tag:blogger.com,1999:blog-24281274269370197442024-03-13T13:04:37.763+05:30|| महाराष्ट्राची शोधयात्रा ||लेणी, मंदिरे, किल्ले यांची भटकंती करून अनुभवलेल्या सह्याद्री आणि महाराष्ट्राला समर्पित. महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.comBlogger106125tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-693554852688052372022-08-12T13:49:00.001+05:302023-03-08T15:32:48.131+05:30पळसधरीजवळील 'गंभीरनाथाची गुहा' <p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">महाराष्ट्रामध्ये बऱ्याचश्या अनवट आणि अनगड जागा आजही अस्तित्वात आहेत. या जागा फिरायच्या असतील तर आपल्याला त्या जागांचा मागोवा घेत फिरण्यासाठी आजही त्यांचा मागोवा घेण्यासाठी काही ट्रेक करावे लागतात अश्याच काही अनवट आणि हटके जागा या लोणावळा आणि खंडाळा परिसरामध्ये वसलेल्या आहेत. फारश्या प्रसिद्धी झोतामध्ये नसलेल्या या जागा आजही आपले अस्तित्व व्यवस्थित टिकवून आहेत. अश्या अनवट जागांच्यापैकी एक जागा म्हणजे 'गंभीरनाथाची गुहा'.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">मुंबई ते पुणे हा प्रवास रेल्वेने सगळेच खुपवेळेस करतात याच परिसरात मंकी हिल हे स्थानक फार प्रसिद्ध आहे. या स्थानकाजवळ गाडी कायमच थांबते. येथून दिसणारे पावसाळ्यातील दृश्य अत्यंत मनमोहक असते. त्यामुळे बऱ्याचवेळेस पावसाळ्यात जेव्हा लोक गाडी मंकी हिल याठिकाणी थांबते तेव्हा रेल्वेच्या दारामध्ये दृश्य पहायला गर्दी करतात. याचठिकाणी मंकी हिल आणि ठाकरवाडी या दोन स्थानकाच्यामध्ये बोगदा क्रमांक २८ आणि २९ बोगद्याच्या वर कातळामध्ये एक गुहा खोदलेली पहावयास मिळते. ही कातळातील गुहा म्हणजेच गंभीरनाथाची गुहा होय. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1583" data-original-width="2400" height="422" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrPbwdJhfdKLAFNXJ-TMaE7foS1L9ySH8Y_xM7513qLzkJxrjctb9JZGFQwy8xn6-sgpcfmEXB_bDGV-SDA8i03Cjh5Z5InxUJQojhWdzYsUtSUvnoQf29JZJRtX40_x6BBvOeKKRrfb5pvnIqaWGL_z42JWvedB_lwymVY8x7qnAesZo2Q07Nanah/w640-h422/Gambhirnath%201.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">ठाकूरवाडी येथून दिसणारा राजमाची किल्ला.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">या गंभीरनाथाच्या दर्शनाला जायचे झाल्यास आपल्याला वाट वाकडी करूनच जावे लागते. गंभीरनाथाच्या गुहेला जायचे असल्यास आपल्याला रेल्वेचे वेळापत्रक नक्कीच माहिती हवे. सकाळी ६ वाजता निघणारी सिंहगड हा एक उत्तम पर्याय आपल्याला या गुहेपर्यंत जायला आहे. सिंहगड ही रेल्वे मंकी हिल नंतर ठाकूरवाडी येथे जाऊन थांबते आणि जेव्हा गाडी थांबते तेव्हा आपण उतरून घेणे सोयीचे ठरते. येथून आपला प्रवास सुरु होतो तो गंभीरनाथाच्या गुहेकडे जाण्यासाठी. येथून पुढे आपला प्रवास सुरु होतो ते रेल्वे मार्गावरून. मुंबई ते पुणे हा रेल्वे प्रवासमार्ग हा सगळ्यात व्यस्त मार्ग असल्याने येथून सतत रेल्वे जात असतात त्यामुळे गंभीरनाथाच्या गुहेला जाताना शक्यतो रेल्वेच्या रुळावरून जाण्याचा प्रवास टाळावा. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">साधारणपणे दोन ते अडीच किलोमीटर अंतर रेल्वे रुळाच्या बाजूने चालत गेल्यावर रेल्वेच्या मिडल लाईनवर असलेला २७ आणि २८ क्रमांकाचा बोगदा पार करायचा आणि लगेचच आपल्याला डावीकडे २९ नंबरच्या बोगद्यामधून आलेली रेल्वेलाईन बघावयास मिळते. ही रेल्वे लाईन आपण ओलांडली असता आपल्याला डोंगरावर जाणाऱ्या पायऱ्या दिसू लागतात याच पायऱ्यांवरून आपल्या ट्रेकला सुरुवात होते. थोड्याचवेळात डोंगराचा खडा चढ आपल्याला लागतो परंतु वर जाणारी वाट ही मळलेली असल्याने कुठेही चुकायला होत नाही. याच पाऊलवाटेने आपण साधारणपणे अर्ध्या तासात खिंडीमध्ये पाेहोचलेलो असतो. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="287" data-original-width="785" height="234" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj7YtTamL0G7pySe98iFhNWhb5elAYfI2cqO4N8gN8IGtV562MCzyED7De2sOdUgSGvlT_-o5Pdrme0BxPjZrngSizxNsLsV0Qg76zZSG0nL_MAiUFyOl8cHEAQ5KsVKi_WkTiaSiUiS1V7lT9tz1t9c0T767NfgXH0lNp4q-c-fdJxLC7Z_ajwHaI/w640-h234/Gambhirnath%202.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">रेल्वेचा रूळ आणि बोगदा. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">या खिंडीच्या बरोबर डाव्या बाजूचा डोंगर म्हणजे गंभीरनाथाचा डोंगर होय. या खिंडीच्या मार्गावरून पुढे गेल्यास आपल्याला दगडात कोरलेल्या काही पायऱ्या लागतात. साधारणपणे चाळीस ते पंचेचाळीस पायऱ्या वर चढून आलो असता एक लोखंडी कमान आपले स्वागत करते. या कमानीच्या उजवीकडे जाणाऱ्या रस्त्यवर वळले असता हि पाऊलवाट आपल्याला थेट गंभीरनाथाच्या गुहेकडे घेऊन जाते. या वाटेवरून जाताना आपल्याला एक पाण्याचे खोदीव कोरीव टाके पहावयास मिळते. याच टाक्याच्या मागे नैसर्गिक गुहा असून त्यामध्ये सध्या आपल्याला शिवलिंग आणि नंदी स्थापन केलेले दिसतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">यानंतर आपण थेट जाऊन पोहोचतो ते म्हणजे गंभीरनाथ गुहेजवळ. मुळातच ही नैसर्गिक गुहा असून अत्यंत मोठी आहे. या नैसर्गिक गुहेचा वापर नंतरच्या काळामध्ये व्यवस्थित बांधून ध्यानधारणेसाठी केला असावा असे वाटते. या गुहेला एक लोखंडी जाळी लावलेली असून ह्या जाळीचा दरवाजा उघडून आतमध्ये प्रवेश करावा लागतो. जेव्हा हे दार आपण उघडतो तेव्हा त्याच्यानंतर आपल्याला समोर दोन कोनाडे बघावयास मिळतात. यातील डाव्या बाजूच्या कोनाड्यामध्ये आपण डोकावले असता आपल्याला आतमध्ये मोठे पाण्याचे कुंड बघावयास मिळते आणि एक बसायला बाक देखील बघायला मिळतो. तसेच एक यज्ञ वेदी देखील येथे आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="477" data-original-width="1006" height="304" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfd6h_ejt8TTp4L61-zgtduQVkREfvhBS94L6TwwxX3cLb7Bk-uV9607GsBJ0Fu-SO_wDIWHipQWuC9NQsUOp3ZrlRa0QM2GN4RfyIIXcf0BJj6_sL1ajymudba3zXbPk_X2_asKGu1cB3LkbpvIaADrTy8_g_QIcEziTjJ6u_sxlr2aXxvZwSoYED/w640-h304/Gambhirnath%203.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">गंभीरनाथाची गुहा.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">जेव्हा आपण दुसऱ्या कोनाड्याच्या आत डोकावून पाहतो तेव्हा आपल्याला खुप मोठी खोली बघावयास मिळते यातून जेव्हा आपण आतमध्ये जातो तेव्हा एका कोनाड्यात आपल्याला 'गंभीरनाथ' यांची मूर्ती पहावयास मिळते. गंभीरनाथांचे दर्शन घेऊन आपण गुहेतून बाहेर यावे येथूनच पुढे सरळ जाणारी पाऊलवाट पकडावी आणि पुढे गेले असता आपल्याला एक कोनाडेवजा गुहा बघावयास मिळते. या गुहेमध्ये तंतूवाद्य वाजवणारी एका वादकाची सुंदर मूर्ती बघावयास मिळते. तसेच या वादकाशेजारीच आपल्याला भैरव, गणपती आणि उंदराची मूर्ती कोरलेली आढळते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="378" data-original-width="446" height="542" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYg1N4v4qjwcL8b89dwGz-54rW3ws-wxMLNN5Ezzh3XxAvVZSz1VFHfxzcTAm0LukrIJ8Dm1YlroS6_a0aXyrDcl-yumR8Ba5T94glz2bwpkGUWn-h-gDDbaGK8j1rp-iqo9jjJgA0BBf4pwybWnSko2Uqwc6m0Yx-JK0QFMxeIsxK1maouq0zFq1g/w640-h542/gambhirnath%204.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">तंतूवाद्य घेतलेला वादक आणि कोनाड्यामध्ये असलेली भैरव, गण<span style="text-align: justify;">पती, आणि उंदराची शिल्पे. </span><span style="text-align: justify;"> </span> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">हे सर्व व्यवस्थित पाहून झाल्यावर आपण आलो त्या मार्गावर परत लागावे आणि खिंडीत येऊन पोहोचावे याठिकाणी आपल्याला दोन मार्ग असतात एकतर आलेल्या वाटेने ठाकूरवाडीच्या दिशेने जावे अन्यथा विरुध्द दिशेने नागनाथ केबिनकडे जाणे असे दोन्ही मार्ग आपल्याला उपलब्ध असतात. परंतु ठाकूरवाडी केबिन कडून जाणे कधीही सोयीस्कर ठरते त्यामुळे खिंडीमधून ठाकूरवाडी स्टेशन गाठून तेथून पुण्याला जाणारी रेल्वे गाठावी आणि आपली गंभीरनाथाची ही अनवट यात्रा सुफल संपूर्ण करावी.</p><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span><br /><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><b>संदर्भग्रंथ:- </b></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><br /></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">१) सहली एक दिवसाच्या </span><span style="font-family: "times new roman";">परिसरात </span><span style="font-family: "times new roman";">पुण्याच्या</span><b>:- </b><span style="font-family: "times new roman";">प्र. के. घाणेकर, स्नेहल </span><span style="font-family: "times new roman";">प्रकाशन </span><span style="font-family: "times new roman";">पुणे, २</span><span style="background-color: white; color: #202122; font-family: sans-serif; font-size: 14px; text-align: start;">०</span><span style="font-family: "times new roman";">१४.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";"> </span><span style="font-family: "times new roman";"> </span><b> </b><span style="font-family: "times new roman";"> </span><span style="font-family: inherit;"> </span></div></div></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";"><b>कसे जाल:-</b></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">पुणे - तळेगाव </span><span style="font-family: "times new roman";">-</span><span style="font-family: "times new roman";"> लोणावळा - ठाकूरवाडी केबिन. </span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></div></div></div><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><br /><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b>महत्वाचे:-</b></span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span></div><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">_________________________________________________________________________________________________</span></div></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div></div></div></div><p style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: inherit;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण आणि छायाचित्रे </span></span><span style="color: black; font-family: inherit; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif"> © २०२२ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span> </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-11272606843342278942022-07-26T15:00:00.001+05:302022-07-26T15:05:49.386+05:30सासवडमधील पुरंदरेवाड्याजवळील 'गद्धेगाळ' <p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">आपल्या महाराष्ट्रामध्ये विविध ठिकाणी इतिहासाच्या खुणा सांगणारी शिल्पे, मूर्ती, मंदिरांचे अवशेष, वीरगळ, सतीशिळा, गद्धेगाळ अश्या विविध गोष्टी आपल्याला विखुरलेल्या आढळून येतात. महाराष्ट्रातील प्रत्येक गावामध्ये हा वारसा विखुरलेला असून आजही हा वारसा जपणे गावातली लोक विविध प्रकारे करत असतात. असेच आपल्या महाराष्ट्रातील एक प्राचीन गाव म्हणजे पुण्यापासून हाकेच्या अंतरावर वसलेले सासवड हे गाव वाडे, मंदिरे शिल्पे आपल्या कुशीमध्ये बाळगून आहे. पुरंदर किल्ल्यासारखा किल्ला या प्राचीन सासवड गावाचा पाठीराखा असून ज्ञानेश्वर महाराजांचे धाकटे बंधू सोपान काका यांची समाधी देखील याच ऐतिहासिक सासवड गावामध्ये आहे. तसेच सासवड मध्ये बाळाजी विश्वनाथ भट, बाजी पासलकर, सरदार गोदाजी जगताप यांच्या देखील समाधी आपल्याला पहावयास मिळतात. तसेच सासवड हे गाव म्हणजे आचार्य प्र. के. अत्रे यांचे जन्मस्थान आणि गाव. त्यामुळे सासवड शहराचा सगळा परिसर ऐतिहासिक गोष्टींनी बहरून गेलेला आपल्याला पहावयास मिळतो.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">याच सासवड शहरामध्ये सरदार पुरंदरे यांचा प्रशस्त वाडा आपल्याला पहावयास मिळतो. या वाड्याला खूप मोठा इतिहास लाभलेला आहे. तसेच सध्या हा वाडा बंद असतो कारण वाड्याचे सध्या नूतनीकरण चालू असून या वाड्याच्या अगदी अलीकडे आपल्याला वाड्याच्या आवारामध्ये बाहेरच्या बाजूस असलेले गणपतीचे मंदिर पहावयास मिळते याच गणपतीच्या मंदिराच्या बाहेर डाव्या हाताला आपल्याला एक शेंदूर फासून ठेवलेला दगड पहावयास मिळतो. हा दगड जर आपण नीट पाहिला तर त्याच्यावरील गाढव आणि स्त्री संकर असलेले शिल्प आपल्याला लगेचच समजते. यावरून हा दगड <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post_3.html">गद्धेगाळ</a> असल्याचे लगेच लक्षात येते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1152" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOGu-WTwepwDX7eS_RDkHeCWq6avgbyQQlF4zDD01I1stJUa1BYfIwrXqwEcJByh1E1kvYWU7eusodZCFjmMCFOJQaOYR6pBw8tCvfIpjPpy9FQV7efffu-_a6JWFiweuX9JjSb68kJF4Uwmf_QmTa0KZ0-sLe0xL-DzMO97oEz3lnzh9BI3hFPvp-/w360-h640/Saswad%202.jpg" width="360" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">सासवडगावामध्ये असलेला <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post_3.html">'गद्धेगाळ'</a> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">तसे पहावयास गेले तर सासवड हे गाव प्राचीन असून या गावाचे महत्व प्राचीन काळामध्ये मोठे होते नक्कीच लक्षात येते. सोपान काकांची येथे असलेली समाधी तसेच सासवड परिसरात असलेली पोखर लेणी असूदे नाहीतर <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2016/12/blog-post_18.html">नारायणपूर</a> येथील <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2016/12/blog-post_18.html">नारायणेश्वर</a> मंदिर असूदे हे सर्व प्राचीन काळाची साक्ष देणाऱ्या खुणा आहेत. त्यामुळे सासवड येथील काळभैरवनाथाचे मंदिर देखील जुने आहे नंतरच्या काळामध्ये आपल्याला त्याचे नूतनीकरण आणि जीर्णोद्धार केलेला आपल्याला विविध उल्लेखातून मिळतात. सासवड गावामध्ये असलेला हा <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post_3.html">गद्धेगाळ</a> बहुदा काळभैरवनाथ मंदिरासाठी दिला असावा असे वाटते.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसे पहावयास गेले तर हा गद्धेगाळ साधारणपणे दोन फुट उंचीचा असून या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post_3.html">गद्धेगाळावर</a> आपल्याला स्त्री आणि गाढवाचे संकर कोरलेले पहावयास मिळते. यातील वरची शिळा हि तुटलेली असून याच्यावर आपल्याला कोणताही शिलालेख अथवा चंद्र आणि सूर्य पहावयास मिळत नाही. त्यामुळे त्याच्यावरील कालखंड आपल्याला समजत नाही परंतु हा <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post_3.html">गद्धेगाळ</a> बहुदा तेराव्या शतकाच्या सुरुवातीस कोरलेला असावा असा अनुमान आपण इथे नक्कीच काढू शकतो. तसेच <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post_3.html">गद्धेगाळ</a> म्हणजे काय हे देखील समजून घेणे आपल्याला गरजेचे ठरते. <span style="background-color: white; text-align: left;">लेखामध्ये शापवचने घालण्याची पद्धत ही साधारणपणे ५ व्या शतकापसून सुरू झालेली आपल्याला पाहायला मिळते. ही शापवचने जो कोणी ताम्रपट किंवा शिलालेखामध्ये लिहून किंवा कोरून दिलेले दान मोडेल किंवा त्याला बाधा आणेल अश्या व्यक्तीला ते उद्देशून असते आणि त्याची रचना साधारणपणे सारखी असते. या शापवचनामध्ये फरक पडला तर वाचनाच्या संख्येत किंवा शब्दांमध्ये बदल होतो बऱ्याचदा सर्व लेखामधून पुढील श्लोक आपल्याला वाचायला मिळतो.</span><span style="background-color: white;"> </span> </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="416" data-original-width="360" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7tGDTUv26a_j2G9i0FNvxsUcGif1iOycgqs2Su4n6LN6o0j1Q4xlq3pmy9XD5ZN5tgzeARjbTJlvYevExowUAhjk9hYgRKl4Eyg4RmmNtINdkYcgTlV7pgnseA8i37m2UZjvGHKFlKH66gVUUJNS5Shtjg2wXPdZWs-tXTjxgFIrZdrPCXUT6tcRa/w554-h640/Saswad%202%20Stone.jpg" width="554" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">सासवडमधील गाढव आणि स्त्री संकर असलेले शिल्प आपल्याला लगेच कळते.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><p style="text-align: center;"><b style="background-color: white; font-family: inherit;">स्वदत्तां परदत्तां वा यो हरेत वसुंधरां।</b></p><p style="text-align: center;"><b style="background-color: white; font-family: inherit;">षष्टी वर्षसहस्त्राणी विष्टायां जा यते कृमी:।।</b></p><p style="text-align: center;"><b style="background-color: white; font-family: inherit;"><br /></b></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: inherit; text-align: left;">या श्लोकाची रचना शापवचनाच्या कामी केली जाते. बऱ्याचदा मराठी लेखामधून हेच शापवचन आपल्याला आढळून येते.</span><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: left;"> </span><span style="background-color: white; color: #1d2129; text-align: left;">शिलाहारांच्या आणि यादवांच्या लेखातून शापवचने मराठी भाषेत घालण्याची प्रथा रूढ झालेली आपल्याला पहायला मिळते आणि यातून <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2019/07/blog-post.html">'गद्धेगाळ'</a> म्हणजेच (ass-curse) या नावाने प्रसिद्ध असणारे वचन पुढे रूढ झालेले आपल्याला दिसते.</span><span style="background-color: white; color: #1d2129;"> </span> <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2019/07/blog-post.html">गद्धेगाळ</a> ही कधी शब्दरूपाने किंवा चित्ररूपाने किंवा शब्द आणि चित्र अशा रूपांनी व्यक्त होते. म्हणूनच सासवड येथील <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2019/07/blog-post.html">गद्धेगाळ</a> अत्यंत महत्वाचा आहे. त्यामुळे जेव्हा केव्हा तुम्ही सासवड परिसरामध्ये फिरायला जाल तेव्हा पुरंदरे वाड्याच्या बाहेर असलेला हा <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post_3.html">गद्धेगाळ</a> नक्कीच बघा हा मूक वारसा आपले नक्कीच स्वागत करेल. </p><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span><br /><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><b>संदर्भग्रंथ:- </b></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><br /></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">१) प्राचीन मराठी कोरीव लेख:- डॉ. शं. गो. तुळपुळे</span></div></div><span style="font-family: inherit;"><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">२) यादव कालीन मराठी भाषा:- डॉ. शं. गो. तुळपुळे</span></span></div></div><span><span style="font-family: inherit;">३) गधागाळ:- भा.रा.भालेराव (भारत इतिहास संशोधक मंडळ पंचम संमेलन वृत्तांत)</span></span></span></div></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";"><b>कसे जाल:-</b></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">पुणे - स्वारगेट - हडपसर - सासवड. </span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></div></div></div><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><br /><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b>महत्वाचे:-</b></span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span></div><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">_________________________________________________________________________________________________</span></div></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="margin: 0px; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: inherit;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण आणि छायाचित्रे </span></span><span style="color: black; font-family: inherit; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif"> © २०२२ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></span></div></div></div></div>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-84061168499001767242022-06-03T14:01:00.002+05:302022-06-03T14:01:13.677+05:30थिबा राजवाड्यातील 'प्राचीन सूर्यमूर्ती'<p> </p><p style="text-align: justify;">आपल्या महाराष्ट्रामध्ये विविध मंदिरे आणि शिल्पे विखुरलेली आहेत. अशीच काही सापडलेली शिल्पे हि गावांच्या मंदिरांमध्ये किंवा काही महत्वाच्या मूर्ती या वास्तूसंग्रहालयामध्ये नेल्या जातात आणि त्यांचे व्यवस्थित जतन केले जाते. या जतन केलेल्या मूर्ती या अभ्यासकांच्या दृष्टीने फार महत्वाच्या असतात याचे मुख्य कारण म्हणजे या मूर्ती पाहून त्यांचा कालखंड ठरविणे तसेच कुठल्या काळात या मूर्ती बनविलेल्या आहेत किंवा कोणत्या राजसत्तेचा प्रभाव मूर्तींवर आहे या गोष्टी ठरवण्यात मदत होते. अशीच एक सुंदर आणि उंच सूर्याची मूर्ती आपल्याला पहावयास मिळते ती म्हणजे रत्नागिरी मधील थिबा राजवाड्यामध्ये.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">रत्नागिरी मधील थिबा राजाचा राजवाडा प्रसिद्ध आहेच. दिनांक १३ नोव्हेंबर १९१० रोजी थिबा राजाचे बंदिवान कुटुंब हे रत्नागिरी येथे राहायला आले. दिनांक १५ डिसेंबर १९१९ रोजी थिबाच्या राजाचे या राजवाड्यामध्ये निधन झाले आणि १९२६ नंतर या थिबा राजवाड्याचे रत्नागिरी जिल्ह्याचे जिल्हाधिकारी यांचे वास्तव्यस्थान म्हणून वापरले गेले. यानंतर याठिकाणी शासकीय तंत्रनिकेतन सुरु झाले त्यानंतर येथे पंचतारांकित हॉटेल देखील काढण्याची शासनाची कल्पना होती परंतु काही काळानंतर येथे वस्तूसंग्रहालय स्थापन करण्याची कल्पना अमलात आणली गेली. सध्या या थिबा राजाच्या राजवाड्यामध्ये कोकणातील प्राचीन शिल्पांचे अत्यंत उत्तम संग्रहालय आपल्याला पहावयास मिळते.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="503" data-original-width="986" height="326" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdwqybuElvY_vTdGVWn5qDQ34cJdPBcY-YcEUxbpPspz_UJOYICqQRynM-mWRAI6HFIVHihKcI8qqxvqOrOVJgtBCCAGoikcUSxkTAQdUnBHlxY0PmiG1Bel_j0plq8u1EVbWl5tnLybxHV5-iUVAHU84wQKgvGGy1HUAqEjZhsqAgj-W8Kc5tOuoa/w640-h326/Thiba%20Rajwada.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">रत्नागिरी मधील थिबा राजाचा राजवाडा.</span></div><br /><p></p><p style="text-align: justify;">याच संग्रहालयाच्या प्रवेशद्वारावर आपल्याला तब्बल साडे सहा फुट उंचीची एक सुंदर सूर्यमूर्ती पहावयास मिळते. ही सुंदर प्राचीन सूर्यमूर्ती रोहा शहराजवळ सापडली असून आज तिला अत्यंत व्यवस्थित रीतीने संग्रहालयामध्ये जतन करून ठेवण्यात आले आहे. आपण जर ही सूर्य मूर्ती बारकाईने पाहिली असता या सूर्य मूर्तीवर असणारा मुकुट हा अत्यंत वैशिष्ट्यपूर्ण आहे. उद्दीच्च वेषधारी म्हणजेच या सूर्यमूर्तीने एखादा अंगरखा किंवा चिलखत असे एखादे वस्त्र या सूर्यमूर्तीला परिधान केले आहे असे आपल्याला पहावयास मिळते. असा हा सूर्याचा पेहेराव नक्कीच पाहण्यासारखा आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसेच आपल्याला या मूर्तीला माळा किंवा हार तसेच कंबरपट्टा, प्रलंबहार आणि यज्ञोपवित घातलेले दिसते. तसेच या सूर्याच्या कानामध्ये मोठी कुंडले असून अत्यंत वैशिष्ट्यपूर्ण कोरलेली आहेत. तसेच या सूर्याचे रूप अत्यंत देखणे आहे. तसेच या सूर्यमूर्तीच्या डाव्या आणी उजव्या खांद्यावर अंधकाराला दूर करण्यासाठी हातामधील धनुष्यबाण सज्ज केलेल्या उषा आणि प्रत्युषा अत्यंत सुंदर आणि सुबक कोरलेल्या आपल्याला पहावयास मिळतात. परंतु या मूर्तीचे विशेष लक्षण म्हणजे या मूर्तीने गुडघ्यापर्यंत घातलेले बूट हे या मूर्तीचे आकर्षण ठरते. या बुटांच्यामुळे या सुंदर सूर्यमूर्तीवर इराणी प्रभाव मोठ्या प्रमाणात जाणवतो. अश्या इराणी प्रभावाच्या मूर्ती आपल्या महाराष्ट्रात तुलनेने फार कमी पहावयास मिळतात. या सूर्याच्या मूर्तीचा निर्मितीचा कालखंड हा इ.स. ३ ऱ्या शतकातील आहे असा अभ्यासकांनी ठरवलेला आहे.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="754" data-original-width="751" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOvPEAv5fAmVsx9acGMz9rEhj7AM7TeglyYCDdgDOv1wP4MG_bdqolL-L6Tpuwyr6vZIyDAqxSEiVO-nWa7-iT44M_Y3iqX8FIx7vti67XJq0odfmKVU8aZTABJNe180e7cqzRl8HhWCOKPhOuNjfC1d0VXZgKE908RcCnB5a0x7QCe7DrIbroGlA0/w638-h640/Thiba%20Palace%20Sun%201.jpg" width="638" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">रत्नागिरी येथील थिबा राजवाड्यातील प्राचीन सूर्यमूर्ती. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">अशी ही उंच आणि रेखीव सूर्यमूर्ती महाराष्ट्रामध्ये फार क्वचित पहावयास मिळते. ही सूर्यमूर्ती नक्कीच थिबा राजवाड्यामधली एक सर्वात सुंदर मूर्ती आहे. अश्या या मूर्तीला पाहण्यासाठी तरी नक्कीच आपण थिबा राजवाड्याला भेट द्यायला हवीच. रत्नागिरीच्या थिबा राजवाड्यामधील ही उंच मूर्ती नक्कीच तुमचे हस्तमुखाने स्वागत करेल. त्यामुळे ही उंच सूर्यमूर्ती पाहण्यासाठी नक्कीच रत्नागिरीला जावे.</p><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span><br /><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><b>संदर्भग्रंथ:- </b></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;">१)<b> </b>सर्वसाक्षी:- संजीवनी खेर, ग्रंथाली प्रकाशन.</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";"><b>कसे जाल:-</b></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">पुणे - चांदणी चौक - पौड - ताम्हिणी - माणगाव - महाड - खेड - संगमेश्वर - रत्नागिरी. </span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></div></div></div><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><br /><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b>महत्वाचे:-</b></span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span></div><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">_________________________________________________________________________________________________</span></div></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="margin: 0px; text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: inherit;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण आणि छायाचित्रे </span></span><span style="color: black; font-family: inherit; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif"> © २०२२ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></span></div><div style="text-align: left;"></div><div style="margin: 0px;"><br /></div></div></div></div><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-18471292406722002842022-05-17T15:08:00.001+05:302022-05-17T15:16:38.863+05:30गिरवी गावातील 'गोपालकृष्ण'<p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">आपल्या महाराष्ट्रामध्ये अशी बरीचशी ठिकाणे लपलेली आहेत त्यापैकी काही ठिकाणे पाहण्यासाठी मुद्दाम आडवाटेवर भटकणे महत्वाचे ठरते. अश्याच काही आडवाटेवर वसलेल्या ठिकाणांच्यापैकी एक ठिकाण हे फलटण पासून अगदी हाकेच्या अंतरावर वसलेले आहे. ते ठिकाण म्हणजे गिरवी गावातील मध्ययुगातील गोपालकृष्णाचे मंदिर. फलटण गावापासून साधारणपणे १२ किलोमीटर अंतरावर गिरवी हे गाव वसलेले आहे. या गावाचे वैशिष्ट्य म्हणजे या गावामध्ये असलेले गोपालकृष्णाचे मंदिर. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">जेव्हा आपण गिरवी गावामध्ये पोहोचतो तेव्हाच हे सुंदर मंदिर आपल्याला खुणावते. या मंदिराला सभोवती चुनेगच्ची असलेला तट आणि त्याच्या सभोवताली असलेल्या ओवऱ्यावर आपल्याला आदिलशाही वास्तूरचनेची छाप पहावयास मिळते. जेव्हा आपण मंदिरामध्ये प्रवेश करतो तेव्हा आपल्याला दर्शन होते ते गोपालकृष्णाचे. गिरवी येथील मंदिरातील गोपालकृष्णाची मूर्ती ही धेनुसहित असून ही अत्यंत सुंदर मूर्ती एकाच अखंड शिळेमध्ये घडवलेली आहे. या गोपालकृष्णाच्या मूर्तीचा इतिहास नक्कीच पाहण्यासारखा आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4096" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiHvCRB-QTRu2bgiOkotsWzroQVhQbrmU9dxj6fPy9OC6g1NuOlkn7AQW4-P-XMTQoKmzjKyS9fNA18I2Xxy3bVpc1VGmkON-kNcJ0__L2TaGwfoZGH17WybC2kIgpf6iFY-gtUMp1KyG4mbB4i-vvFANXaASSuqOGNILYyjnn2v6PKxfd2PBfazZX/w640-h480/Girvi%201.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">गिरवी येथील श्रीकृष्णाचे मध्ययुगीन मंदिर.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">श्री. बाबुरावमहाराज आजूबाजूच्या खेड्यात शासकीय दौर्यावर असताना विजापुरचा आदिलशहा यांच्यासमवेत तैनात असलेले श्री. राव रंभाजी यांच्या समवेत असत. श्री. बाबुरावमहाराज हे भगवान गोपाळकृष्णांचे एकनिष्ठ आणि निष्ठावान भक्त होते. त्यांच्याबरोबर मुरलीधराची चांदीची मूर्ती होती व त्याची ते श्रद्धेने त्या मूर्तीची नित्य पूजा करीत असत. आपल्या गावी गिरवी येथे भगवान गोपालकृष्णाची शळिग्राम रूपातील अशीच मूर्ती घडवून मंदिर स्थापन करण्याची प्रेरणा झाली. तथापि, वर्षानुवर्षे एकत्र शोध घेऊनही इच्छित शिळा (शळिग्राम) उपलब्ध झाली नसल्यामुळे ते अस्वस्थ झाले. त्यांनी कळकळीने श्रीकृष्णाला प्रार्थना केली. भजनाच्या तिसर्या दिवशी एक ध्वनी आला. त्यानंतर काही दिवस असेच घडत राहिले व ध्यानात श्री. बाबुराव यांना एक स्थान दाखवले गेले व खोदाई करणयाची सूचना दिली गेली. श्री. बाबुराव यांनी त्या जागेवर मजूर लावून खोदण्याचे काम सुरु केले परंतु आदिलशाहकडे काही व्यक्तींनी खोदाईबद्दल तक्रार केली. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">एका अधिकाऱ्याने तातडीने घटनास्थळाला भेट दिली व ते उत्खनन थांबवले. त्यानंतर बाबुराव विजापूर येथे दाखल झाले आणि राजाला केवळ मूर्तीसाठीच दगड (शळिग्राम) मिळावा म्हणून बादशाहकडून शाही परवानगी देण्याची विनंती केली. उत्खनन करण्याचा त्यांचा हेतू कोणतीही संपत्ती शोधाशोध नव्हताच. राजाने उत्खनन करण्यास त्वरित संमती दिल्यावर अधिकारी, तसेच उत्खननासाठी स्थगिती हुकूम देणार्याने मुदत दिली. बाबुराव यांना आवश्यक ती मदत पण दिली. खोदाई सुमारे ४० मीटर झाल्यानंतर एक मोठी शिळा प्राप्त झाली, बादशहाला सांगुन अर्ज सादर केला व ही शिळा त्यांच्या गावात (गिरवी) येथे नेण्यासाठी परवानगी मागितली व त्यानुसार परवानगी मिळाली. शिळेवर काही मूर्ती कोरीव काम आहे का हे शोधण्यासाठी श्री. बाबुराव देशपांडे यांनी दगडाची तपासणी केली. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="3072" data-original-width="4096" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL37OhAJB1XBq7vejzNoBW3Evhoc4T7_Wh69-_DnGIKp9qDKBCCv0VXb1o42QfHSfCIvKYBQo8TGzZjotNb-i2YtOQaGaxpaZiEnkkUCRAD_EotAScMq7gMcTv7czb5vKUwUcuQm-wKhiaD7u4--Dix1e6vUqOf0S7F_la3My2T10sljSyDi9OlLnY/w640-h480/Girvi%202.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">गिरवी येथील मंदिराच्या मागे असलेली बारव.</div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">फक्त विष्णू चिन्हांच्या रेषा तेथे आढळल्या तसेच मुहूर्त बघून ही शिळा गिरवी येथे नेण्यात आली. या शिळेचा पहिला टप्पा पूर्ण झाला होता. आता पुढचा आणि सर्वात मह्रत्वाचा म्हणजे योग्य मूर्तिकारांचा शोध घेणे हा होता. शर्थीचा प्रयत्न करूनही मूर्तिकार मिळेनात. श्री. बाबुराव यांच्या मानसपूजेसारखीच मूर्ती हवी आणि ही मूर्ती घडवताना कोडेठही छेद जाता कामा नये ही अट पूर्ण करणे तसे अशक्यप्रायच होते. श्री. बाबूराव यांनी साकडे घातले व प्राणांतिक उपोषणाला आरंभ केला. नंतर दोन मूर्तिकार गिरवीला श्री. बाबूराव यांचा शोध घेत आले व जशी हवी तशी मूर्ती घडवून देण्याची तयारी दर्शवली. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">परंतु श्री. बाबूराव अचंबित झाले कारण दोघांपैकी एकास हात नाहीत (थोटा) तर दुसऱ्यास डोळे नाहीत (आंधळा). हे लक्षात येताच लगेचच अजिबात काळजी करू नका, हे कार्य आम्ही अपूर्ण ठेवणार नाही, परंतु एकाच्या दृष्टीने आणि दुसऱ्याच्या हाताने एकत्र काम करू. असे मूर्तिकार म्हणाले. तसेच श्री. बाबुराव याना त्यांचा अपेक्षित मूर्तीचे तपशीलवार वर्णन पण केले "भगवान श्रीकृष्ण बासरी वाजवत उभे आहेत. दोन गायी लक्षपुर्वक कान देऊन आणि तल्लीन होऊन ऐकत आहेत असे हे रूप असून गोपाळकृष्णचे सर्व अलंकारही मूर्तीतच कोरलेले असावेत. हे अशक्यप्राय कार्य सुरु करतानाच शिल्पकारांनी स्पष्ट केले की, या कार्यसाठी साधारण एक ते दिड महिना लागेल. तसेच या कामासाठी स्वतंत्र असणे देखील आवश्यक आहे. तसेच त्यांना पूर्ण एकांत हवा असून मूर्ती घडवून पूर्ण झाल्यावरच मूर्तीचे दर्शन घेता येईल. या अवधीते हे कारागीर स्वतः आपले अन्न शिजवून खातील आणि आपले कार्य चालू ठेवतील. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">श्री. बाबुराव यांनी शिल्पकारांना स्वतंत्र जागा, इंधन आणि स्वयंपाकासाठी आवश्यक वस्तू पुरवल्या. ईश्वराने स्वत:च ही मूर्ती घडविल्याने एका रात्रीत ही दिव्य मूर्ती साकार झाली. दुसर्या दिवशी पहाटेच श्री. बाबुराव यांना मूर्ती पाहण्यासाठी आमंत्रित केले गेले. श्री. बाबुराव यांना मूर्ती कडे पाहून अतीव आनंद झाला, क्षणभर आपण गो - लोकांत आहोत आणि समोर श्रीकृष्ण पहात आहेत असे त्यांना जाणवले. आपल्या मानस पूजेमध्ये वर्षानुवर्षे ज्या स्वरूपाचे ध्यान केले तेच समोर साक्षात उभे आहे श्री. बाबुराव यांनी श्रीकृष्णास साष्टांग प्रणाम केला आणि श्री. बाबूराव यांना आपले जीवन कृतार्थ झाल्याचे जाणवले. भगवान श्रीकृष्णाचे. प्रथम दर्शन घेतल्यावर बाबुराव यांनी शिल्पकारांचा सन्मान करण्याचा निर्णय घेतला. त्यांना पोषाख / वस्त्रे आणि मानधन देण्याचा मानस व्यक्त केला. त्यानंतर त्यानंतर मूर्तिकारांनी प्रत्युत्तर दिले की, तुम्ही श्री. बाबुराव भगवान गोपालकृष्णांचे श्रेष्ठ भक्त आहात व तुमचा संतोष हीच आमची बिदागी आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="4096" data-original-width="3072" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicke7sJR0K4mPoqzZikW4BRiUZ6L6zykNuGiqbTDL18Gyf2We46a37OOeQC7Wr9xWR-cgl9JsI13BEhvbU90ZSEKbqojEch-iE4mIFpTxnHJadFDmBCG7Aac6fgn9Su2PhCyu7NUJF2KuKG1MfjrYy6N_WgrRrPzAuoyokB08Q6AtWzIIZderumwwM/w480-h640/Girvi%204.jpg" width="480" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">गिरवी येथील श्रीकृष्णाची अत्यंत रेखीव आणि सुंदर मूर्ती.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div>लगेचच मूर्तिकार जवळच्या एका विहिरीत आंघोळ करण्यासाठी. गेले व स्नान करून भोजनासाठी येतो असे सांगून गेले बराच अवधी गेला पण मूर्तिकार न आल्याने श्री.बाबुराव अधीर आणि अस्वस्थ झाले. लगेचच कारागिरांना शोधण्यासाठी दूत पाठवले, पण सर्व प्रयत्न व्यर्थ ठरले. तेव्हा श्री. बाबुराव यांनी असा निष्कर्ष काढला की कारागीर सामान्य माणसे नसून साक्षात परमेश्वर होते व माझयावर कृपा करण्यासाठी येथे येऊन मूर्ती घडवून स्वतः विठ्ठल आणि गोपाळ यांनी मूर्तिकार रूपात हे मोठे काम केले व तत्काळ अदृश्य झाले. गिरवी येथील गोपालकृष्ण मंदिराची ही कथा पंचक्रोशीमध्ये प्रसिद्ध आहे. </div><div><br /></div><div>गिरवी गावातील ही गोपालकृष्णाची मूर्ती ४ फुट उंचीची असून सुमारे ६ ते ७ वर्ष वय असलेल्या कृष्णाचे रूप साकारलेले आहे. गाईना घेऊन वनात जाणाऱ्या व बासरी वाजवणच्या गोपालकृष्णाचे हे रूप आपल्याला नक्कीच भावते. गिरवी येथील गोपालकृष्णाची मूर्ती व्यवस्थित पाहिली असता कोठेही जोड न लावता चार फूट उंचीची अप्रतिम मूर्ती घडवलेली आपल्याला पहावयास मिळते तसेच एका पायावर कृष्ण उभा असून दुसरा पाय देहुडा आहे. मूर्ती व दागिन्यांची शैली वृंदावन / मथुरा पद्धतीची असुन पीतांबरही मूर्तीतच कोरलेला आहे. श्रीमदभागवत, हरी-विजय व गर्ग-संहित श्रेष्ठ ग्रंथातील वर्णनासारखीच ही मूर्ती आहे. मूर्तीचे दोन्ही हात अशा प्रकारे दिसतात की ते बासरी वाजवत आहेत. तसेच तळवे स्पष्टपणे आपल्याला पहावयास मिळतात. दोन्ही गायींच्या चेहर्यावरील भाव हे दर्शवतात की त्या बासरी वादन पूर्णपणे एकाग्रतेने ऐकत आहेत. तसेच पायाखालील एका सुशोभित पट्टीवर चार लहान मानवी आकृत्या देखील दिसतात. त्यापैकी एक जय आणि विजय (श्रीविष्णूचे द्वारपाल आणि दुसरे दोन शिल्पकार असल्याचे मानले जाते. अतिरिक्त वैशिष्ट्य हे की, मंदिर म्हणजे हरी (विष्णू) आणि शिव (हर) यांच्या एकात्मतेचे दुर्मिळ दर्शन आहे. इतर मंदिराप्रमाणे श्रीगरुड आणि हनुमंत दिसतात. तसेच शिव व नंदी पण उपस्थित आहेत भगवान राम किंवा श्रीकृष्णासमोर शंकर व नंदी उपस्थित असलेले, हे एकमेव ठिकाण आहे. समोरच्या मंदिरात भगवान शिव आणि नंदी व गरुड आणि हनुमंतही आहेतच.</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja3QgLJUFr8H97vXs5T0u2HxrUkstygI9An4cG4qc5eu2N-6f3xYwBSAfIKyiQK_x5dcMaqQFIAmY4xgQyOsSORqRpN3kAWbkw-_GADBgEFZ9zqobVmM6RklsxkS9mEjuSCB0HQ61aENdv8GMYQV3ZwQ2Yj0RnyhLDi5dyXdO_nZx686_vD59c4T8Z/w480-h640/Girvi%203.jpg" width="480" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">गिरवीच्या श्रीकृष्णाचा जवळून काढलेला फोटो.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div>सर्वात महत्वाचे म्हणजे कृष्णाच्या मुखावर विलक्षण प्रसन्नता आहे. असे हे गोपालकृष्णाचे अत्यंत सुंदर मंदिर नक्कीच बघण्यासारखे आहे. येथील गोपालकृष्हेणाची मूर्ती आपल्या डोळ्यांचे पारणे फेडते. असे हे आदिलशाही काळातील मंदिर आणि येथील कृष्णमूर्ती पाहण्यासाठी नक्कीच गिरवी येथे भेट द्यावी.</div><div><br /></div><div><div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span><br /><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><b>अधिक माहितीसाठी संपर्क:- </b></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div><div style="margin: 0px;">श्री. देशपांडे:- ९८२३०४९०५९.</div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";"><b>कसे जाल:-</b></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">पुणे - सासवड - निरा - लोणंद - फलटण - गिरवी. </span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></div></div></div></div></div></div><div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><br /><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b>महत्वाचे:-</b></span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span></div><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">_________________________________________________________________________________________________</span></div></div><div style="text-align: left;"></div><div style="margin: 0px;"><br /></div></div></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: inherit;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण आणि छायाचित्रे </span></span><span style="color: black; font-family: inherit; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif"> © २०२२ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></span></p></div><div> </div><div> </div><div><br /></div></div>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-77894860583807760452022-04-16T16:51:00.001+05:302022-05-18T16:52:41.237+05:30गिर्यारोहकांचे लाडके 'नागफणी किंवा ड्युक्स नोज' <p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">खंडाळ्याच्या घाटातून जाताना आपल्याला एक उंच सुळका कायम खुणावत असतो. बऱ्याच जणांना या उंच सुळक्याचे नाव देखील माहिती नसते परंतु जे लोक ट्रेकिंग करतात किंवा क्लायंबिंग करतात त्या भटक्या लोकांच्यामध्ये हा खंडाळ्याचा उंच सुळका फार प्रसिद्ध असतो. हा खंडाळ्याच्या घाटातील प्रसिद्ध सुळका म्हणजे 'नागफणी किंवा ड्युक्स नोज'. लोणावळ्यापासून अगदी जवळ असलेला हा सुळका गिर्यारोहण क्षेत्रात फार प्रसिद्ध आहे. या ड्युक्स नोज किंवा नागफणीला यायचे असेल तर सकाळी लवकर मुंबईला जाणारी सिंहगड एक्स्प्रेस पकडावी आणि खंडाळा स्टेशन गाठावे. येथूनच आपला 'ड्युक्स नोज किंवा नागफणी' याचा ट्रेक चालू होतो. येथेच रेल्वे रुळाच्या डाव्या-उजव्या बाजूंना गंजलेले रेल्वे रूळ पहावयास मिळतात. येथूनच आपण ड्युक्स नोजकडे चालायला लागावे. हे रूळ जिथे संपतात तेथून आपल्याला एक डांबरी रस्ता लागतो. हा रस्ता ओलांडला कि वळवण धरण आपल्याला लागते. येथूनच आपल्याला डाव्या बाजूची पायवाट हि ड्युक्स नोज कडे घेऊन जाते.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="431" data-original-width="811" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgks5ylvWT7erNU1zLNrAcsa0CcWb6q6mRrhGS3im6ffts4QFaqVnlzhKAX2AQwKaPmpxjvr3wWUfr5mQ2p3qbcni8IvpZ6h8x_X6zXWtYiX1DPC57-yzR-Gjv9R4Neocww55b0yd2DWmXRSnOOY_aCG17E99R0wm_CeIr030PqB8-dRPG1LxAkNMHS/w640-h340/Dukes%20Nose%203.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">'नागफणी किंवा ड्युक्स नोज' याच्यावरील शिवमंदिर.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">हि पाऊलवाट आपण आजीबात सोडायची नाही हि वात व्यवस्थित मळलेली असून कुठेही फारसे चुकायला होत नाही. याच पाऊलवाटेवर आपल्याला पुढे गेल्यावर एका धबधब्यामधून जावे लागते. बऱ्याचदा उन्हाळ्यात येथे पाणी नसते परंतु पावसाळ्यात या धबधब्या मधून जायचे झाल्यास व्यवस्थित काळजी घेणे आवश्यक आहे. तसेच येथून उजवीकडे वळून परत आपण पाऊलवाटेवर येतो आणि ड्युक्स नोजकडे कूच करतो. येथून लोणावळा परिसर अत्यंत सुंदर दिसत असतो. येथून पुढे थोड्यावेळ चालत गेल्यास आपण डोंगरखिंडीत येऊन पोहोचतो. येथून थोडे वर चढून पाहिल्यास ड्युक्स नोज आणि डचेस नोज अत्यंत सुंदर दिसतात. जेव्हा केव्हा आपण जुन्या मुंबई-पुणे रस्त्यावरून घाट चढून येत असतो तेव्हा हा नागफणी किंवा ड्युक्स नोज सुळका एखाद्या माणसासारखा दिसतो. याचे नीट निरीक्षण केले असता आपल्याला माणसाचा चेहेरा या डोंगरामध्ये पहावयास मिळतो. यामध्ये कपाळ, भुवई, डोळ्याची खोबण, नाक, ओठ, हनुवटी असे सगळे काही प्रमाणबद्ध पहावयास मिळते. येथून पुढे चालत गेल्यावर आपल्याला अजून एक धबधबा लागतो हा देखील क्रॉस करून आपण पुढे गेल्यास मळलेली वाट आपल्याला वरपर्यंत घेऊन जाते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">पावसाळ्यामध्ये आपल्याला येथे विविध रानवनस्पती मोठ्या प्रमाणात पहावयास मिळतात. तसेच येथे काही दुर्मिळ वनस्पती देखील पहावयास मिळतात. अश्या या वनस्पतींचे निरीक्षण करून आपण पाऊलवाटेने डचेस नोज गाठावे. तसेच येथील मधील खिंडीमधून जो रस्ता जातो तो थेट आपल्याला ड्युक्स नोज किंवा नागफणी येथे घेऊन जातो. आपण जेव्हा नागफणी किंवा ड्युक्स नोज येथे वरती पोहोचतो तेव्हा आपल्याला एक छोटेसे शिवमंदिर पहावयास मिळते. तसेच याठिकाणी आपल्याला माथ्यावर अजून एक आश्चर्य पहावयास मिळते ते म्हणजे येथे नैसर्गिक बनलेले पॉट होल्स म्हणजे रांजण खळगे. हे पॉट होल्स पहावयास मिळायचे कारण म्हणजे पूर्वी येथील भूभाग हा वेगळा होता परंतु येथे भूकंप आणि ज्वालामुखीमुळे उलथापालथ झाली आणि रांजणखळग्याचा भाग वर आला असे काही संदर्भपुस्तकातून वाचावयास मिळते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="740" data-original-width="569" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1mGla6k6C9hWsz2FLekkyLM5OlmhyY_jAf9LkUR_WR2kALZRBHsLM8N2FHe4UxYwoxNnrlz2MwgaEb_SELXNFqL3NKwjtfPlgBOK4HhKjriKvt_vU_xXIOAlTvrErq95WBQ3CDbuWJO-Y5Uw2oTO30PhsC3sN9m2-ZiEdbJWsiufSPwM4uXEt7LvR/w492-h640/Dukes%20Nose%201.jpg" width="492" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">जवळ आल्यावर दिसणारे ड्युक्स नोज.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">येथून आपल्याला राजमाची, लोहगड, विसापूर, तुंग तिकोना आणि कोकणातील सर्वप्रदेश पहावयास मिळतो. पावसाळ्यात येथे फार गर्दी असते. त्यामुळे पावसाळ्यात येथे येणे शक्यतो टाळावे. ड्युक्स नोज हा सुळका क्लायंबिंग म्हणजेच प्रस्तरारोहण करणाऱ्या लोकांच्या क्षेत्रात फार प्रसिद्ध आहे. प्रसिद्ध गिर्यारोहक कै. अरुण सावंत यांच्या नेतृत्वाखाली ड्युक्स नोज सुळका चढण्याची मोहीम आयोजित करण्यात आली होती. केव्ह्स एक्सप्लोरर्स या संस्थेच्या मार्फत याचे आयोजन केले होते. सौ. मेघा देव, सौ. शुभांगी सोहोनी-आगाशे, श्री. प्रदीप पोतदार, श्री. अनिल खांडेकर, श्री. सुमित नंदा, श्री. कपिल वनारसे, श्री. दत्ता फोपे, श्री. दगडू बोडके, श्री. श्याम मंचेरकर, श्री. अनंत सावंत, श्री चारुदत्त दुखंडे, श्री. संजय रांगणेकर, श्री. प्रताप तावडे, श्री. दिलीप लागू, श्री. गणेश अत्राम, श्री. हेमू पांचाल, श्री. बिभास आमोणकर या सगळ्यांचा या तुकडीमध्ये समावेश होता. तसेच कै. अरुण सावंत, श्री. सतीश आंबेरकर, श्री. अभिजित पाटील या अनुभवी गिर्यारोहकांनी यामध्ये नेतृत्व केले होते. दिनांक १० मे १९८५ या दिवशी या सगळ्या टीमने ड्युक्स नोज येथे प्रस्तरारोहण करून पाऊल ठेवले आणि इतिहास रचला. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="553" data-original-width="484" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFqPhKEVjzTI7MXfkgDp0w975-267xcaLjQtM6L660WOEXsXdGZwLfqHK809WYypwfc36Wl7HWw_psXLM_NesmK9QYM6JkbQvdO1enb_B9timjl_RxgMDeRIGyDYo52ZtZ_jFu1ePkYJtapvyHlm1HHS6BUFOwv1rji-R35502DHGRis9tqdUHxlXX/w560-h640/Dukes%20Nose%202.jpg" width="560" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">ड्युक्स नोज येथे जाण्याची वाट आणि ड्युक्स नोज.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">नागफणी येथील सर्व गोष्टी पाहून झाल्यावर येथून एक सरळ रस्ता आपल्याला थेट आय.एन. एस. शिवाजीपर्यंत घेऊन जातो. अगदी थोड्याच वेळात या रस्त्याने आपण खाली पोहोचतो आणि परतीच्या मार्गावर लागतो. येता येता भुशी धरणावर थोडावेळ घालवून आपण आपली ड्युक्स नोजची यात्रा संपवून परत पुण्याला परतू शकतो. </p><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span><br /><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><b><span lang="MR" style="font-family: inherit;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">१) आडवाटेवरचा महाराष्ट्र:- प्र. के घाणेकर, स्नेहल प्रकाशन.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">२) डोंगरयात्रा:- आनंद पाळंदे, प्रफुल्लता प्रकाशन. </span></div></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><b>कसे जाल:-</b></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">पुणे - खडकी - पिंपरी - चिंचवड - तळेगाव - लोणावळा - खंडाळा. </span></div><span style="font-family: inherit;"><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></div></div></span></div></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="MR"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></span><br /><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b>महत्वाचे:-</b></span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span></div><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">_________________________________________________________________________________________________</span></div></div><div style="text-align: left;"></div><div style="margin: 0px;"><br /></div></div></div><p style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: black;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण आणि छायाचित्रे </span></span><span style="color: black; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif"> © २०२२ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></p><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-56712079764293672612022-03-18T09:18:00.003+05:302022-03-21T12:51:25.315+05:30पुणे शहरातील 'दोन गद्धेगाळ' <p> </p><p style="text-align: justify;">पुणे आणि आजूबाजूच्या परिसरामध्ये आपल्याला विविध ऐतिहासिक वास्तू आणि वारसास्थळे आपल्याला पहावयास मिळतात. पुणे शहराच्या दृष्टीने ही वारसास्थळे अत्यंत महत्वाची आहेत याचे मुख्य कारण म्हणजे ही वारसास्थळे आपल्याला इतिहास सांगण्यास मदत करतात. अश्याच वारसास्थळांच्यापैकी दोन ऐतिहासिक गोष्टी आजही पुण्याचे मूकसाक्षीदार बनून पुण्याच्या दोन मंदिरांच्यामध्ये विराजमान आहेत. हे पुण्याच्या जडणघडणीतले मूकसाक्षीदार म्हणजे पुण्यात असलेले 'गद्धेगाळ' आहेत. त्यापैकी एक गद्धेगाळ हा पुण्याच्या कर्वेनगर भागामध्ये असून दुसरा गद्धेगाळ हा धनकवडी आणि आंबेगाव पठार यांचा रस्ता जिथे मिळतो तिथे भरवस्तीमध्ये लपलेला आहे.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="533" height="536" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEidzvPm9Hc9hdc2MC6fBDHLFt327gX3hUyPLQUXvKogG_7M7T6GtKW0baO6ulFVC1k0w-Rjl6qnDrbAedWLx0vh5p00d2lbHXvXV50FSX_YRxgQRLuxMxLHGjKMP2pWCAnfL_JjPXhqijf7P_r2Q9TWXjHbiKrzJ_nTyikvUs6pY_cNwEbxeDGMxVuA=w640-h536" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">पुणे शहरामध्ये असलेले दोन गद्धेगाळ.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">पुण्यामध्ये जसे आपल्याला वाडे, मंदिरे पहावयास मिळतात तसेच आपल्याला वीरगळ, समाध्या यादेखील ऐतिहासिक गोष्टी पहावयास मिळतात. अश्या ऐतिहासिक गोष्टींच्यापैकी एक गोष्ट म्हणजे 'गद्धेगाळ' आपल्याला पुणे शहरामध्ये पहावयास मिळतात. परंतु त्याआधी आपण गद्धेगाळ म्हणजे काय ते समजून घेणे महत्वाचे आहे. <span style="background-color: white; text-align: left;">लेखामध्ये शापवचने घालण्याची पद्धत ही साधारणपणे ५ व्या शतकापसून सुरू झालेली आपल्याला पाहायला मिळते. ही शापवचने जो कोणी ताम्रपट किंवा शिलालेखामध्ये लिहून किंवा कोरून दिलेले दान मोडेल किंवा त्याला बाधा आणेल अश्या व्यक्तीला ते उद्देशून असते आणि त्याची रचना साधारणपणे सारखी असते. या शापवचनामध्ये फरक पडला तर वाचनाच्या संख्येत किंवा शब्दांमध्ये बदल होतो बऱ्याचदा सर्व लेखामधून पुढील श्लोक आपल्याला वाचायला मिळतो.</span><span style="background-color: white;"> </span> </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: center;"><b style="background-color: white; font-family: inherit;">स्वदत्तां परदत्तां वा यो हरेत वसुंधरां।</b></p><p style="text-align: center;"><b style="background-color: white; font-family: inherit;">षष्टी वर्षसहस्त्राणी विष्टायां जा यते कृमी:।।</b></p><p style="text-align: center;"><b style="background-color: white; font-family: inherit;"><br /></b></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: inherit; text-align: left;">या श्लोकाची रचना शापवचनाच्या कामी केली जाते. बऱ्याचदा मराठी लेखामधून हेच शापवचन आपल्याला आढळून येते.</span><span style="background-color: white; font-family: inherit; text-align: left;"> </span><span style="background-color: white; color: #1d2129; text-align: left;">शिलाहारांच्या आणि यादवांच्या लेखातून शापवचने मराठी भाषेत घालण्याची प्रथा रूढ झालेली आपल्याला पहायला मिळते आणि यातून <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2019/07/blog-post.html">'गद्धेगाळ'</a> म्हणजेच (ass-curse) या नावाने प्रसिद्ध असणारे वचन पुढे रूढ झालेले आपल्याला दिसते.</span><span style="background-color: white; color: #1d2129;"> </span> <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2019/07/blog-post.html">गद्धेगाळ</a> ही कधी शब्दरूपाने किंवा चित्ररूपाने किंवा शब्द आणि चित्र अशा रूपांनी व्यक्त होते. म्हणूनच पुणे शहरातील दोन <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2019/07/blog-post.html">गद्धेगाळ</a> अत्यंत महत्वाचे आहेत. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">पुणे शहरातील पहिला गद्धेगाळ हा आपल्याला पहावयास मिळतो तो म्हणजे पुण्याच्या कर्वेनगर मध्ये असलेल्या मधुसंचय सोसायटी येथे. कर्वेनगरच्या मधुसंचय सोसायटीमध्ये जे गणपती मंदिर आहे तिथेच आपल्याला एक शेंदूर लावलेली शिळा आढळून येते. ही शेंदूर लावलेली शिळा म्हणजे गद्धेगाळ असून सध्या या गद्धेगाळाचा गणपती बनवला आहे. त्यामुळे या गद्धेगाळाची अवस्था फारशी चांगली राहिली नाही परंतु हा गद्धेगाळ आहे हे लगेच ओळखू येतो. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="900" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipUfN3MIFAWBAxwJM5cztYnuoozYFkRDv5-0-1ln8IBg7EcRqpoopaGDW8T482Ej6eIJJGmOtc_owKF0CE1R-RuhKhp_foBTeCmBsXq0xzpQyxt9ra-y7uGyHQcpPl68kzmfpZ6gX-a14/s640/Karvenagar+1.jpg" width="360" /></p><p style="text-align: center;">कर्वेनगर येथील मधुसंचय सोसायटीमधील गद्धेगाळ.</p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">या गद्धेगाळावर आपल्याला मंगल कलश असून या कलशाची पाने थोडी झीजल्याने फिकट झालेली आहेत. तसेच स्थानिक लोकांनी याला डोळे काढले असून खालच्या भागामध्ये आपल्याला चंद्र आणि सूर्य पहावयास मिळतात. यातील चंद्राचा कोपरा हा वर मंगल कलशाला चिकटलेला आपल्याला पहावयास मिळतो त्यामुळे स्थानिक लोकांनी त्याला गणपतीचे रूप दिलेले दिसते. तसेच या शिळेमध्ये खालच्या भागामध्ये आपल्याला स्त्री आणि गाढवाचा संकर असलेले शिल्प कोरलेले पहावयास मिळते. या शिल्पामध्ये जे गाढव कोरलेले आहे त्याला गणपतीचे वाहन उंदीर बनवलेले असून त्याला कला रंग देखील फासण्यात आलेला आपल्याला पहावयास मिळतो. अश्या या पुण्याच्या कर्वेनगर भागामध्ये असलेल्या गद्धेगाळावर आपल्याला कोणताही शिलालेख पहावयास मिळत नाही. सध्या या गद्धेगाळाची पूजा देखील केली जात असलेली आपल्याला पहावयास मिळते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">पुणे शहरातील दुसरा गद्धेगाळ हा आपल्याला धनकवडी आणि आंबेगाव पठार यांचा रस्ता जिथे मिळतो तिथे भरवस्तीमध्ये लपलेला आहे. सध्या त्याच्यावर खंडोबाचे छोटे मंदिर बांधून त्यामध्ये गद्धेगाळ ठेवलेला आहे. हा गद्धेगाळ आपल्याला धनकवडी-आंबेगाव यांच्या सीमारेषेवर पहावयास मिळतो. सध्या या गद्धेगाळाची खंडोबा म्हणून रोज पूजा केली जाते आणि हार फुले देखील त्याला वाहिले जातात. या गद्धेगाळावर आपल्याला चंद्र आणि सूर्य पहावयास मिळतात आणि त्याच्याखाली स्त्री आणि गाढव यांचा संकर देखील पहावयास मिळतो. धनकवडी-आंबेगाव यांच्या सीमेवर असलेल्या या गद्धेगाळावर आपल्याला कोणताही शिलालेख मात्र पहावयास मिळत नाही.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1577" data-original-width="721" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjvga3yezY33E6Acr7wFZvU95lyT5fiKl8xKWh78uv3bkN7fiufg9K922dwogNSrs7M05x-JtuF-dH08NLyfLbOBroWINaG9gJNbx02e8McSTY0MjWzPw3gic5K4SRmSiLlDN_Q-_KNhjdKJMSaUOWgM-2fxjz1AqG-kwKcPF4rh9ucAdBhWEPzV4IQ=w292-h640" width="292" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">धनकवडी आणि आंबेगाव पठार यांच्या सीमेवरील गद्धेगाळ.</span></div><br /><p></p><p style="text-align: justify;">असे हे पुण्यातील इतिहासाचे महत्वाचे मूक साक्षीदार आपल्याला वारसा रूपाने नक्कीच महत्वाचे आहेत. या दोन्ही गद्धेगाळांवर शिलालेख जरी नसले तरी हे गद्धेगाळ आपल्याला कर्वेनगर आणि आंबेगाव-धनकवडी या गावांच्या इतिहासाची साक्ष मात्र देत मूकपणे उभे आहेत. कोणत्या काळामध्ये या गावांना दानपत्रे दिली होती हे मात्र गद्धेगाळांच्यावर लिहिलेले नसले तरी ते सध्याच्या पुण्याच्या जडणघडणीच्या इतिहासाचे साक्षीदार आहेत. अश्या या पुणे शहरातील दोन गद्धेगाळांना जाता येता नक्की भेट द्या.</p><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span><br /><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><b><span lang="MR" style="font-family: inherit;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">१) प्राचीन मराठी कोरीव लेख:- डॉ. शं. गो. तुळपुळे</span></div></div><span style="font-family: inherit;"><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">२) यादव कालीन मराठी भाषा:- डॉ. शं. गो. तुळपुळे</span></span></div></div><span><span style="font-family: inherit;">३) गधागाळ:- भा.रा.भालेराव (भारत इतिहास संशोधक मंडळ पंचम संमेलन वृत्तांत)</span></span><br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><span><span style="font-family: inherit;">४) Gaddhegal Stones: An Analysis of Imprecations and Engraved Illustrations:- Dr. Rupali Mokashi, International Journal of Innovative Research & Development, Page No 168, 170, 171. ( Similarly the ass curse stele at Dhanakawadi, (Fig.11) Pune
is worshipped by the locals as ‘God Khandoba’.)</span></span></span></div></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="MR"></span></span><span style="font-family: inherit;"><span lang="MR"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span></span><br /><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="MR"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></span><br /><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b>महत्वाचे:-</b></span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span></div><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">_________________________________________________________________________________________________</span></div></div><div style="text-align: left;"></div><div style="margin: 0px;"><br /></div></div></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: inherit;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण आणि छायाचित्रे </span></span><span style="color: black; font-family: inherit; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif"> © २०२२ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span> </span> </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-29212037697819239102022-03-11T10:26:00.002+05:302022-03-11T10:26:33.844+05:30पुण्याजवळील 'भंडारा डोंगरावरील लेणी' <p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">पुणे शहर आणि आजूबाजूच्या परीसरामध्ये आपल्याला विविध ऐतिहासिक गोष्टी आणि ठिकाणे पहावयास मिळतात. यातील काही ठिकाणे फार प्रसिद्ध असतात तर काही ठिकाणे आजही उपेक्षित आहेत. पुण्यापासून अगदी जवळ तुकोबारायांच्या स्पर्शाने पावन झालेला भंडारा डोंगर सर्वदूर प्रसिद्ध आहे. याच भंडारा डोंगरावर तुकाराम महाराज नेहेमी एकांत साधण्यासाठी जात असत. तुकाराम महाराज यांच्या पदस्पर्शाने पावन झालेल्या या भंडारा डोंगरावर आजही आपले प्राचीनत्व जपणारी एक उपेक्षित लेणी भंडारा डोंगराच्या पोटामध्ये कोरलेली आपल्याला पहावयास मिळते. आजूबाजूच्या परिसरात ही लेणी भंडारा लेणी म्हणून ओळखली जाते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">देहू गावापासून भंडारा डोंगर हा साधारणपणे ६ किलोमीटर अंतरावर वसलेला आहे. तुकाराम महाराजांच्या पदस्पर्शाने पावन झालेल्या या भंडारा डोंगरावर आता अत्यंत व्यवस्थित रस्ता देखील केला आहे. याच भंडारा डोंगराच्या वरती जाऊन आपण संतश्रेष्ठ तुकाराम महाराज आणि विठ्ठल रुक्मिणीचे दर्शन घेऊन आपला मोर्चा वळवायचा तो भंडारा डोंगराच्या पोटामध्ये असलेल्या लेण्यांकडे. याच भंडारा डोंगराच्या पश्चिम बाजूस प्राचीन लेण्या खोदलेल्या आहेत. सातवाहन काळामध्ये कोरलेले हे लेणे भंडारा डोंगराच्या पश्चिम बाजूस अगदी मधोमध आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="530" data-original-width="1183" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhlrCszpcRGMGv_swCCx_pwdkkaxoXzjb0qWRP0lltpCTntwxyu9Z1R0xBmuQgiIBg6_kYnmjCBmfl9spB0yQhfJkoSZN8BdMlz7g0gNATDMrNupVaQrIHNCrJTSjAIFxarSg2hzXFW3NUtmWXu-6fFugm0vwdZlAyl-KvvZCbz3UfIgxTb5ADtgod4=w640-h286" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">सातवाहन काळामध्ये कोरलेले हे लेणे भंडारा डोंगराच्या पश्चिम बाजूस अगदी मधोमध आहे. </span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">या भंडारा लेण्यांकडे जायचे असल्यास मंदिराच्या अगदी विरुद्ध बाजूस एक पाऊलवाट जाते. वाट फारशी मळलेली नसल्याने काळजी मात्र घ्यावी. परंतु या लेणीकडे जायचे असेल तर आजूबाजूला कोणालाही गुहेकडे कसे जायचे विचारले तर लगेच मात्र सांगतात. साधारणपणे भंडारा डोंगराची पंधरा मिनिटांची पाऊलवाट आपल्याला थेट घेऊन जाते ते सातवाहन काळातील भंडारा लेणी समोर. जेव्हा आपण लेण्यापाशी पोहोचतो तेव्हा आपल्याला सुरुवातीस एक अर्धवट कातळात खोदलेले लेणे पहावयास मिळते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">याच्यानंतर जेव्हा आपण पुढे जातो तेव्हा आपल्याला एक अत्यंत व्यवस्थित कातळात खोदलेला विहार पहावयास मिळतो. या विहाराला आपल्याला खोदीव पायऱ्या आणि व्हरांडा पहावयास मिळतो तसेच त्याच ठिकाणी आपल्याला भिक्षुंना झोपण्यासाठी खोदलेला बाक देखील पहावयास मिळतो आणि नंतर विहार पहावयास मिळते. बहुदा या दगडी बाकावर देखील दगडी छप्पर असावे परंतु काळानुसार ते पडलेले असावे अस वाटते. सध्या या लेण्याच्या विहारामध्ये विठ्ठलाची मूर्ती स्थापन केलेली आपल्याला पहावयास मिळते. तसेच याच विहाराच्या शेजारी आपल्याला एक स्तूप देखील पहावयास मिळतो. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="488" data-original-width="777" height="402" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiCiANqv2KNFgp589_n_6YrF27kUZfIwe2DwsHYTX5T14kOyt-WAQwQl27c4FrKxj670pubywS3DPAGF47HAqsgZjNafIcAPokGzCCBJ-tK202mMuhGDxHNBnC4PmCHhM_czfC61dTfebUnitf9nnSCiMZiQsUyjNlixUKvuQB9jQatJx28veqXNoMO=w640-h402" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">लेण्याच्या विहारामध्ये विठ्ठलाची मूर्ती स्थापन केलेली आहे.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><p style="text-align: justify;">या स्तूपाच्या दगडी पायऱ्या उध्वस्त झालेल्या असल्याने थोडे धाडस करून स्तूपाजवळ आपल्याला जाता येते. यानंतर आपल्याला अजून एक विहार पहावयास मिळतो. अत्यंत छोटेखानी पण महत्वाची असलेली हि भंडारा लेणी कार्ले-भाजे-बेडसे या लेण्यांच्या परिघात येते. भंडारा डोंगरावरील ही सातवाहनकाळातील बौद्ध लेणी हीनयान पंथीय आहे हे आपल्याला स्तुपावरून समजण्यास मदत होते. सध्या स्तुपाचा वरील भाग कोसळला असल्याने आपल्याला स्तुपाची हार्मिका आणि वेदिका पहावयास मिळत नाही. हि लेणी साधारणपणे इ.स. १ ल्या ते २ ऱ्या शतकात बांधली असावी असे वाटते. भंडारा डोंगरावरील या बौद्ध लेणीशी संबंधित कोणताही शिलालेख कोरला नसल्यामुळे आपल्याला ही लेणी कोणत्या श्रेष्ठी म्हणजेच व्यापारी किंवा धनिक आणि कोणत्या राजाने कोरली होती का हे समजणे अवघड जाते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="639" data-original-width="576" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhyMNt0wtd02lnRIA_RKLvMTTQhY0l4xLtFTf0Ws-Z6Q51T00FK1UQWN1HcOTLu0xM3wBVzHcHt2BOU_zbZeNviz-qVVg8PinwIn_UqUl9JenKfX6KvaoCkEfSMgte1KCbBGD9C-xdWT6KADCowrzBpthn10luuIezXWKo95OOjfP02xLjK_2KU-NGr=w576-h640" width="576" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">भंडारा डोंगरावरील स्तूप.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">अशी ही देहू जवळील भंडारा डोंगरावर असलेली उपेक्षित लेणी आजही आपल्याला साद घालत आहे. जेव्हा कधी तुकाराम महाराजांच्या पदस्पर्शाने पावन झालेल्या या भंडारा डोंगराला भेट द्याल तेव्हा येथील सातवाहन काळातील उपेक्षित बौद्ध लेणीला नक्की भेट द्या. अशी ही आडवाटेवर वसलेली कोरीव लेणी आजही सर्व भटक्यांची वाट पाहत उभी आहे. </p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: left;"><b>कसे जाल:-</b></div><div style="text-align: left;">पुणे - देहू - भंडारा डोंगर. </div><div style="text-align: left;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">१) The cave temples of India:- James Ferguson and James Burgess, 1880 </span></div><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">२) महाराष्ट्रातील प्राचीन लेणी:- ओंकार वर्तले, नाविन्य प्रकाशन, २०२१.</span></div><div dir="auto"><br /></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><div><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">_______________________________________________________________________________________</span></p></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"><br /></span></span></span></p></div></div></div></div></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२२ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span><span style="text-align: justify;"> </span></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-4123879050293878832022-02-14T01:41:00.002+05:302022-03-12T02:24:12.152+05:30हरिहरेश्वरचे 'दगडी अनारसे' <p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">आपल्या महाराष्ट्रामध्ये जश्या इतिहासाच्या पाऊलखुणा लपलेल्या आहेत तश्याच मोठ्या प्रमाणात भौगोलिक पाऊलखुणा देखील लपलेल्या आहेत. या भौगोलिक पाऊलखुणांचा मागोवा घेणे देखील नक्कीच महत्वाचे ठरते यामधून आपल्याला विविध भौगोलिक चमत्कार देखील समजायला आणि अभ्यासाला मदत होते. अश्याच काही भौगोलिक पाऊलखुणांच्यापैकी एक भौगोलिक आश्चर्य आपल्याला पहावयास मिळते ते कोकणातील हरिहरेश्वर येथे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="472" data-original-width="1245" height="242" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjKCRQgpgS4l6nj7o_Wg2IkkhVanABPZiupDXdG1dafqDYzFEhdqtZV4EcAJsuTEDnCTrq93UhpEaLT0-BiuQcBoRR4kZ9E1W_dJriLrfGZVm4FM598GW8zrcRl6p9oIyneAPva2zUrILcJPWK_yiXhxgSfiSGd0_zUJTCPZnzuGGaJUQf9Sr3jTQmR=w640-h242" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">भौगोलिक आश्चर्य 'दगडी अनारसे'. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">समुद्र किनारा हा सगळ्याच लोकांना आवडतो. याच अश्या समुद्रकिनारी एक निसर्गरम्य ठिकाण वसलेले आहे ते हरिहरेश्वर. हे हरिहरेश्वर महाराष्ट्रातील प्रसिद्ध ठिकाणांच्यापैकी एक महत्वाचे ठिकाण. मुंबई-पुण्याचे लोक मोठ्या प्रमाणात हरिहरेश्वर येथे येतात. तसेच या हरिहरेश्वराचे स्थानमहात्म्य देखील अत्यंत मोठे. याच हरीहरेश्वर येथे असलेले शिवमंदिर आणि कालभैरव मंदिर सर्व लोकांच्या श्रद्धेचा विषय. त्यामुळे येथे खूप मोठ्या प्रमाणात भाविक उपस्थित असतात. शिवाचे आणि कालभैरवाचे दर्शन घेऊन येथे परिक्रमा देखील केली जाते. ही परिक्रमा समुद्राच्या भरती आणि ओहोटी पाहून केली जाते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">याच परिक्रमेच्या मार्गावर हरीहरेश्वर येथे एक भौगोलिक आश्चर्य लपलेले आपल्याला दिसते. तसेच जे जिओलॉजी किंवा भूगोलाचे विद्यार्थी असतात त्यांना हे ठिकाण माहिती पण असते आणी आवडीचे देखील असते. हरिहरेश्वर येथे जे भौगोलिक आश्चर्य लपलेले आहे ते म्हणजे दगडी अनारसे. आता हे दगडी अनारसे तयार कसे होतात हे नक्की समजून घेणे आपल्याला गरजेचे आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="548" data-original-width="1019" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiDuuVxILFgnoHhZPZVN99LOwLnu6rQNQXFlzNNLjGqMWh-Nz51_XcHmgohjr16TD2C7v8Z1hEM4ZsezNmaRy3m11fLJL3NFZa-Fwj7zbZDsWpJtoa3Equ6JQrtt_050_cIAR9NWCd4hLNb4a8QvUARucIuNuAQilTfGM7b7XupsqtWUn9ca4_n2RAK=w640-h344" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">याच परिक्रमेच्या मार्गावरून खाली उतरूनआल्यावर हरीहरेश्वर येथे भौगोलिक आश्चर्य लपलेले आहे.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><p style="text-align: justify;">तसे पहावयास गेले तर हरीहरेश्वर हे ठिकाण एका टेकडीवर उंच वसलेले आहे. त्यामुळे या टेकडीच्या पोटामध्ये समुद्राच्या लाटा या अनेकवेळेस येऊन खडकावर आदळतात. त्यामुळे गेली कित्यायेक लाख वर्षे या लाटा आदळून आदळून हरिहरेश्वर येथील टेकडीच्या खडकामध्ये लहान मोठी भोकं, गुहा, तसेच नक्षी निर्माण झालेली आपल्याला पहावयास मिळते. तसेच या लाटांच्या आदळण्यामुळे येथे आपल्याला दगडांवर नक्षी देखील झालेली पहावयास मिळते. परंतु यामध्ये आपले लक्ष वेधून घेते ते भोकाभोकांची जाळी असलेले नैसर्गिक नक्षीकाम. याच नैसर्गिक नक्षीकामाला 'दगडी अनारसा' असे देखील संबोधले जाते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="470" data-original-width="925" height="326" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiWpPpxVrFlbBOfhKjkvTU0gF7BJ0wipp4YFZ0TdTjeRa9e2drkdPmvXY6o7DdD7wRWwbJZcmIvncNwsDu5ztzeKgtjoLMBUUSBhhJQdo5qbCua2utZrnyOBNyxa3Q4WFzeEa18Aif6-LzDGSxpXIwYsdgSCxsA26ks35cLAsYfJiAxEmiPghY95oEy=w640-h326" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">नैसर्गिक नक्षीदार जाळी असलेले दगडी अनारसे पहावयाचे असतील तर हरिहरेश्वर येथे नक्की भेट द्या.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><p style="text-align: justify;">अशी ही नैसर्गिक नक्षीदार जाळी असलेले दगडी अनारसे पहावयाचे असतील तर हरिहरेश्वर येथे जेव्हा आपण प्रदक्षिणा मार्ग उतरतो आणि खाली जातो तेव्हा आपल्याला हे नैसर्गिक दगडी अनारसे खुणावतात. या जाळीदार नैसर्गिक नक्षीकडे फारसे कोणी पाहत नाही त्यामुळे हे नैसर्गिक भूरूप आजही दुर्लक्षित आहे. त्यामुळे जेव्हा केव्हा हरिहरेश्वर येथे दर्शनासाठी जाल तेव्हा हे नैसर्गिक आश्चर्य असलेल्या दगडी अनारश्याला नक्की भेट द्या.</p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><b>कसे जाल:-</b></div><div>पुणे - चांदणी चौक - पौड - ताम्हिणी - ताम्हिणी घाट - माणगाव - श्रीवर्धन - हरिहरेश्वर. </div><div><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">१) विज्ञानाची नवलतीर्थे:- प्र. के. घाणेकर, शिल्पा प्रकाशन, २०११. </span></div><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;"><br /></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><div><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">_______________________________________________________________________________________</span></p></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"><br /></span></span></span></p></div></div></div></div></div><p style="text-align: center;"><span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२२ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span> </span> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-44455149898638894412022-01-26T03:05:00.001+05:302022-03-23T16:34:04.945+05:30निजामशाही काळात उभारलेला 'मांजरसुभा किल्ला' <p> </p><p style="text-align: justify;">महाराष्ट्रात अनेक परिचित आणि अपरीचीत गड आणि किल्ले आहेत. यातील बऱ्याच किल्यांना ऐतिहासिक पार्श्वभूमी लाभलेली आहे तर काही किल्ले आजसुद्धा इतिहासाचे मूक साक्षीदार बनुन सह्याद्रीमध्ये वर्षानुवर्षे उन, वारा, पाऊस झेलत ताठ मानेने उभे आहेत. निजामशाहीची राजधानी म्हणून 'अहमदनगर' हे प्रसिद्ध शहर. याच इतिहास प्रसिद्ध शहराजवळ निजामशाहीच्या काळात 'अहमदनगर-वांबोरी' रस्त्यावर असणाऱ्या एका छोट्या डोंगरावर 'मांजरसुभा' नावाचा किल्ला उभारला गेला. निजामशाही स्थापत्याचे उत्तम उदाहरण असलेला हा किल्ला आजही तसा फारसा प्रसिद्ध नाही.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">अहमदनगर पासून अगदी १७ कि.मी. अंतरावर 'अहमदनगर-औरंगाबाद' या महामार्गावर असलेला 'मांजरसुभा' हा किल्ला वसलेला असून सध्या किल्ल्यावर लोकांची वर्दळ मात्र वाढलेली आहे ही नक्कीच सुखावह गोष्ट आहे. फारसा प्रसिद्ध नसलेला मांजरसुभा किल्ला २०१३-२०१४ नंतर जास्त प्रसिद्ध झाला. तोपर्यंत हा किल्ला कोठेही फारसा परिचित नव्हता. मांजरसुभा इथे जायचे असेल तर स्वत:चे वाहन असलेले उत्तम तसेच महाराष्ट्र राज्य परिवहन मंडळाच्या बस देखील आपल्याला वांबोरी गावापर्यंत येऊन सोडतात. 'मांजरसुभा' किल्ल्याला जाण्यासाठी आपल्याला अहमदनगर-औरंगाबाद महामार्गावरील पोखर्डी गावामधून डावीकडे वळावे लागते. याच पोखर्डी गावापासून डावीकडे एक रस्ता जातो येथून पुढे गेल्यावर आपल्याला एक कमान पहावयास मिळते त्याच्यावर आपल्याला ‘श्री चैतन्य गोरक्षनाथ देवस्थान ट्रस्ट, आदर्शगाव मांजरसुंबा ता. जि. अहमदनगर, असे लिहिलेले पहावयास मिळते. याच रस्त्याने जात असताना उजवीकडे असलेल्या डोंगरावर छोटेखानी मांजरसुभा किल्ला आणि त्याच्यावर असलेल्या इमारती आपले लक्ष वेधून घेत असतात. या कमानीमधून आतमध्ये आले असता आपण 'मांजरसुंबा' गावामध्ये येऊन पोहोचतो.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="1084" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFbDXC8IzB5u7IZ5-tYeOUy-nSjqrNE_L852knAZqYhwv69z57Xlj2U9ApHB-QfttDwzYBFmG3HyWI2eUXhol3yiu9YXMOdBm2f4sCpMzvKAds78MPJH7olTy4juzRCHEiIpUJfBmQqeMu4EDv3ukTRksNFeD0E12K4Ur7GzDbjo_qgIlgZ47Pjles/w640-h266/Manjasumba%20Base.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">पायथ्यापासून दिसणारा मांजरसुभा किल्ला.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">आजूबाजूच्या पंचक्रोशीमध्ये हा किल्ला 'मांजरसुंबा' या नावाने प्रसिद्ध आहे. आपण जेव्हा गावातून मांजरसुभा किल्ल्याकडे जायला निघतो तेव्हा मातीच्या रस्त्याने जाताना आपल्याला शनीमारुती मंदिर पहावयास मिळते. मंदिरातून दर्शन घेऊन आपण जेव्हा पुढे निघतो तेव्हा मांजरसुभा किल्ल्याचे आपल्याला व्यवस्थित दर्शन होत असते. निजामशाही काळातील मांजरसुभा या किल्ल्याला मुळातच तीनही बाजूंनी नैसर्गिक दरीचा खंदक आपल्याला आढळून येतो त्यामुळे किल्ला अत्यंत महत्वाच्या ठिकाणी बांधलेला आहे हे आपल्याला समजण्यास मदत होते. जेव्हा आपण किल्ल्याच्या पायथ्याशी पोहोचतो तेव्हा आपल्याला वेगळ्या बांधणीचा स्वतंत्र बुरुज पहावयास मिळतो. हा बुरुज व्यवस्थित न्याहाळून पाहिला तर याच्या चारही बाजूस दगडी चिरे आपल्याला पहावयास मिळतात. यावरूनच आपल्याला हा अंदाज व्यवस्थित लावता येतो कि हे ठिकाण म्हणजे किल्ल्याचे चौकी पहाऱ्याचे ठिकाण आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">याच बुरुजाच्या मागे आपल्याला एक महादेवाचे मंदिर देखील पहावयास मिळते. याच मंदिराच्या जवळून आपण चालत जातो ते मांजरसुभा किल्ल्याकडे. अत्यंत छोटेखानी असलेल्या या मांजरसुभा किल्ल्यावर जाण्यासाठी आपल्याला साधारणपणे १५ मिनिटे लागतात. तसेच सध्या या किल्ल्यावर जाण्यासाठी लोकांनी रस्ता देखील केलेला आहे. त्यामुळे कच्च्या रस्त्याने आपण लगेच वर पोहचू देखील शकतो. तसे पहावयास गेले तर मांजरसुभा किल्ल्याचे प्रवेशद्वार हे पश्चिमेकडे आहे. जेव्हा या पश्चिमेकडच्या मजबूत बांधणी असलेल्या दरवाज्याचा आतमध्ये आपण जातो तेव्हा आपल्याला प्रवेशद्वाराच्या दोन्ही बाजूंना असलेल्या देवड्या आपले लक्ष वेधून घेतात. आजही चांगल्या अवस्थेत असणाऱ्या या देवड्या नक्कीच बघण्यासारख्या आहेत. या देवड्यांच्या आतमध्ये आपल्याला दोन मोठी भव्य दालने पहावयास मिळतात. तसेच या देवड्यांच्या आतमध्ये उजेड येण्यासाठी चारही बाजूंनी झरोके ठेवण्यात आलेले आपल्याला पहावयास मिळतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="514" data-original-width="1108" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdR9YW9j9d-O8A-acFR84DYarxiEUJd7Xe1HStFU8Wyj_INK8d1tDmGtmGx65ls59050GOxdG18Sl8Ow9rWVjFocQJInCLkAPYTSPZkQgFyPPSlkA1nKSXA0I42t66cPwjW3IkyWh_nCANM4uBn8LEvisgdFdZ1fg9RYRE6JdawrnwFrV2x1F0bhbT/w640-h296/Manjasumba%20Door.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">मांजरसुभा किल्ल्याचे भव्य प्रवेशद्वार आणि देवड्या.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">येथूनच पुढे उजवीकडे आपल्याला वर जाणाऱ्या पायऱ्या पहावयास मिळतात तसेच दरवाज्याच्या माथ्यावर आपल्याला येथूनच जाता येते. जेव्हा आपण दरवाज्यातून वर चढून जातो तेव्हा आपल्याला संपूर्ण गड पहावयास मिळतो. गडाचे भौगोलिक महत्व समजून घेण्यास ही एक उत्तम जागा आहे. येथूनच पुढे नंतर आपण आतील रस्त्याने वळून पुढे जावे लागते. जेव्हा आपण आतमध्ये जातो तेव्हा आपल्या नजरेच्या समोरच एक भग्नअवस्थेत असणारी तीन मजली इमारत आपल्याला पहावयास मिळते. जेव्हा आपण पायऱ्या चढून या इमारतीसमोर जातो तेव्हा तेव्हा येथे आपल्याला नक्षीदार देवळ्या, आणि चुन्यामध्ये बनवलेले कोनाडे पहावयास मिळतात. तसेच आपल्याला महालाचे लाकडी खांब आणि नक्षीदार खिडक्या मात्र लोकांनी काळानुसार उखडून नेल्या आहेत याच्या खाणाखुणा आपल्याला दिसतात. या गोष्टीमुळे एकेकाळी सुंदर असणाऱ्या या इमारतीची रया मात्र निघून गेलेली आपल्याला दिसते. हा राजमहाल असावा हे मात्र या वास्तूवरून समजून येते.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">याच इमारतीच्या मागे असणारी भटारखान्याची वास्तू आजही बऱ्यापैकी शाबूत असून ही इमारत दोन दालने असलेली बैठी इमारत आहे. या दोन्ही दालनांच्यावर आपल्याला धूर जाण्याकरीता धुराडे केलेली दिसून येतात. राजमहालाच्या इमारतीच्या दक्षिणेस आपल्याला प्रशस्त तलाव पहावयास मिळतो. राजमहालाच्या दक्षिणेला असलेला हा हौद नक्कीच आपले लक्ष वेधून घेतो. हा हौद सुस्थितीमध्ये असून त्यामध्ये आपल्याला एक अष्टकोनी कारंजे देखील पहावयास मिळते. येथील बांधीव चर देखील सुस्थितीमध्ये असून येथून तांब्याची पाईपलाईन हौदामध्ये सोडलेली आपल्याला पहावयास मिळते. याच तलावातून संपूर्ण किल्ल्यावर पाणीपुरवठा करण्यात येत असे.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="612" data-original-width="1138" height="344" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg-_GjIiU4WKuFJYlYrd8Ooz7zgTRe5AXw-EnD3x_3-l4aLAI9xXumTuMjaz2wCQX7mFv6gLN3-nZKgbmSd-cOLkGEoREF_yWe-dcQHB7OR4t_31UcprO6A-FDyQ5QWU_HYIfM0NWtB1r8THA28e4TLrS9MR3wQo__Wf47b_6hApicdWLdhTwHCaep/w640-h344/Manjasumba%20Main.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">मांजरसुंबा गडावरील इमारत.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">आज हा तलाव जरी कोरडा असला तरी त्याचे सौंदर्य खुलून दिसते. साधारणपणे ६ ते ७ फुट खोल असणाऱ्या या तलावाच्याकाठावर एक चिंचेचे झाड आपल्याला पहावयास मिळते. या झाडामुळे कोरड्या तलावाचे रूप नक्कीच सुंदर दिसते. गडावर असणाऱ्या महालाजवळच एक वास्तू कशीबशी टिकून आहे. या वास्तूमध्ये आपल्याला दालने पहावयास मिळतात. जेव्हा या वास्तूच्या व्हरांड्यामधून आतमध्ये प्रवेश करतो तेव्हा आपल्याला एक पिराचे थडगे पहावयास मिळते. स्थानिक लोक यास दर्गा असे संबोधतात. काही जण असेही म्हणतात कि हे थडगे निजामशाहीमधील एखाद्या राणीचे(?) थडगे आहे. तर काही जण म्हणतात कि गडावर राहणाऱ्या दावलमलिक यांचा दर्गा आहे. या दर्ग्याचा उरूस हा चैत्र पुनवेस असतो. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">या दर्ग्यावरून थोडे पुढे गेले असता एक उंच इमारत आपले लक्ष वेधून घेते या इमारतीस उंच खिडक्या असून या खिडक्यांच्याखाली एक हौद आपल्याला पहावयास मिळतो. या हौदामध्ये डोंगरावरून येणारे पाणी साठविण्याची सोय केलेली आपल्याला पहावयास मिळते. हे हौदातील पाणी हत्तीच्या मोटेद्वारे येथील महालांना पुरविले जात असे. याला हत्तीमोट असे संबोधले जाते. येथूनच भुयारी इमारतीमधून हौदाकडे जाणारा पडका जीना आहे. येथील महालास 'मर्दानखाना' असे संबोधतात याचा संदर्भ आपल्याला नानासाहेब मिरीकर यांच्या टिपणवहीमध्ये मिळतो. या ठिकाणावरून आपल्याला आजूबाजूचा परिसर उत्तम पहावयास मिळतो. ही सुंदर मोट गडाचे एक आकर्षण आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="575" data-original-width="1178" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3KY-8vweERnFGutFckYT06m7Cdmq0X8YJoTtNrYjKFXM2QZiUDE1fO-2QkMMxggvAyelY3d-kHBdrIid7jh3pPGm9ZxJcdx-On5YzGJWIt7eh8FrQXoWUhj0fHtY0H1yM9p9k-ZCTj4Keg7H990o9wE6hwFAnk8SBbgzXU9KoyfiF7_UzOtsnmLk1/w640-h312/Manjarsumba%20Palace.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">मांजरसुभा किल्ल्यावर असलेल्या निजामशाही काळातील वाड्याची सध्याची अवस्था.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">ही मोट पाहून झाल्यावर आपण पूर्वेकडे जाताच आपल्याला काळ्या पाषाणामध्ये बांधलेल्या दुसऱ्या दरवाज्याकडे जातो येथूनच खाली उतरणाऱ्या पायऱ्यांनी आपण मध्यभागी कातळात कोरलेल्या खांबटाक्यापाशी जाऊन पोहोचतो. येथील खांबटाक्यातील पाणी आजिबात पिण्यायोग्य नाही. हे खांबटाके पाहून आपण आपली गडफेरी पूर्ण करून आपल्या परतीच्या वाटेवर लागावे. साधारणपणे सगळा किल्ला नीट व्यवस्थित फिरायला दीड तास पुरेसा आहे. किल्ल्यावर फिरताना आपल्याला अहमदनगरच्या निजामशाहीच्या वैभवाची जाणीव नक्कीच होते. अश्या या आडवाटेवर वसलेल्या 'मांजरसुभा' किल्ल्याला नक्कीच भेट द्यायला हवी. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>मांजरसुभा किल्ल्याचा इतिहास:-</b></p><p style="text-align: justify;"><b><br /></b></p><p style="text-align: justify;">मांजरसुभा किल्ल्याचा इतिहास पाहता किल्ल्याचा पहिला उल्लेख हा आपल्याला सय्यद अली तबातबा याने लिहिलेल्या बुरहाने मासिर या ग्रंथामध्ये वाचयला मिळतो. सय्यद अली तबातबा याने या किल्ल्याचा उल्लेख 'मंजरेशन' असा केलेला आहे. नगरचा चौथा सुलतान मूर्तजा निजामशाह याने या स्थळास भेट दिल्याची एक हकीकत आपल्याला बुरहाने मासिर या ग्रंथात वाचायला मिळते ती अशी की, "हिरवळीच्या खोऱ्यात, ओढ्याच्या काठावर वसलेले हे गाव आहे. प्रसिद्ध शिल्पशास्त्रज्ञ वजीर सलाबतखान याने कारंजी आणि प्रेक्षणीय वाडे बांधून गावाची रमणीयता वाढवली." असे सय्यद अली तबातबा म्हणतो. तसेच 'मांजर सुंभा' या नावाबद्दल दंतकथा जरी प्रचलित असल्या तरी 'मंजिले सुभा' असे त्याचे नाव असावे असे मुन्शी उमीद यांचे म्हणणे आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="564" data-original-width="895" height="404" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidvEHLR0CI9d19UMOpG6jJ8uZlz6NLSlm5oFhzgCV_O15cB1jK1NMO1zQsErTv61Z7uDVMgQrjVY2bv_Na2FUdd40LsR77ktbjb8t0KjVJc34z0hDqeGKsm-gX9JywgQHIfkACmgsWqKH-n5MHG63lJ_AO71oQvJjs6ux0JfzhLA3dpt-sot6_Vc8R/w640-h404/Manjarsumba%20Fountain.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">मांजरसुभा किल्ल्याच्या वाड्यासमोर असणारे कारंजे आणि किल्ल्यावर फिरवलेल्या पाण्याची रचना पहावयास मिळते.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b>बुरहाने मासिर इंग्रजी मध्ये आपल्याला जो उल्लेख वाचायला मिळतो तो पुढीलप्रमाणे:- </b> </p><p style="text-align: justify;">It was at this time that Murtaza Nizam Shah who was residing in Bag-i Hasht-Bihisht left the
place and shifted to Bag-i-Farahbaksh. From here he left for a place called Manjreshan
(Manjarsumbha) and from there shifted to Ahmadnagar fort.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसेच आपल्याला इ.स. १८८४ सालच्या अहमदनगर गॅझेटीयरमध्ये देखील या किल्ल्याचा उल्लेख वाचायला मिळतो तो पुढीलप्रमाणे. </p><p style="text-align: justify;">Ma'njarsumba, a small village a mile west of Dongargan and eight miles north of Ahmadnagar lies at the foot of the Dongargan hill crowned by the fort which overlooks the Vambhori plain. The hill side has cisterns of spring water and the fort would make a fine health resort. [Mr. R. E. Candy, C. S.] The Manjarsumba pass is said to be a favourite haunt of Valmiki, the author of the Ramayan and the reputed founder of the Mahadev Kolis. [Mackintosh in Trans. Bom. Grog. Soc. I. 202] </p><p style="text-align: justify;"><b><br /></b></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="487" data-original-width="1150" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSb7kD_ECj5B_jYvnb9jeaD8oNZCTbKdOZm3b-XDynulUzxbTkuSxKhMlOjbbGdTFp0FUqAyoGJUtqz09WgxQL3L5QvqI_yiG0DM-onGM7PE_i-5XbNFOXHVpbilKo7TVTelbhYo6SRXHvKb-n6HCgBwhXq9iYyDxbL7BCW_h6JBa_-M0kX1da2X50/w640-h272/Manjarsumba%20Pani%20Take.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">मांजरसुभा किल्ल्यावर असणारे पाण्याचे खांब टाके.</div><br /><p></p><p style="text-align: justify;">असा हा आजही फारसा प्रसिद्धी झोतात नसलेला निजामशाही काळातील मांजरसुभा किल्ला नक्कीच पाहण्यासारखा आहे. जेव्हा केव्हा अहमदनगर शहराला भेट द्यायला जाल तेव्हा आपली वाट थोडीशी वाकडी करून मांजरसुभा या किल्ल्याला नक्की भेट द्या. निजामशाही स्थापत्यशैलीमधील एक उत्तम किल्ला बघण्याचे समाधान नक्की मिळेल. <b> </b></p><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: times new roman;"><b>कसे जाल:-</b></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: times new roman;">पुणे - येरवडा - वाघोली - शिक्रापूर - रांजणगाव - शिरूर - अहमदनगर - पोखर्डी - मांजरसुंबा. <br /></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><b><span lang="MR" style="font-family: inherit;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">१) बुरहाने मासिर:- मूळ लेखक सय्यद अली तबातबा, मराठी अनुवाद डॉ. भ. ग. कुंटे, मुरली प्रकाशन. </span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">२) </span>Burhan-i-Masir:- मूळ लेखक सय्यद अली तबातबा, इंग्रजी अनुवाद सर वुस्ले हेग्स. </div></div><span style="font-family: inherit;"><span><span style="font-family: inherit;">३) History - Mediaeval Period:- Dr. B. G. Kunte, Maharashtra State Gazeteer.</span></span><br /></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;">४) Gazeteer of the Bombay Presidency Ahmadnagar District Volume XVII:- The Executive Editor and Secretary Gazeteer Department, Government of Maharashtra, 1884 Reprinted 2003.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;">५) अहमदनगर शहराचा इतिहास:- सरदार ना. य. मिरीकर, अहमदनगर ऐतिहासिक वास्तूसंग्रहालय, २०१६.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;">६) सफर अहमदनगरची:- संभाजी भोसले, स्नेहल प्रकाशन, २०१५.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;">७) निजामशाहीच्या गतवैभवाची स्फूर्तिस्थाने अहमदनगरचे गडकोट:- संदीप तापकीर, विश्वकर्मा प्रकाशन, २०२१.</span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"> </span></div></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="MR"></span></span><span style="font-family: inherit;"><span lang="MR"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span></span><br /><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="MR"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></span><br /><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b>महत्वाचे:-</b></span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span></div><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">_________________________________________________________________________________________________</span></div></div><div style="text-align: left;"></div><div style="margin: 0px;"><br /></div></div></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: inherit;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण आणि छायाचित्रे </span></span><span style="color: black; font-family: inherit; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif"> © २०२२ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span> </span> </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><br /></p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-81370686804205405452021-12-22T13:28:00.001+05:302022-03-09T15:18:30.860+05:30पुण्याच्या कसबा पेठेतील वाड्यामध्ये मिळालेली 'प्राचीन विष्णूमूर्ती' <p> </p><p style="text-align: justify;">पुणे शहरामध्ये आपल्याला बऱ्याच ऐतिहासिक गोष्टी पहायला मिळतात तसेच शहरामध्ये काही ऐतिहासिक गोष्टी या खाजगी मालकीच्या देखील आहेत त्यामुळे पुणे शहरामध्ये आपल्याला विविध ऐतिहासिक वस्तू खूप मोठ्या प्रमाणात पहावयास मिळतात. अशीच एक प्राचीन ऐतिहासिक आणि सुंदर विष्णू मूर्ती आपल्याला पुण्याच्या कसबा पेठेमध्ये लोखंडे यांच्याकडे पहावयास मिळते.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1751" data-original-width="1718" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEil5vg0hDoQy5fa6uMaGsSsx4CsbHHwqgR7ix6XsaIig3j9GXYfWiXZ8OtcXXeDArmvAUdYI1EJBWMNpnvFTwULTkH3MQo4DnfB_10mTijOgdl-_YzLgGJwVt5vocFcgcpPWHstedpHt84dp1TGGanYg0O5oC9zkTyAiKt51bTTNGdEULcE-fHWLdZw=w628-h640" width="628" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><p style="text-align: center;">पुण्याच्या कसबा पेठेमध्ये लोखंडे यांच्या वाड्यामध्ये सापडलेली प्राचीन विष्णूमूर्ती.</p><p style="text-align: center;"><br /></p></div><p style="text-align: justify;">पुण्यातील कसबा पेठेमध्ये जेव्हा लोखंडेवाडा येथे जेव्हा २३ डिसेंबर १९९९ मध्ये नवीन बांधकाम करायला घेतले तेव्हा नवीन बांधकामाचे खड्डे खोदताना श्री. लोखंडे यांना एक प्राचीन मूर्ती सापडली. पुण्याच्या कसबा पेठेतील लोखंडे वाडा हा श्री. अनंत नारायण लोखंडेशास्त्री यांचा असून हा वाडा जवळपास दोनशे वर्षे जुना आहे. जेव्हा ही प्राचीन विष्णूमूर्ती लोखंडे वाड्यामध्ये सापडली तेव्हा श्री. अनंत नारायण लोखंडेशास्त्री यांचे सध्याचे वंशज श्री. सतीश लोखंडे यांनी या प्राचीन विष्णूमूर्तीबाबत प्रसिद्ध इतिहास संशोधक आणि भारत इतिहास संशोधक मंडळाचे सध्याचे चिटणीस श्री. पांडुरंग बलकवडे आणि श्री. संजय गोडबोले यांच्याशी संपर्क साधला तेव्हा या प्राचीन विष्णूमूर्तीबद्दल अभ्यास सुरु झाला. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">यानंतर काही दिवसांनी डेक्कन कॉलेज अभिमत विद्यापीठाचे माजी कुलपती आणि ज्येष्ठ मूर्ती आणि मंदिर अभ्यासक डॉ. गो. बं. देगलूरकर यांनी देखील हि मूर्ती व्यवस्थित रीतीने अभ्यासली. डॉ. गो. बं. देगलूरकर यांच्यामते पुण्याच्या कसबा पेठेमध्ये सापडलेली ही प्राचीन विष्णूमूर्ती ही साधारणपणे इ.स. ६ व्या ते ७ व्या शतकातील असून या प्राचीन मूर्तीवर गुप्तकाळामुर्तीकलेचा मोठा प्रभाव जाणवतो.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="501" data-original-width="333" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEir4PL4xrYcarLfF9PYRGCIfEuxlIjIZC7l2CydwKVwauoFflvCs0R9Wr9vjd-9wByBub0OdR92FNgbL-FV6c5fqD7zskRCT1TGykuvPS5Hb2Uf9Cy15VDXFVqNnXx515NWKco5Q7LjEl4NQdABnvsUWNJLPEUneVh9vYblkePbe3bOLEplDuwiakMd=w426-h640" width="426" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">श्री. संजय गोडबोले यांनी भारत इतिहास संशोधक मंडळाच्या त्रैमासिकामध्ये या मूर्तीचे संशोधन प्रसिद्ध केले आहे.</div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">काळ्या पाषाणामध्ये असलेली ही विष्णूमूर्ती साधारणपणे २ फुट उंच असून १ फुट रुंद आहे. समभंग अस्वस्थेमधील ही उभी विष्णूमूर्ती आहे. या प्राचीन विष्णूमूर्तीच्या हातामधील आयुधक्रम पहावयास गेले तर खालच्या उजव्या हातामध्ये कमळ असून वरच्या उजव्या हातामध्ये आपल्याला गदा पहावयास मिळते. वरच्या डाव्या हातामध्ये चक्र तसेच खालच्या डाव्या हातामध्ये आपल्याला शंख धारण केलेला स्पष्टपणे पहावयास मिळतो. पुण्यातील या प्राचीन विष्णूमूर्तीचे कटिवस्त्र आणि मेखला अत्यंत स्पष्ट आपल्याला पहावयास मिळतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसेच या विष्णूमूर्तीच्या दंडामध्ये बाजूबंद तसेच हातामध्ये कडे, कानामध्ये कर्णभूषणे आणि गळ्यामध्ये मोत्याची माळ रेखीवपणे घडवलेले आपल्याला पहावयास मिळते. तसेच विष्णूमूर्तीच्या डोक्यावर आपल्याला करंडक मुकुट देखील पहावयास मिळतो. विष्णूमूर्तीच्या अंगावर आपल्याला कोठेही यज्ञोपावित पहावयास मिळत नाही हे विशेष म्हणावे लागेल. तसेच मूर्तीच्या डाव्या बाजूस आपल्याला कौमुदकी आणि उजव्या बाजूस पद्महस्त पुरुष पहावयास मिळतात. सदर मूर्ती ही उत्तर भारतातील असून इ.स. ५ व्या ते ६ व्या शतकातील आहे. तसे पहावयास गेले तर श्री. लोखंडे यांच्याकडची प्राचीन विष्णूमूर्ती नीट पाहिल्यास आपल्याला असे दिसते कि हि मूर्ती चारही बाजूंनी कोरीव काम केलेली आहे. याचाच अर्थ असा कि ही प्राचीन विष्णूमूर्ती कोणत्याही मंदिराच्या गाभाऱ्याच्या भिंतीला टेकवून ठेवलेली नसावी असे वाटते. त्यामुळे ही प्राचीन विष्णूमूर्ती पूजामूर्ती नसावी.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="904" data-original-width="1718" height="336" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhsIFtLk3Teyz7PNMK3UOdj5-fEn0lF_ReOdp-FnJVJDruUQvdbDD0Lu9frUXyzzo-exzU4DT9AsQZCIgcjwA-tL2RI040-6LyVxF467VXg-BbBmGEMcMRpndARsKjuyxdWP_YM6SvT6_hBOdPBmdr-zYJOC0GCLpRrSCEz719zipO-Ndy-BB4Z9VHe=w640-h336" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">या विष्णूमूर्तीच्या डावीकडे कौमुदकी आणि उजव्या बाजूस पद्महस्त पुरुष पहावयास मिळतात. </span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">अशी हि प्राचीन विष्णूमूर्ती कधी कसबा पेठेमध्ये वारसा अभ्यास सहल आयोजित केली असेल तेव्हाच पहावयास मिळते. इतर वेळेस श्री. लोखंडे यांची अनुमती घेतल्याशिवाय हि प्राचीन विष्णूमूर्ती आपल्याला पाहता येत नाही. अशी ही प्राचीन विष्णूमूर्ती पुणे शहराचा एक महत्वाचा वारसा असून जेव्हा केव्हा ही मूर्ती सगळ्या लोकांना पहावयास मिळते तेव्हा बघायला नक्की विसरू नका.</p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">१) ऐतिहासिक टिपणे प्रकरण ७ उपप्रकरण (ड) प्राचीन विष्णूमूर्तीचा शोध:- संजय गोडबोले, भारत इतिहास संशोधक मंडळ त्रैमासिक, पान क्रमांक ९१, अंक १ ते ४, वर्ष ७८, जुलै २०००-एप्रिल २००१.</span></div><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">२) मुठेकाठचे पुणे:- प्र. के. घाणेकर, स्नेहल प्रकाशन, २०१६.</span></div><div dir="auto"><br /></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><div><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">_______________________________________________________________________________________</span></p></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"><br /></span></span></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></p></div></div></div></div></div>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-81039553962400148012021-11-21T12:17:00.001+05:302022-03-08T20:27:39.888+05:30ठाण्यातील चरईमधील 'शिलाहारकालीन गणपती' <p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">महाराष्ट्रामध्ये आपल्याला ठिकठिकाणी इतिहासाच्या पाऊलखुणा लपलेल्या आढळून येतात. कधी या खुणा एखाद्या प्राचीन मंदिराच्या रुपामध्ये तर कधी वीरगळ, गद्धेगाळ तर कधी मंदिरांच्या मूर्तींच्या रुपामध्ये या विखुरलेल्या इतिहासाच्या खुणा आपल्याला आढळून येतात. अश्या पाऊलखुणांचा मागोवा घेतला तर आपल्याला असे दिसून येते कि आपला हा प्राचीन वारसा आपल्याला विविध गावे आणि शहरांच्यामध्ये आढळून येतो अश्याचा काही ऐतिहासिक पाऊलखुणा लपलेल्या आहेत त्या ऐतिहासिक ठाणे शहरातील चरई भागामध्ये. याच चरई भागामध्ये आपल्याला शिलाहार काळातील गणपतीची मूर्ती पहावयास मिळते.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="892" data-original-width="704" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEi8PHDxeTYFsPQ5kgsBt-5WozWsB1rVNw1SjG6KsKM57GAlgDVpX5hV8Sd6ehPoXcuoUe94FaiqoYzD4AT05V-4iIt35ld2kN0MahLAWemTPIJGhuFaxr2zlkM8296zsBbnvjHNiaHC9LMoHXmIKXeFsRtG7w1Nzw1PydxEM15Z1mbon-7TfOgJlgMk=w506-h640" width="506" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">चरई भागामध्ये असलेल शिलाहार काळातील गणपतीची मूर्ती.</span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसे पहावयास गेले तर ठाणे हि शिलाहारांची राजधानी होती त्यामुळे आपल्याला शिलाहार काळातील बऱ्याच गोष्टी आजही आपल्याला ठाणे शहर आणि परीसरामध्ये पहावयास मिळतात. ठाणे शहराला फार मोठी ऐतिहासिक परंपरा असून इ.स. ९ व्या शतकापासून इ.स. १२ व्या शतकापर्यंत ठाणे म्हणजेच श्रीस्थानक हे शहर शिलाहार राजांची राजधानी होते. तसे पहावयास गेले तर ठाणे शहर आणि परीसरामध्ये जशी प्राचीन मंदिरे प्रसिद्ध आहेत तश्याच इतिहासाच्या पाऊलखुणांचा जर आपण मागोवा घेतला तर ठाणे शहरामध्ये आणि आजूबाजूच्या परिसरामध्ये शिलाहार काळातील मूर्ती सापडल्या आहेत. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">ठाणे शहरामध्ये आजपर्यंत काही प्राचीन मूर्ती मोठ्या प्रमाणात सापडलेल्या आहेत. त्यामध्ये महिषासुरमर्दिनी, विष्णू, श्रीधर, कार्तिकेय, तसेच ब्रम्हदेव याची मूर्ती देखील सापडलेली आहे याचसोबत गणपतीच्या देखील दोन मूर्ती सापडलेल्या आहेत. त्यापैकी काही मूर्ती या छत्रपती शिवाजी महाराज वास्तूसंग्रहालय येथे ठेवण्यात आल्या आहेत तर काही मूर्ती या ठाणे येथील प्राच्यविद्या संशोधन केंद्रामध्ये ठेवण्यात आल्या आहेत. अश्याच काही शिलाहार काळातील मूर्तींच्यापैकी एक सुंदर गणपतीची मूर्ती आपल्याला पहावयास मिळते ती चरई येथील 'गौतम लब्धी' या इमारतीमध्ये. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="720" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhyx4qPTSNTa-Hgyv5fEV0KmPVuaX9wWO_Nw0fSxbKL3p6g_zNNiPuuTo-4pmUL0g_pSYjUXxMt22GA5HYgQjCP6XA9J3N1MftEwEIVBUBcAE1kyzSM3vNkmL6oPPCFVPOF0B-dujvLpODUH2Qct7V_aHd6vDJu2qlwHmEhS7a6nqvwXfJ7adLN5uAs=w480-h640" width="480" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">१९८२ साली इमारतीच्या बांधकामावेळी खोदकाम करताना हि शिलाहार काळातील गणपतीची मूर्ती सापडली .</span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">ठाण्याच्या चरई भागात १९८२ साली इमारतीच्या बांधकामावेळी खोदकाम करताना एक सुंदर प्राचीन गणपतीची मूर्ती सापडली. खोदकामात ११ फुटावर खाली कामगारांना सर्वप्रथम गणपतीच्या हातातील मोदक असलेली बाजू दिसली, तेव्हा सर्व काम थांबवून हि गणपतीची मूर्ती व्यवस्थित रीतीने बाहेर काढण्यात आली. येथील स्थानिकांनी मूर्ती सापडल्योयानंतर योग्य पद्धतीने इमारतीच्या आवारात ठेवली होती परंतु सदर मूर्तीचा काही भाग खंडित असल्याकारणाने या गणपतीच्या मूर्तीची स्थानिक लोकांना म्हणजेच इमारतीमध्ये राहणाऱ्या लोकांना प्राणप्रतिष्ठापना करता येत नव्हती. नंतर २००० साली या इमारतीच्या आवारातच इमारतीमध्ये राहणाऱ्या सगळ्या लोकांनी लहान मंदिर उभारून गणपतीची स्थापना केली. सध्या या मूर्तीची नित्य पूजा स्थानिकांकडून केली जात आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसे पहावयास गेले तर शिलाहार काळातील गणपतीची मूर्ती अत्यंत सुंदर असून हि गणपतीची मूर्ती चकचकीत काळ्या पाषाणात (बेसॉल्ट) घडवलेली आपल्याला पहावयास मिळते. गणपतीची हि मूर्ती डाव्या सोंडेची असून आपल्याला या मूर्तीला चार हात पहावयास मिळतात. तसेच गणपती मूर्तीच्या हातात आपल्याला दंत, पाश, परशु आणि मोदकाने भरलेले पात्र पहावयास मिळते. हि शिलाहार काळातील गणपतीची मूर्ती संपूर्ण अलंकारांनी युक्त असून आपल्याला पोटावर सर्प फणा काढून बसलेला पहावयास मिळतो. तसेच हि मूर्ती डावा पाय दुमडलेल्या स्थितीत विराजमान असून पायाजवळ आपल्याला मूषक पहावयास मिळतो.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="435" data-original-width="1169" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhYCiRAJX-V7h7O3rG281cSZTQOLndZo4WziNq3TzarsLCPoCD-I35Oejj0AvYmRxvKAMNRyV5DuMsF5nG64JK2vRrO_R_BEzvOrIHX7F5Jej3IIbCfuqoVpVSsPM8F5VUhHk-poTkdIaYNQ_tOQA1AdEkcO6h4CJZOr9ELgNgkmhNqVFPKNEfoCyyC=w640-h238" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">गणपतीची मूर्ती संपूर्ण अलंकारांनी युक्त असून आपल्याला पोटावर सर्प फणा काढून बसलेला पहावयास मिळतो.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><p style="text-align: justify;">असा हा ठाणे शहरामधील चरईमध्ये असलेला शिलाहार काळातील गणपती ठाणे शहराचा प्राचीन सांस्कृतिक वारसा आहे. तसेच सध्या हा शिलाहार काळातील गणपती सध्या ज्या इमारतीमध्ये विराजमान आहे त्या इमारतीचे नाव देखील 'गौतम लब्धी' असे ठेवण्यात आले आहे. याचे मुख्य कारण म्हणजे नवीन इमारतीचे बांधकाम करताना ऐतिहासिक शिलाहारकालीन गणपती मूर्तीचा लाभ झाला, म्हणून या जुन्या इमारतीचे पूर्वीचे नाव बदलले आणि 'गौतम लब्धी' असे ठेवले गेले. असा हा ठाणे शहराच्या प्राचीनत्वाचा वारसा असलेला शिलाहारकाळातील गणपती आजही 'गौतम लब्धी' या इमारतीमध्ये विराजमान आहे. अश्या या ठाणे शहराचे प्राचीनत्व सांगणाऱ्या गणपतीचे दर्शन घ्यायला नक्कीच जावे. </p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">१) तुमचे आमचे ठाणे:- सदशिव टेटविलकर, श्रीकृपा प्रकाशन, २०१६.</span></div><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">२) असे घडले ठाणे:- दाऊद दळवी, श्रीकृपा प्रकाशन, २०१०.</span></div><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">३) विखुरलेल्या इतिहास खुणा:- सदाशिव टेटविलकर, २००८.</span></div><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;"><br /></span></div><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;"><b>विशेष सहाय्य:- </b></span></div><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;"><br /></span></div><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">प्रणय शेलार. </span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><div><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">_______________________________________________________________________________________</span></p></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><br style="font-family: "Times New Roman"; text-align: left;" /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></span></p></div></div></div></div></div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-56378713542008777722021-10-15T15:23:00.003+05:302022-03-03T16:57:12.635+05:30पेमगिरी गावातील 'लाकडी मारुती मंदिर' <p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">महाराष्ट्रातील अहमदनगर जिल्ह्यामध्ये विविध वैशिष्ट्ये लपलेली आहेत. आपल्याला नगर जिल्ह्यामध्ये भौगोलिक आश्चर्ये आणि ऐतिहासिक गोष्टी अश्या दोन्ही गोष्टी मोठ्या प्रमाणात आपल्याला पहावयास मिळतात. याच अहमदनगर जिल्ह्यामध्ये ऐतिहासिक <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी किल्ला</a> असून याच <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी</a> गावामध्ये आपल्याला लाकडी मारुतीचे मंदिर देखील पहावयास मिळते. <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी</a> हे गाव सध्या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी किल्ला</a> आणि वडाच्या झाडासाठी जरी प्रसिद्ध असले तरी येथे असलेल्या लाकडी मारुती मंदिराला फारसे कोणी भेट देत नाहीत.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="578" data-original-width="912" height="406" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiAtYtCgHlE9cJTQRFfJsysDHiGo-8645VD9dnVetDPvitwO35StXi0UpAhVCC2ELIRjXFa-VhZtHQ7cRepxRwAaq9ayCPqk2xjn-3f04E0klQUyCZXscjCh5BAgDjv7pe5F9WS5sOTpU9CFmAdE0xY5BZfflVFZfDcJqfKuC7JCXlaOW4lJFl7HJoJ=w640-h406" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी</a> गावातील 'लाकडी मारुती मंदिर' </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">संगमनेर पासून अगदी हाकेच्या अंतरावर संगमनेर-अकोले रोडवर असलेल्या कळस गावातून आतमध्ये वळाले असता शहाजी महाराजांच्या पराक्रमाची साक्ष देणारा 'पेमगिरी' किल्ला वसलेला आहे. याच <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी किल्ल्याला</a> भेट देऊन आपण जेव्हा गावामध्ये येतो तेव्हा आपल्याला गावामध्ये एक सुंदर मारुती मंदिर खुणावते.<a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html"> पेमगिरी</a> गावातील मारुती मंदिराचे वैशिष्ट्य म्हणजे हे संपूर्ण मंदिर लाकडी आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="609" data-original-width="476" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjYJMpvNK9YhsaLmMrBLdu3uyZpfx3ibBSqgZaZ7VwxD9rvU_hw5FIbYG0jtaLGHWkoGkC7eKs5sks0JRtiGWQoZvcXilKz_JcJhblndCBP3nCkEbr3fjKvwT52umh2cMLWaEWhE26FYvMLFmj_n7sLJAFKsQviAep2V3y0y1bxOPP9hW22-JxOmt_u=w500-h640" width="500" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी</a> गावातील मारुतीराया.</div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">संपूर्ण लाकडामध्ये बनवलेल्या या मंदिराची स्थापना ही इ.स. १८६४ मध्ये झाली आणि २४ ऑगस्ट १९४२ मध्ये हे मंदिर बांधून पूर्ण झाले. या मारुती मंदिराचे वैशिष्ट्य म्हणजे यामध्ये आपल्याला कोठेही सिमेंटचा वापर केलेला पहावयास मिळत नाही. संपूर्ण मंदिर हे गावकऱ्यांनी श्रमदानातून उभारले आहे. <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी</a> गावातील मारुती मंदिर पूर्ण सागाच्या लाकडाचे असुन २०१७ मध्ये मंदिरास रंगाचा मुलामा देऊन आणि थोडी डागडुजी करून या सुंदर मंदिरास नावसंजीवनी प्राप्त झाली आहे. तसेच आपल्याला या मंदिराच्या परिसरात एक वीरगळ देखील पहावयास मिळतो. मंदीराच्या पहिल्या मजल्यावरून आपल्याला <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी किल्ला</a> अत्यंत सुंदर दिसतो.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="459" data-original-width="832" height="354" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiNiFgkiQ5qbN2Zqb3rpiSQuHX7dv9oKObEkyjvbvQPkbiGh28QNjuSBXmezZAfghAfxS3holwvN4Bs2USCI4X5yUilIGaGQD2dayjlGfuap0JtJpsPqxb0YsR-3N2Tphog6VD6dvupTSFi8U3jkxO90vw6fU_I4q3m00ag7YJpRZlk5jdfyxgLjmWq=w640-h354" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">मारुती मंदिरातून दिसणारा <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">'पेमगिरी किल्ला'</a>.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">जेव्हा आपण या मारुती मंदिरामध्ये प्रवेश करतो तेव्हा आपल्याला एखाद्या मोठ्या वाड्यामध्ये प्रवेश केल्याचा भास होतो. मंदिरामध्ये जवळपास १० फुट उंच मारुतीरायाची मूर्ती स्थानापन्न असून मंदिरातील शांतता आपले मन नक्कीच प्रसन्न करते. असे हे <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी</a> गावातील सुंदर लाकडी मारुती मंदिर नक्कीच भेट देण्यासारखे आहे. अश्या या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2017/04/blog-post_40.html">पेमगिरी</a> गावातील मारुती मंदिराला थोडीशी आडवाट करून नक्कीच भेट द्या काहीतरी वेगळे पाहिल्याचे नक्कीच समाधान आपल्याला मिळेल.</p><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>कसे जाल:-</b></div><div style="text-align: justify;">पुणे - भोसरी - चाकण - राजगुरुनगर - मंचर - नारायणगाव - आळेफाटा - घारगाव - संगमनेर - कळस - पेमगिरी.</div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">_______________________________________________________________________________________</span></p></div></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><br /></span></div></div></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></div>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-59948808467700768552021-09-16T01:35:00.001+05:302021-11-09T14:04:42.669+05:30गोष्ट पुण्यातील 'क्रिकेट खेळाची'<p><span style="font-family: inherit;"> </span></p><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">जगप्रसिद्ध खेळांच्यामध्ये आज 'क्रिकेट' या गणना होते. आपल्या भारतामध्ये क्रिकेट खेळ म्हणजे अगदी जिवाभावाचा विषय. याच क्रिकेट खेळामुळे भारताला विनू मंकड, दि. बा.देवधर, चंदू बोर्डे, सुनील गावस्कर, कपिल देव, सचिन तेंडुलकर ते आत्तापर्यंतच्या विराट कोहली असे मोठे आणि नामवंत आणि प्रतिभावंत खेळाडू मिळालेले आहेत आणि या खेळाडूंनी संपूर्ण जगामध्ये भारताचे नाव अजरामर केलेले आहे. परंतु क्रिकेट खेळामध्ये पुणेकर देखील मागे नव्हते हे पुढे पाहूच पण त्याच्या आधी आपल्याला क्रिकेट खेळाची भारतामध्ये सुरुवात कशी झाली थोडक्यात पाहणे महत्वाचे आहे.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">तसे पहायला गेले तर आपल्या भारत देशामध्ये पहिला क्रिकेटचा सामना खेळला गेला तो इ.स. १७२१ साली या क्रिकेट सामन्यामध्ये ईस्ट इंडिया कंपनीच्या जहाजावरील ब्रिटिश खलाश्यांनी भाग घेतला होता. तत्कालीन भारतामध्ये ईस्ट इंडिया कंपनीची स्थापना ब्रिटिशांनी कलकत्त्याला केली होती त्यामुळे तसे पहायला गेले तर हा खेळ भारताच्या पूर्व भागामध्ये खेळायला सुरुवात झाली असे आपल्याला दिसते. इंग्रजांनीच कलकत्ता येथे इ.स. १७९२ साली 'कलकत्ता क्रिकेट ग्रुप' याची स्थापना केली त्यामुळे 'कलकत्ता क्रिकेट क्लब' हा भारतातील पहिला क्रिकेट क्लब तर जगातील दुसरा क्रिकेट क्लब म्हणून हा क्लब ओळखला जाऊ लागला. या कलकत्ता क्रिकेट क्लबमुळे कलकत्ता आणि आजूबाजूच्या परिसरात क्रिकेट खेळाचा प्रसार होण्यास सुरुवात झाली आणि हा खेळ खेळला जाऊ लागला. </span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="312" data-original-width="502" height="398" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3nEWuFWF1O5zU3SIdv4Ou4SZMfrM2HdpvTE5S-gp3Kc8cnViwmhbts_Px176kRGJR44LUiWQHDxokFhFbHRUu8r2MgrFBVmAfc3zsKGkAaEZcjZn7T6wWwRlDYe-t2ICrvQA7EG-OVJM/w640-h398/Poona+Club.jpg" width="640" /></div><span style="text-align: justify;">इ.स. १८८५ मध्ये इंग्रज सैनिकांनी 'पूना क्लब' याची स्थापना केली.</span><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">(छायाचित्र क्रेडीट:-</span><span style="text-align: justify;">https://www.poonaclubltd.com/about-club/club-history)</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">या खेळाचे महत्व पुढच्या काळात पसरले आणि इ.स. १७९७ च्या दरम्यान क्रिकेट हा खेळ महाराष्ट्र राज्यात आला आणि देशाची आर्थिक राजधानी मुंबई येथे क्रिकेट हा खेळ रुजू लागला. मुंबई मध्ये सुरुवातीला पहिले सगळे इंग्रजांचेच क्रिकेट सामने होत असत परंतु यानंतर क्रिकेट या खेळाला नंतर सामावून घेतले ते पारशी लोकांनी आणि नंतर हिंदू आणि मुस्लिम यांनी. पारशी लोकांमुळे क्रिकेट या खेळाला खेळायला सुरुवात केली. साधारणपणे इ.स. १८४० पासून १८८३ सालापर्यंत मुंबई शहरामध्ये विविध क्रिकेट क्लब आणि जिमखाने अस्तित्वात आलेले आपल्याला पाहायला मिळतात. आज या विविध क्रिकेट क्लब आणि जिमखान्यांच्यामुळे भारताची आर्थिक राजधानी मुंबई येथील ठिकाणे देखील ओळखली जातात. अश्या पध्दतीने क्रिकेट महाराष्ट्रात रुजले आणि हा क्रिकेट हा खेळ पुण्यामध्ये येऊन दाखल झाला.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">इ.स. १८८५ मध्ये इंग्रज सैनिकांनी 'पूना क्लब' याची स्थापना केली सुरुवातीच्या काळामध्ये 'पूना क्लब' याचे नाव 'कौन्सिलर्स क्लब' असे होते. या पूना क्लबला जोडून एक मोठे मैदान तयार करण्यात आले तिथे इंग्रजांनी क्रिकेटची खेळपट्टी तयार केली आणि पूना क्लबच्या याच मोठ्या मैदानावर क्रिकेटचा सराव देखील केला जात असे. याच पूना क्लबच्या मैदानावर पुण्यातील अगदी सुरुवातीचे क्रिकेटचे सामने खेळले गेले. जेव्हा पुण्यात 'पूना क्लबची' स्थापना झाली तेव्हा हा क्रिकेट क्लब फक्त इंग्रज लोकांसाठीच होता. पुण्यातील इंग्रज अधिकारी मेजर जे. जी. ग्रेग हे त्याकाळात खूप मोठे प्रसिद्ध क्रिकेटपटू होते. </span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="683" data-original-width="1024" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5WeSMxVFdDr3oUEVUauGfLk-LqDRk5e8jnNBXV1wG9kqvyJSriYCZCoJsOlegg0XuDE274EvKGPxLAvM6gyaFfaQ0FN-3CeJp9zz1Qwe_7Sdgb7x0umJxor2b7xAUMu1ScDYbCjllFIo/w640-h426/Poona+Club+1.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">पुना क्लब याची आजची वास्तू.</div></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">याच मेजर जे. जी. ग्रेग यांनीच या पूना क्लबच्या संघाला वरच्या थराला नेण्यास मदत केली आणि पूना क्लबचे नाव उंचावण्यास देखील मदत केली. याच दरम्यान लॉर्ड हॅरीस हे मुंबईचे तत्कालीन गव्हर्नर होते ते देखील अत्यंत प्रसिद्ध क्रिकेटपटू होते. तसेच लॉर्ड हॅरीस यांचा वर्षातील काहीकाळ मुक्काम हा पुण्यामध्ये असायचा या आपल्या मुक्कामी काळामध्ये लॉर्ड हॅरीस हे पूना क्लबचे क्रिकेटचे सामने पाहण्यास हजर असत. तसेच लॉर्ड हॅरीस यांनी स्वतः जातीने मुंबईमधील क्रिकेट खेळाकडे देखील जातीने लक्ष दिलेले होते. त्यामुळे मुंबई आणि पुण्यामध्ये क्रिकेट खेळाचे महत्व वाढण्यास सुरुवात झालेली आपल्याला पहावयास मिळते.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">पुण्यामध्ये क्रिकेटच्या प्रातिनिधिक स्पर्धांना इ.स. १८९५ पासून सुरुवात झाली होती परंतु त्याच्या आधी मुंबईमध्ये क्रिकेटची स्पर्धा खेळली गेली या प्रातिनिधिक स्पर्धेमध्ये इंग्रजी लोकांचा संघ आणि पारशी लोकांचा संघ या दोनच संघांचा सहभाग असायचा. या स्पर्धांना त्याकाळात 'प्रेसिडडेन्सी' किंवा 'दुरंगी' सामने म्हणत असत. इ.स. १८९६ सालापासून या महत्वाच्या स्पर्धेमधला एक क्रिकेटचा सामना पुण्यामध्ये होण्यास सुरुवात झाली आणि पुण्यातील मोठा सामना खेळला गेला. तत्कालीन पूना क्लब हा पुण्यातील आद्य क्रिकेट क्लब हा पुण्याच्या कॅम्प भागामध्ये होता. आजही हा पूना क्लब पुण्याच्या कॅम्प भागामध्ये येतो. परंतु तत्कालीन पुण्यामध्ये क्रिकेट क्लब नव्हता परंतु इंग्रज लोकांचे हे क्रिकेट वेड पाहून पुणेकर देखील क्रिकेटच्या प्रेमात पडले तत्कालीन पुण्यामध्ये फर्ग्युसन कॉलेजच्या आजूबाजूचा परिसर हा मोकळा माळ म्हणून तत्कालीन पुण्यात प्रसिद्ध होता.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; font-family: inherit; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="806" data-original-width="913" height="564" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-KY_XKlBIbgKeLzB8dFzP1yw58s8qq01sSZj4XtRLQ0x-tQxxrvcEe6Is_EFoMpVtY87j76VzDJEFGQf4kFM2YcqgJc2OvoqBCwry7W2y_V9rxlo2d7SSQjn8WOtbmcVh7GLd6_JCumg/w640-h564/PYC.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; font-family: inherit; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">'दि पूना यंग क्रिकेट क्लब' यातील सदस्य.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: justify;">(छायाचित्र क्रेडीट:- </span>https://www.pycgymkhana.com/history.shtml)</div></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">आजच्यासारखा रुपाली, वैशाली, वाडेश्वर आणि फर्ग्युसन कॉलेज रोडची प्रसिद्ध ठिकाणे अस्तित्वात नव्हती तेव्हा इ.स. १८९५-१८९६ मध्ये पुण्यातील लोकं या फर्ग्युसन कॉलेजच्या माळावर पुण्यातील कॉलेज मधील मुले देखील क्रिकेट खेळायला जात असत. परंतु पुण्यातील या कॉलेज तरुणांचा कोणताही क्रिकेट क्लब नव्हता. इ.स. १८९० साली पुण्यातील काही तरुण मंडळी एकत्र आली आणि त्यांनी पुण्याच्या कबुतरखान्यात 'यंग मेन्स क्रिकेट क्लब' याची सुरुवात केली तसेच काही कालावधीतच म्हणजे इ.स. १८९८ साली पुण्यामध्ये 'तपस्वी क्लब' देखील सुरू झाला या तपस्वी क्लबमध्ये शाळा आणि कॉलेज मधे असलेले पुण्याचे विद्यार्थी आणि तरुण मुले क्रिकेट खेळत असत. </span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">पुण्यातील श्री. ल. ब. भोपटकर आणि प्राध्यापक वामनराव काळे हे या तपस्वी क्लबचे खेळाडू होते. पुढे याच तपस्वी क्रिकेट क्लबचे नाव बदलून 'दि पूना यंग क्रिकेट क्लब' असे नामकरण झाले आणि याच 'दि पूना यंग क्रिकेट क्लब' याच्यामुळे इ.स. १९०० मध्ये 'पी. वाय. सी. जिमखाना' याचा जन्म झाला. परंतु त्याच्याआधी पुण्यामध्ये इ.स. १८९० मध्ये स्थापन झालेल्या 'यंग मेन्स क्रिकेट क्लब' यातील तरुण मुले ही पुण्यातील कबुतरखान्याच्या मैदानावर क्रिकेट खेळत असत तेव्हा या पुण्यातील क्रिकेट क्लबची माहिती मुंबईचे तत्कालीन गव्हर्नर 'लॉर्ड हॅरीस' यांच्या कानावर गेली आणि पुण्यातील 'पूना क्लब' याचा सामना हा 'यंग मेन्स क्रिकेट क्लब' यांच्यासोबत ठेवला. तेव्हा 'पूना क्लब' विरुद्ध 'यंग मेन्स क्रिकेट क्लब' या सामन्यामध्ये पुणेकरांनी खूप उत्तम खेळ करून इंग्रजांच्या 'पूना क्लब संघाला' प्रभावित केले या गोष्टीवर खुश होऊन मुंबईचे गव्हर्नर 'लॉर्ड हॅरीस' यांनी या दोन संघाच्यामध्ये दरवर्षी दोन क्रिकेटचे सामने आयोजित करण्याचे ठरवले. </span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="972" data-original-width="680" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh3PENMSFaXicO-dwb7MmHlupQVJE2oMGylu2DuIkaKBeEcMVZeUUMxFqENYhYp9gLLRk3MQ14sNdttizFASWtc9JTE7ENM8bxLJ6JY2G_9C-D4WwqB3n6dNFSmleut5CCEjIKUWkmnus/w448-h640/Lord+Harris.jpg" width="448" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">मुंबईचे गव्हर्नर 'लॉर्ड हॅरीस' </span></div><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">या क्रिकेटच्या सामन्याची जाहिरात ही एकतर 'पुणे गाव विरुद्ध कॅम्प' किंवा 'पुणेकर विरुद्ध इंग्रज' अशी केली जात असे. अत्यंत अटी-तटीने लढले जाणारे हे क्रिकेटचे सामने पाहायला सगळे पुणेकर गर्दी करत असत. या दोन्ही क्रिकेट क्लबचे सामने हे मुद्दाम शाळा आणि कॉलेज सकाळी लवकर भरवण्यात येत असे. याचे मुख्य कारण तत्कालीन पुणेकरांना आणि विद्यार्थ्यांना हे क्रिकेट सामने पाहण्याची संधी उपलब्ध करून खेळाबद्दल आवड रुजवली जात असे हे त्याच्या मागे मुख्य कारण होते. या गोष्टीमुळे पुणेकर क्रिकेट खेळाच्या प्रेमात पडले. तसेच 'यंग मेन्स क्रिकेट क्लब' मधील म्हणजेच पुणे गावातील लखु भिडे, सरदेसाई, नरसू, सायण्णा, मोडक, बाळू बापट हे पुणेकर तरुण खेळाडू पुण्यामध्ये प्रसिद्ध झाले. 'इंग्रज विरुद्ध पुणेकर' या सामन्यातील पहिले शतक काढण्याचा मान पुण्यातील नरसू या क्रिकेटपटूने मिळवला. तेव्हा तत्कालीन बडोद्याचे युवराज 'फत्तेसिंहराव गायकवाड' यांच्या अध्यक्षतेखाली हिराबागेमध्ये मोठा समारंभ होऊन 'नरसू' यांचे अभिनंदन करण्यात आले. </span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">या झालेल्या स्पर्धेमुळे पुण्यातील शाळा कॉलेजमधील मुले क्रिकेट खेळाकडे आकर्षित व्हाल लागली. इ.स. १९०० साल येईपर्यंत 'यंग मेन्स क्रिकेट क्लब' याची भरभराट झाली परंतु काही काळामध्ये या क्लब मधील तरुण मुले नोकरीनिमित्त परगावी गेली आणि क्लबला उतरती कळा लागली. या गोष्टी घडत असताना तरुण मुले पुणे गावाच्या बाहेरील बाजूस मोकळ्या जागेवर मैदान बनवून क्रिकेट खेळायला मोठ्या प्रमाणात सुरुवात केली होती साधारण इ.स.१९०० च्या दरम्यान मुठा नदीच्या उत्तरेला रान होते आज हाच सगळा भाग 'डेक्कन जिमखाना' म्हणून प्रसिद्ध आहे. जेव्हा 'यंग मेन्स क्रिकेट क्लब' हा आपल्या अखेरच्या घटका मोजत होता तेव्हा या क्लबच्या सभासदांच्यामध्ये दोन गट पडले आणि त्यातील एका गटाने 'यंग क्रिकेटर्स हिंदू जिमखाना' हा क्लब तयार केला तर दुसऱ्या गटाने 'डेक्कन जिमखाना' ही संस्था उभी केली. </span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="720" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIya82K1rfSkpvX1RiUJ5Qgpo4oEV7R6M557fRDM5RSihyphenhyphen49-OT0PL_hWVWhe3M1X4nTblhiCyWdF0ESf7OR3EU4tgdGZgHtbNf_u24gchOSCjhynSlfJRrcFApN4ZKqF1HYVSULiXBFw/w640-h426/Pune+Young+Club.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">'डेक्कन जिमखाना' ही संस्था १९०६ साली उभी राहिली</span></div><span style="font-family: inherit; text-align: justify;">(छायाचित्र क्रेडीट:- </span>https://www.pycgymkhana.com/tournaments.shtml)</div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">आजची 'डेक्कन जिमखाना' ही संस्था १९०६ साली उभी राहिली ही संस्था फक्त हिंदूनाच नव्हे तर सर्व जातीमधील लोकांना खुली असावी म्हणून या संस्थेला 'डेक्कन जिमखाना' असे नाव द्यावे हे लोकमान्य टिळकांनी सुचवले आणि या डेक्कन जिमखान्याचे पहिले सहचिटणीस श्री. न. चिं. केळकर होते यानंतरच्या काळात आप्पासाहेब भागवत यांनी डेक्कन जिमखाना याचा चेहेरा बदलून टाकला आणि जिमखान्याची प्रगती केली. 'दि पूना यंग क्रिकेट क्लब' म्हणजेच आजचे (पी. वाय.सी) याची स्थापना पुण्यात झाली आणि पुण्याच्या क्रिकेटचा चेहरा मोहरा बदलण्यास सुरुवात झाली.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; text-align: justify;"><div><span style="text-align: left;">______________________________________________________________________________________________</span></div><div><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><div dir="auto">१) शतकाकडे वाटचाल:- दि. बा. देवधर </div><div dir="auto">२) क्रिडा ज्ञानकोश:- सुरेशचंद्र नाडकर्णी</div><div dir="auto">३) Cricket In Indian Mythology:- Ravi Chaturvedi</div><div dir="auto">४) क्रिकेटमधील नवलकथा:- बाळ पंडित, </div><div dir="auto">५) पुणे शहर खंड १:- संपादक अरुण टिकेकर, निळूभाऊ लिमये फाउंडेशन</div><div dir="auto"><br style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;" /></div><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><b style="font-family: inherit; text-align: justify;"><br /></b><b style="font-family: inherit; text-align: justify;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span><br /><span style="font-family: inherit; text-align: left;">_________________________________________________________________________________________</span><br /><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><br /></span></div></div></div><div style="text-align: center;"><span face=""tahoma" , sans-serif" style="color: black;">छायाचित्रे आंतरजालावरून</span></div><div style="text-align: center;"><span face=""tahoma" , sans-serif" style="color: black;"><span style="font-size: 13.3333px;"><span style="font-size: 13.3333px;"> </span>लिखाण </span></span><span style="color: black; font-family: inherit; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span><span style="font-family: inherit;"> </span></div></div>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-77814186370810548662021-09-06T16:42:00.003+05:302022-05-24T16:21:12.486+05:30तुरळ येथील 'गरम पाण्याचे कुंडे' <p> </p><p style="text-align: justify;">महाराष्ट्रातील रत्नागिरी जिल्ह्याला निसर्गाचे खूप मोठे वरदान लाभले आहे असे आपल्याला म्हणायला हरकत नाही. याचे मुख्य कारण म्हणजे या रत्नागिरी जिल्ह्यामध्ये किल्ले आहेत, विपुल प्रमाणात वनस्पती आहेत, तसेच नैसर्गिक साधन संपत्ती देखील आहे. तसेच येथे आपल्याला काही भौगोलिक आश्चर्य देखील पहावयास मिळतात. आता हे भौगोलिक आश्चर्य कोणते हे हा प्रश्न नक्कीच पडला असेल तर हे भौगोलिक आश्चर्य म्हणजे रत्नागिरी जिल्ह्यामध्ये असलेले <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/10/blog-post_34.html">गरम पाण्याचे कुंड</a> होय. रत्नागिरी जिल्ह्यामध्ये बऱ्याच ठिकाणी आपल्याला गरम पाण्याची कुंडे पहावयास मिळतात असेच गरम पाण्याचे कुंड आहे ते तुरळ या गावामध्ये. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">रत्नागिरी जिल्ह्यातील संगमेश्वर ठिकाण इतिहासात अत्यंत प्रसिद्ध आहे. याच संगमेश्वरच्या अलीकडे अगदी हाकेच्या अंतरावर वसलेले तुरळ मात्र आजही फारसे प्रसिद्ध नाही. कारण तुरळ गावामध्ये असलेले <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/10/blog-post_34.html">गरम पाण्याचे कुंड</a> आजीबात फारसे प्रसिद्ध नाही. यासाठी संगमेश्वर येथे आल्यावर नक्कीच वाट वाकडी करून तुरळ येथील <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/10/blog-post_34.html">गरम पाण्याचे कुंड</a> पहावयास यायला हवे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="535" data-original-width="1003" height="342" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgExtbLWeiJweGR0_l55yODhOVGDSyjCOTBvxROIHyv9_kjRjksojL8_jATa6NPTiKKbs6Gp7BaKpAoC7g6JGOd50LLZY0x38mhA0doM-KSqOK0qD5zYFqPXGdFi_uDX_PZ1k7MKb5dh3oAAG4IryjGmjcVTArBNdoa5aNuYdUDeWYEr3nmLQVH4zEl/w640-h342/Tural%20temple.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">तुरळ येथील बारागाव मंदिराचे अवशेष.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">संगमेश्वर येथून साधारणपणे दहा किलोमीटर अंतरावर आपल्याला तुरळ गाव लागते. अगदी हायवे जवळ असणारी ही कुंडे फारशी प्रसिद्धी झोतामध्ये नाहीत. हायवे जवळ हॉटेल श्रम साफल्य ढाबा आणि मुकुंद कृपा हॉटेल आणि रिसॉर्ट यांच्याबरोबर मध्ये आपल्याला ही <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/10/blog-post_34.html">गरम पाण्याची कुंडे</a> पहावयास मिळतात. मुख्य म्हणजे येथे आपल्याला दोन प्राचीन मंदिरांचे अवशेष आढळून येतात. हि दोन मंदिरे केदारनाथ मंदिर आणि बारागाव मंदिर म्हणून स्थानिक लोकांच्यामध्ये प्रसिद्ध आहेत. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">सध्या या दोन्ही मंदिरांची अवस्था फारशी उत्तम नाही. मध्ययुगात या मंदिरांना पाडले आहे असे एकंदरीत अवशेष पाहून आपल्याला समजते. यातील बारागाव मंदिराच्या समोर आपल्याला तुरळ येथील गरम पाण्याचे कुंड पहावयास मिळते. या बारागाव मंदिराच्या परीसरामध्ये आपल्याला सतीशिळा, वीरगळ, तसेच देवी देवतांच्या भग्न मूर्ती विखुरलेल्या पहावयास मिळतात तसेच येथे आपल्याला नंदी देखील पहावयास मिळतो. येथूनच पुढे गेले असता आपण थेट समोर येतो ते तुरळ येथील <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/10/blog-post_34.html">गरम पाण्याच्या कुंडाजवळ</a>.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="615" data-original-width="979" height="402" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJIj-yHY4WSBFLpKaaLXHa3BQn7RSxLKgipbgVE2-4eVzslkiHhSX_k8WeUCDP3UEV9KdNcZCgkESfiZZDeVt_IkNIt7prF-5InBc65TVZLh5xptHw9Yjh4tvkv4OQaeP1DAExO7jV13oS3nZlEEZXondlFjM5DM-Ig9Dse0wZ_UA5m2FrizJOMhyj/w640-h402/Tural%20Hot%20Water%20Springs.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">रत्नागिरी मधील तुरळ येथील गरम पाण्याचे कुंड.</div><p style="text-align: justify;">तुरळ येथील <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/10/blog-post_34.html">गरम पाण्याच्या कुंडातील</a> तापमान साधारणतः ४८ ते ५० सें च्या दरम्यान असते. ह्या निसर्गनिर्मित कुंडामधील पाणी हे गंधकयुक्त आहे. या पाण्याने आंघोळ केली असता आपल्या त्वचेचे रोग बरे होतात. या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/10/blog-post_34.html">गरम पाण्याच्या कुंडांमध्ये</a> रिकाम्यापोटी जाऊ नये अन्यथा चक्कर येणे किंवा हातापायात गोळे येणे अश्या अडचणी येऊ शकतात. संपूर्ण खबरदारी घेऊन कुंडामध्ये मनसोक्त जलतरणाचा आनंद घ्यावा. अश्या या तुरळ गावामध्ये येऊन या गरम पाण्याच्या कुंडाला भेट देणे म्हणजे जणू पर्वणीच. त्यामुळे जेव्हा केव्हा रत्नागिरी जिल्ह्यामध्ये तुम्ही फेरफटका मारायला जाल तेव्हा या तुरळ गावातील गरम पाण्याच्या कुंडाला आठवणीने भेट द्या. असे हे महाराष्ट्राचे भौगोलिक आश्चर्य तुम्हाला नक्कीच आवडेल. </p><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">______________________________________________________________________________________________</span></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><b style="font-family: Mangal, serif; text-align: justify;"><br /></b></div><div style="margin: 0in;"><b style="font-family: Mangal, serif; text-align: justify;">कसे जाल:-</b></div><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Mangal, serif;">पुणे - भोर - वरंधा घाट - महाड - खेड - चिपळूण - सावर्डे - तुरळ. </span></p><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span><br /><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="margin: 0in;"><b style="font-family: inherit; text-align: justify;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span><br /><span style="font-family: inherit; text-align: left;">_________________________________________________________________________________________</span></div></div></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="background-color: white; font-size: 13.3333px;">लिखाण </span><span style="background-color: white; font-size: small;"><span style="font-size: 13.3333px;">आणि </span></span><span style="background-color: white; font-size: 13.3333px;">छायाचित्र</span><span style="background-color: white; font-size: small;"><span style="font-size: 13.3333px;"> </span></span><span style="background-color: white; font-size: 13.3333px;">© २०२१ <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/" target="_blank">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span><span style="text-align: justify;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-5928191319051868902021-08-31T20:22:00.003+05:302021-08-31T20:22:56.522+05:30मुंबईमध्ये जेव्हा पहिल्यांदा 'विमान उडते' <p><br /></p><p style="text-align: justify;">मानवाची जीवनपद्धती प्रत्येक कालखंडामध्ये आपण बदललेली पाहत असतो. चाकाचा शोध जसा मानवाच्या आयुष्यात लागला त्याच्यानंतर मानवाचे आयुष्य बदलून गेले. तसाच प्रकार आपल्याला पहावयास मिळतो तो म्हणजे विमाने जेव्हा आकाशामध्ये उडू लागली तेव्हा लांबची अंतरे देखील अगदी जवळ भासू लागली. आज आपल्याला भारतातच नव्हे तर जगामध्ये विमानामुळे कुठेही जाता येते आणि फिरता येते. विमानाचा शोध हा मानवाच्या जीवनामध्ये लावलेल्या काही महत्वाच्या शोधांच्यापैकी अत्यंत महत्वाचा शोध आहे असे आपण नक्कीच म्हणू शकतो. परंतु जेव्हा विमान हे आपल्या सुरुवातीच्या अवस्थेमध्ये होते तेव्हा भारतामध्ये मराठ्यांची सत्ता जाऊन इंग्रजांची सत्ता स्थिरावत होती याच काळात मुंबई शहरामध्ये पहिल्यांदा विमान उडाले आणि महाराष्ट्रामध्ये या विमानाच्या उड्डाणामुळे एक इतिहास रचला गेला असे आपण म्हणू शकतो. जेव्हा मुंबईमधून विमान उडणार होते तेव्हा मुंबई आणि परिसरात 'विमानाच्या' स्वरूपाबद्दल खूप गमतीदार चर्चा चालत असे. तसेच आकाशात उडणाऱ्या विमानाला मुंबईमधल्या लोकांनी विविध नावे देखील दिलेली आपल्याला पहावयास मिळतात.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">सत्ता बदलाच्या काळानंतर मुंबई आणि परिसरामध्ये विविध गोष्टी कायम घडत असताना नव्याने घडणाऱ्या विविध गोष्टींवर कायमच मुंबई आणि परिसरामध्ये लोकांच्यामध्ये खूप गोष्टी चर्चा केल्या जात असत. जसे कि जेव्हा मुंबई मध्ये जेव्हा रेल्वे धावणार होती तेव्हा 'रेल्वेच्या' स्वरूपाबद्दल खूप गमतीदार चर्चा चालत असे. 'बैल किंवा घोडे' नसलेले वाफेचे येणारे यंत्र कसे चालणार. लोखंडी रस्ते कसे करणार? काही लोकांना तर असाही प्रश्न पडला होता की ही 'भुताटकी' तर नाही ना? अशी देखील लोकांची चर्चा होत असे. अश्याच प्रकारची चर्चा हि जेव्हा मुंबईमध्ये लवकरच पहिल्यांदा विमान उडणार आहे असे समजल्यावर मुंबई आणि परिसरामध्ये लोकांच्यामध्ये झालेली आपल्याला दिसते. तर गोष्ट अशी कि इ.स. १८५३ साली युरोपमधून मुंबईमध्ये 'कॅट' नावाचा एक गृहस्थ आला होता. हा 'कॅट' मुंबईमध्ये आला म्हणून मुंबई आणि त्याच्या आसपासच्या गावातील सर्व लोकांना जसे समजले कि हा 'कॅट' विमानात बसून आकाशामध्ये दोन ते तीन कोस उंच जातो आणि ५० ते ६० कोस लांबपर्यंत आकशात उडून जातो अशी अफवा उठल्यामुळे मुंबई आणि परिसरामध्ये विविध अफवांचे पेव फुटले होते.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="1200" height="336" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivlcdlmzovdP00kaq70tVgx5P_qOgt_aR_5LR9i5L8J5RuPMgIs0sxOmLBwtVv10B9Zmd-QzQC5bowKXDyn407vXkla5M7tjVDa5aPJvcbrYmhxkpGbVbL5ztmrLKM0JbgkowyXFIl-wc/w640-h336/Viman+1.jpeg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">इंग्रजांच्या काळातील भारतात परीक्षण केले जाणारे विमान.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">मुंबईमध्ये पहिले विमान उडण्याच्या पंधरा दिवस आधीच अफवांना सुरुवात झाली होती. मुंबई आणि परिसरामध्ये या पहिल्या विमानाच्या उड्डाणाबद्दल लहानांच्या पासून मोठ्यांच्यापर्यंत रोज या विमानाच्याबद्दल चर्चा होत असे. जेव्हा हा 'कॅट' मुंबईमध्ये आला तेव्हापासून रोज विविध वर्तमानपत्रे विविध मथळे छापून या ऐतिहासिक विमान उड्डाणाबद्दल विविध अफवा उठवत असत. तत्कालीन मुंबई आणि परिसरातील लोकांनी आणि विविध वर्तमानपत्रांनी या विमानाला आकाशरथ, डबा अशी नावे देखील दिली होती. मुंबई मध्ये पहिल्यांदा उडणाऱ्या विमानाबद्दल तत्कालीन विविध वर्तमानपत्रात खूप काही छापून आले होते परंतु या ऐतिहासिक विमानाच्या उड्डाणाबद्दल सविस्तर माहिती आपल्याला ज्ञानप्रकाश या वर्तमानपत्रात वाचायला मिळते. त्याबद्दल पुढीलप्रमाणे ज्ञानप्रकाश या वृत्तपत्रामध्ये जे वर्णन लिहिले आहे ते पुढीलप्रमाणे:-</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">"बलून म्हणजे विमानयंत्र. हे कसे उडते हा अभिनव चमत्कार जान्युआरीच्या (जानेवारी) अठराव्या तारिखेस(तारीखेस) मुंबईच्या लोकांनी पाहिला. हे विमानयंत्र तयार करून अमुक मनुष्य त्यामध्ये बसून आकाशमार्गे उडवून दाखविणार आहे, असे जाहीर करून सरकारी सर्व कारखान्याला त्या दिवशी सुट्टी नेमिली. हा समारंभ भायखळ्याच्या पटांगणात झाला. तेथे पाहणाऱ्या लोकांकरिता मंडप घालून तीन चार प्रतींच्या जागा दोन, तीन, आणि पांच रुपयांचा दर ठरवून नेमिल्या होत्या. आणि हा चमत्कार पाहण्यासारिखाच(पाहण्यासारखाच). म्हणून अकरा वाजल्यापासून चार वाजेपर्यंत गाड्या घोड्यांनिशी माणसांची अशी रहदारी चालली होती कि, कोटाच्या बाजूने समुद्रच फुटून वाहत आहे असे वाटले. दाटीत जायला नाईलाज म्हणून बहुत स्त्रिया आणि पुरुष गच्च्या व घरांची छपरे, यांवर चढून बसले होते. एवढा समुदाय एकत्र कधी जमला नसेल. हे यंत्र उडविण्याचे अगोदर कासऱ्यांनी बांधून टाकिले असता डोलत होते, ते पाहून लोकांस नवल वाटे. मग सुमारे पाच वाजता ते उडविले ते प्रथम मोठ्या वेगाने काही दक्षिणेकडे वळून अर्धकोस उंच जाऊन अगदी ताऱ्याएवढे दिसू लागले. मग थोड्यावेळाने पूर्वेकडे वाहून पनवेलीच्या आसपास पडले.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="426" data-original-width="670" height="406" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_31JmEpserBxqXt8QvIFuKde8Ki2XLRY4URbS4cIClH77oRN8QiIJc-Cnyvw6Q0XFa5QwVmcG-XGhFFlgqXDAN9D2-VoM2wiqpbrRweJqUkMa9tFjaMb4wp0cWhKXyMphndFiieDTjlE/w640-h406/Viman+2.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">भारतातील पहिले व्यावसायिक विमान.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">एवढी गोष्ट कमी झाली की, त्याचा कर्ता आंत बसून जाणार होता, तो गेला नाही. त्यामुळे पैका(पैसा) भरून सन्निध बसणारे लोक खंती झाले; कां की त्यावर बसून जाण्याच्या कसबामुळे लोकांनी पैसा दिला. परंतु तो न बसण्याची कारणे पुष्कळ सांगतात. ती असी(अशी). त्यामध्ये मनुष्ये बसून जाण्यापूरती वाळू भरली नव्हती. कोणी म्हणतात बसणारा भ्याला. कोणी म्हणतात कि बसण्याचे कळसूत्र बिघडले, असे त्यांच्या नजरेस आले. कोणी म्हणतात कि तो दारू प्यायल्याने बेफाम झाला होता, म्हणून जवळच्याने बसू दिले नाही. तयारी झाली तेव्हा त्याणे(त्याने) मी अमक्या ठिकाणी असा बसेन, म्हणून वर चढून सारा अदा, करून दाखविला पण उडते वेळेस कमरेचे दोर कापून उडी टाकून पळाला. आणि ते सोडताच (विमान)उडून गेले. जर त्या यंत्रात काही बिघडले नसून तो दारूमुळे मस्त झाला असेल, तर त्याणे(त्याने) मोठी चूक केली, आणि तो ठक, व सरकारच्या कामास एक दिवस अडथळा केला म्हणून गुन्हेगार असेही म्हणायला चिंता नाही. हि या गृहस्थाने बेअदबीचि गोष्ट केली, असे लोकांच्या ध्यानी येऊन चुकले.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">असो, तो कोणत्या कारणामुळे बसला नसेल तो नसो. परंतु इतक्यावरूनच 'बलूनात' बसून जातात, हि गोष्ट खोटी असे समजू नये. कारण कि, शेकडो वेळा अशा विमानात बसून लोकं गेले आहेत. सन १७८३ मध्ये म्हणजे एकूण ऐंशी वर्षांमागे या विमानाची युक्ती निघाली. मंटगालफियर नामे कागद करणारा एक सधन गृहस्थ फ्रांस देशात होता. धूर वगैरे वर चढतात, या तर्कावरून तसे काही यंत्र करून उडवावे असे त्याला वाटले. प्रथम त्याणे(त्याने) रेशमाची घट्ट पिशवी करून, तीत पाण्याची वाफ कोंडून ठेवून पाहिली, ती वर चढून लौकर खाली पडे. मग त्याणे(त्याने) पिशवीचे तोंड पसरट करून तिच्याखाली काही जिन्नस जाळून याप्रकारची मोट वर उडविली. तरी त्याला ते बराबर साधले नाही. मग त्याला हायड्रोजन ग्यासची(गॅस) युक्ती सुचली. तेव्हा त्याची मोट बांधून वर उडविली.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="376" data-original-width="620" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiyvkP5nJLRk2QcNoO40bp9eb67bWPaWhseudGAZTmatX3R67-egRGBo_NXCIOFL0SuPUUPrx-Q7LY2O_iqpy2_dVLiAZRm7E562rjOND27gyZHO7473KhsKwXtpAAd2AxzyrVxw-tz6I/w640-h388/Viman+3.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">भारतातील सुरुवातीचे विमान.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">ती त्याच्या मनाप्रमाणे झाली. नंतर त्याणे त्यांत बसून वर चढण्याची व उतरण्याची चांगली परीक्षा करून पारीस(पॅरिस) शहरातील लोकांस कळविले तेव्हा तो चमत्कार पहायला तीन लक्ष लोक मिळाले होते. त्यामध्ये कोणी बसले नव्हते. ते विमान फार त्वरेने वर गेले नंतर दोन घटिकांनी वरती जाऊन फुटले. कारण ग्यास(गॅस) फार भरला होता. मग ते आठ कोसांवर जाऊन पडले. तेव्हा तेथील रानटी लोकांस मोठे अद्भुत वाटले. त्यात काही पिशाच्च किंवा जनावर आहे का म्हणून त्यांनी त्याच्यावर गोळ्या घातल्या. मग एकदम सर्व मिळून कत्तल केली. नंतर तऱ्हेतऱ्हेच्या हत्यारांनी त्याला छिन्नविछिन्न करून टाकले. तेव्हा त्यातल्या ग्यास(गॅस) वगैरे पदार्थाची घाण येऊ लागली. हे पाहून त्यांनी ते घोड्याच्या शेपटीला बांधून कोसभर ओढून घेतले. आणि त्याला अगदी ठार करून टाकावे असा त्यांचा मतलब होता, परंतु हा वृत्तांत सरकारला कळल्यावर जाहीर केले कि, ते यंत्र आहे त्याल असे कृ नये, परंतु उचलून आणावे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">प्रथम त्याची उतरण्याची वगैरे अटकळ समजायला आंत जनावर बसून उडविले. मग मनुष्ये हि बसावयास धजू लागली. याप्रमाणे पुष्कळ वेळा करीत आले. त्यामुळे तिकडे आता विमानाविषयी काही नवल वाटत नाही. 'ग्रीन' नामक मनुष्य तर पांचशेपेक्षा अधिकवेळा बलुनात बसून गेला आहे, असे म्हणतात. आणखी कितीएक वेळा चमत्कारासाठी बलुनाला बैल किंवा घोडे बांधून त्यावर बसून उडाले आहेत. एक मदम(मॅडम) बैलावर बलुनात बसून गेली होती. लंडन व पारीस(पॅरिस) शहरांमध्ये हायड्रोजन ग्यास(गॅस)उत्पन्न करण्यास चांगली साधने आहेत म्हणून हे विमानयंत्र तेथे हमेशा करीत असतात.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="451" data-original-width="589" height="490" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRQANwesWBNXcqH5c83yHzb00E6x9UY3D0zriQWWkWViUGmsOQPfmxgDXGQHU8zeWENAv2k46KzzyV8LL-ZIxHfxZgUInKHBShpPyLeNwv5LFgMAh2Xw64GPeURBwqOM7l11F_hQmSxQo/w640-h490/Viman+5.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">विमानाने जेव्हा पत्र पाठवले तेव्हा भारतामधील पहिले एअर मेल.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">असो, तारीख १० शनिवार यादिवशी सुमारे चार वाजता मिस्टर 'कॅट' हा विमानात बसून आकाशमार्गे गेला असता वाऱ्याच्या योगाने ते विमान फार उंच जाऊन समुद्राकडे गेले. ते समुद्रात पडेपर्यंत लोकांच्या पाहण्यात आले आणि त्यावरूनच इंडियन नेव्हीचा सरदार याने आगबोट वालुकेश्वरापासून सुमारे दीड कोसपर्यंत नेली होती व दुसरे पडाव शोधास गेले होते. त्यांनी सुमारे मध्यरात्रपर्यंत शोध केला, परंतु काहीच थांग लागला नाही. यांवरून अनुमान केले कि, तो बहुधा पाण्यात पडून बुडाला असावा. ताजा कलम. बुधवारी १४ व्या तारिखेस(तारखेस) मिस्टर 'कॅट' सुरतेहून आगबोटद्वारे मुंबईस आला. त्याच्या सांगण्यात कि, मी महालक्ष्मीपासून सुमारे पाच कोसांवर समुद्रात उतरलो, आणि तेथे लाचार होऊन राहिलो होतो, इतक्यात सुरतेस जाणारी आगबोट आली, तिजवर मला घेतले. नाहीतर मृत्युचे घर मला प्राप्त झाले असते."</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">मुंबईमध्ये जेव्हा पहिल्यांदा विमान उडाले त्याचे सगळे वर्णन आपल्याला तत्कालीन 'ज्ञानप्रकाश' या वृत्तपत्रात वाचायला मिळते. त्यातून मुंबई मध्ये जेव्हा हे विमान उडालेले लोकांनी पाहिले तेव्हाच्या या पहिल्या विमान उड्डाणाबद्दल झालेल्या चर्चा आणि विमानाबाबत असलेले लोकांना आकर्षण आणि उत्कंठा देखील नक्कीच वाचण्यासारखी आहे. अश्याच पद्धतीमध्ये इंग्रजांच्या काळात इ.स. १८७३-७४ मध्ये परळ येथे लालबागेमध्ये उडविण्यात आले होते. हे विमान देखील त्याकाळात मुंबई आणि परिसरात चर्चेचा विषय बनले होते. पहिल्या विमानाप्रमाणे देखील दुसऱ्या विमानाला बघायला मुंबई आणि आजूबाजूच्या लोकांनी गर्दी केलेली आणि त्याला देखील इंग्रजांनी तिकीट ठेवले होते असे काही संदर्भ मिळतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="592" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf-HAgUilv3XMpltvi5sXAMP1j6bjH2vOaQeQZeY7QOi7fJ86WXaq_lO2m4fEqRWXg08d5dJEMrWPsYK4_SyY1K5CCeMIo04OVmrS7yFUPzm_qamRlWYrDn9TxW8fhyphenhyphens3nTc-Bv2ulc0w/w640-h432/Viman+4.png" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">पहिले भारतीय पद्धतीचे विमान हे शिवकर बापुजी तळपदे यांनी मुंबई येथील चौपाटी वरून उडविले होते.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">तसेच इ.स. १८९५ साली पहिले भारतीय पद्धतीचे विमान हे शिवकर बापुजी तळपदे यांनी मुंबई येथील चौपाटी वरून उडविले होते. असे महत्वाचे संदर्भ आपल्याला मिळतात. शिवकर बापुजी तळपदे यांनी भारतीय बनावटीच्या विमानाचे नाव 'मरूत्सका' असे ठेवले होते. परंतु दुर्दैवाने शिवकर बापुजी तळपदे यांचे १९१७ मध्ये निधन झाले आणि त्यांनी बनवलेले विमान देखील लोकांच्या विस्मृतीमध्ये गेले. अश्या पद्धतीने मुंबईमध्ये पहिले विमान उडाले आणि बघता बघता आज 'मुंबई' हे भारताचे अत्यंत महत्वाचे आणि प्रसिद्ध असे आंतरराष्ट्रीय विमानतळ झालेले आहे. </p><div style="text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;">______________________________________________________________________________________________</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><span style="color: #1d2129;">१) </span>मुंबईचे वर्णन:- गो. ना. माडगावकर, साकेत प्रकाशन, २०११.<br /><span style="color: #1d2129;">२) <span style="color: black;">Gazetteer of The Bombay Presidency:- 1885.</span> </span><br /><span style="color: #1d2129;">३) </span><span style="color: #1d2129;"><span style="color: black;">ज्ञानप्रकाश १८४९ ते १९५० महाराष्ट्राच्या जडणघडणीचा साक्षीदार:- अनुराधा कुलकर्णी, सकाळ पब्लीकेशन, २०१७ </span> </span><span style="color: #1d2129;"> </span><br />४) मुंबईचा वृत्तांत:- बाळकृष्ण बापू आचार्य आणि मोरो विनायक शिंगणे, संपादक बाबुराव नाईक, महाराष्ट्र राज्य संस्कृती मंडळ, मुंबई, मूळआवृत्ती १८८९, पुनमुुद्रण २०११. <br /><br /><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><b style="font-family: inherit; text-align: justify;"><br /></b><b style="font-family: inherit; text-align: justify;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman"; text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span><br /><span style="font-family: inherit; text-align: left;">_________________________________________________________________________________________</span><br /><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><br /></span></div></div></div><div><span face=""tahoma" , sans-serif" style="background-color: white; color: black;"><span style="font-size: 13.3333px;"><span style="font-size: 13.3333px;"><span style="font-size: small;">छायाचित्रे आंतरजालावरून</span></span></span></span></div><div><span face=""tahoma" , sans-serif" style="background-color: white; color: black;"><span style="font-size: 13.3333px;"><span style="font-size: 13.3333px;"> </span>लिखाण </span></span><span style="color: black; font-family: inherit; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span><span style="font-family: inherit;"> </span></div></div><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-50313558245655214752021-08-15T15:11:00.089+05:302022-05-23T16:39:34.580+05:30रत्नागिरी जिल्ह्यातील 'खेडची लेणी'<p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">निसर्गरम्य कोकणात जाणे आणि मनसोक्त समुद्रकिनारी भटकंती करायला सर्वांनाच आवडते याच निसर्गरम्य कोकणात विविध राजवटीत विविध जलदुर्ग उभारले गेले अनेक गिरीशिल्पे तयार केली गेली अशीच काही गिरीशिल्पे रत्नागिरी जिल्ह्यातील तालुक्याचे ठिकाण असणाऱ्या खेड या गावी लपलेली आहेत. थोडीशी उपेक्षित असणारी हि सुंदर लेणी खेड बस स्थानकाजवळ आहेत. अत्यंत सहज रीतीने या लेण्यांना जायला रस्ता असल्याने फारशी दमछाक देखील होत नाही.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">रत्नागिरी जिल्ह्यातील खेड गावामध्ये आपल्याला काही बौद्ध लेणी कोरलेली पहावयास मिळतात. हि लेणी अगदी खेड गावाच्या बस स्थानकाच्या जवळ कोरलेली आपल्याला पहावयास मिळतात. बस स्थानकाच्या जवळूनच जायला या लेण्यांना रस्ता असल्याने वाट अगदी मळलेली आहे. त्यामुळे अगदी सहजपणे आपण येथील लेण्यांना जाऊन पोहोचतो. हा लेणी समूह आपण जर नीट पाहिला तर येथे आपल्याला एक चैत्य पहावयास मिळते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="513" data-original-width="876" height="374" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy65-r2Udsm9yf5Mq5aEt-QSmwCw1iS-hlLIIbOWw0O3V_2wyuSxqXTvQrAlayE8522W1odowj-qGhMIrcQ9m7nzSAUuiCiV8crx1y6gHZk8TnLog46AtwwGtX0E9_AgN7ke9MRx6RESKrJ09JMdZpk7-BvyiqtWXqX17FaRaBk9rXs1-Lcw54iNOD/w640-h374/Khed%20caves%201.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">खेड गावामध्ये असणाऱ्या बौद्ध लेण्या.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसेच या लेणीची रचना हि दोन स्तंभ, चार अर्धस्तंभ, एक छोटी पडवी आणि बाकी मोकळी जागा अश्या पद्धती मध्ये हि लेणी खोदली गेलेली आपल्याला पहावयास मिळते. या लेणी मधले मूळ स्तंभ सध्या जरी मोडलेले असले तरी त्यांचे खालचे भाग आजही शाबूत असलेले आपल्याला बघायला मिळतात तसेच या मोडलेल्या खांबांची चौकोनी बैठक पहावयास मिळते. या लेणीमध्ये जे अर्धस्तंभ आपल्कयाला पहावयास मिळतात ते कलाकुसरीचे नसले तरी देखील व्यवस्थित कोरलेले आहेत. खेड येथील लेण्यामधील चैत्यगृहाच्या डाव्या आणि उजव्या बाजूस एक असे आपल्याला गवाक्ष (खिडकी) कोरलेल्या पहावयास मिळतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">या गवाक्षांना नीट पाहिले असता पहिले ही गवाक्ष छोटी असावीत आणि नंतर त्यांना मोठे केले असावे असे नीट निरीक्षण केल्यावर समजते. तसेच या दालनामध्ये चैत्याची निर्मिती ही नंतरच्या काळात झाली असावी. खेडच्या लेणीमध्ये चैत्य देखील नंतरच्या काळात बांधलेले असावे असे आपल्याला उजव्या बाजूच्या लेण्यांच्या दालनावरून समजते. पूर्वी येथे विहार असावा आणि तेथे बाक असावेत याचे अजून एक मुख्य कारण म्हणजे येथे उजव्या बाजूस असणाऱ्या खोल्या आणि डाव्या बाजूस मागील बाजूस असणारी एक खोली. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="992" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDMuwB2_CcwPU24ijgMCQ4hSwnhMEbv4RAvoOuRpDbg4UzZ42Cn9WTwpJTmRh4M8R_L_EqlY8X4upM3__Zlzuk63ZlYgpxbR-CKqnQ0R6TFyFU8QuIJrp7_J2_ewCzDx7m7LUuQ9hsShW_J3XUg3CHbexErbTUFmO7qPyyCOJVcy65w_zgwngmbNx9/w640-h306/Khed%20caves%202.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">खेड येथील लेण्यामध्ये असलेले चैत्यगृह आणि विहार.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">तसेच खेड येथील लेणीचा स्तूप हा देखील लेणीच्या मध्यभागी नसून थोडासा उजवीकडे आपल्याला पहावयास मिळतो. स्तूपाच्या मागील भिंतीमध्ये काही ना काही खोदकाम करण्याचा प्रयत्न केलेला आपल्याला पहावयास मिळतो परंतु कालांतराने ते कां सोडून दिलेले असावे असे दिसते. चौकोनी बैठकीवर लांबट अंडभाग त्याच्यावर असणारी चौकोनी हार्मिका थेट छताला टेकलेली आपल्याला पहावयास मिळते. हार्मिका छताला टेकलेली असल्याने छत्री आपल्याला कोरलेली दिसत नाही. सध्या येथील लेणीच्या चैत्यगृहाला स्थानिक लोकांनी दारे आणि खिडक्या बसवलेल्या असल्यामुळे या लेणीचे चैत्यगृह जपले गेले आहे. तसेच स्थानिक लोकांनी येथे ऐतिहासिक बौद्ध लेणी असा बोर्ड देखील बसवलेला आपल्याला पहावयास मिळतो. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">खेडच्या या अगदी छोट्याश्या लेण्यामध्ये आपल्याला कोणताही शिलालेख पहावयास मिळत नाही हे विशेष म्हणावे लागेल. तसेच लेणी कोणत्या कालखंडात कोरलेली असावी यासंबंधी कोणतीही कालदर्शक नोंद पहावयास मिळत नाही. अभ्यासकांच्या मते या खेडच्या लेणीचा कालखंड हा इ.स ३ ऱ्या शतकाचा उत्तरार्ध किंवा इ.स. ४ थ्या शतकाच्या सुरुवातीस ही खेड येथील लेणी कोरलेली गेली असावी असा अंदाज आहे. तसेच रत्नागिरी गॅझेटियर यामध्ये आपल्याला खेड येथील लेण्यांबद्दल जो उल्लेख वाचायला मिळतो तो पुढीलप्रमाणे:-</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="636" data-original-width="485" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixYuc0ZnUuwm9COyMpuOpCEPC-C6ciS5-AQUcty0UBIGh7jPTDqOLRc62E5EPbehaMIFOorGsNeYaok1TfiLGjm8ZVGrJooyFUl8saUV96uqGd2N3aEmLxaqJY98ZY8wl-7dyd8Fhz-pZOYGM8Db2UFHTbc35hXfEiIEYmIeVjuRU0mbSWBgX2DYZU/w488-h640/Khed%20Caves%203.jpg" width="488" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">खेड येथील लेण्यामध्ये असलेला स्तूप.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">No references to Khed have been traced. Before 1873, when it was made a separate Sub-Division, it was the head-quarters of a petty division under Dapoli or Suvarnadurg.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">Rock Temples.</p><p style="text-align: justify;">On the. side of a low hill to the east of the town are three small rock temples known as the 'Pandav Leni. Of their origin, nothing is locally known. Among several temples, none of architectural beauty, one is dedicated to the goddess Khedaji. There is also one Buddha Stupa.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="564" data-original-width="901" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEn7IsPDSObfSe9nYxRm_g-oCl6LNrwg32ZAQp-VjFYsM3qCd5SNZrBMjaQos-FjmRZOWsdw8gSIonje6jSfyrZufXkJZC5cHhGfOY2L1Au3brIr0-fK8v4eXpUWqjDGMkxQGjRAjvq6JbRRKLYM87l66W_fYgKOCFrOiBYTgu24r-Ca2K5mvqFMTL/w640-h400/Khed%20Caves%204.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">खेडच्या लेणीच्या इथे असलेले विहार.</div><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">अत्यंत साधे असणारे हे सुंदर लेणे आजही उपेक्षित असून या लेण्या आजही भटक्यांना खुणावत आहे अश्या प्रकारे कोकणातील एका आडवाटेवर फिरताना एक वेगळाच आनंद मिळतो. अश्या ह्या लेण्या पाहून आपल्याला आपला प्राचीन वारसा जपणे किती गरजेचे आहे हे नक्की जाणवते. जेव्हा केव्हा रत्नागिरी येथील खेड मध्ये जाल तेव्हा ही उपेक्षित लेणी तुमचे स्वागतच करेल.</p><div style="text-align: justify;"><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></span></span><br /><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: inherit;"><b><span lang="MR" style="font-family: inherit;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></span></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in;"><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">१) Ratnagiri District Gazeteer:- Directorate of Government Printing, Stationary and Publication Maharashtra State., 1962</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">२) लेणी महाराष्ट्राची:- डॉ. दाउद दळवी, ग्रंथाली प्रकाशन, २०१४. </span></div></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><b>कसे जाल:-</b></span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">पुणे - चांदणी चौक - पौड - ताम्हिणी - माणगाव - महाड - विन्हेरे - खेड. </span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: "times new roman";">______________________________________________________________________________________________</span></div></span></div></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0in; text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span lang="MR"><span style="font-family: "times new roman";"><br /></span></span></span></span><br /><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b>महत्वाचे:-</b></span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></span></div><div><div style="margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;">_________________________________________________________________________________________________</span></div></div><div style="text-align: left;"></div><div style="margin: 0px;"><br /></div></div></div><p style="text-align: center;"><span style="background-color: white; color: black;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण आणि छायाचित्रे </span></span><span style="color: black; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif"> © २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;"><br /></p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-42443657692100580022021-07-23T19:43:00.003+05:302022-03-08T20:12:15.818+05:30मुठा नदीकाठी असलेले 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांचे दुर्लक्षित स्मारक <p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">पुणे शहर आणि परिसरामध्ये विविध ऐतिहासिक गोष्टी तसेच ऐतिहासिक पुरुषांच्या समाध्या आणि स्मारके आपल्याला पहावयास मिळतात. असेच एक स्मारक आपल्याला मुठा नदीच्या पात्रामध्ये बघावयास मिळते. तसे पहावयास गेले तर आपल्याला मुठा नदीकाठी बऱ्याच ऐतिहासिक समाध्या पहावयास मिळतात यातील काही समाध्या १९६१ साली आलेल्या पानशेत पुरामध्ये वाहून गेल्या तर काही समाध्या या नष्ट झाल्या त्यामुळे काही समाध्यांवर असलेली नावे किंवा शिलालेख आपल्याला सापडत नाहीत. अश्याच काही वैशिष्ट्यपूर्ण स्मारकांच्यापैकी एक कोरीव काम असलेले स्मारक आपल्याला मुठा नदीकाठी कायम खुणावत असते ते स्मारक आहे ते 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांचे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1568" data-original-width="1119" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgD76jeMzY8BqRkXZE8ao5yhjtiqcB110Zy6KfevoPmtBBbZLconKoIPgySglXgnlmF1XVuUnpYDf9gblLUV7VOJQ7bolCqX99c8cBPF6TI_nXhEPkYkK0vzDFYR5igUo98vy09oIlYTxA/w456-h640/Kelkar+Smarak.jpg" width="456" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांचे दुर्लक्षित स्मारक.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> </div><p style="text-align: justify;">पुणे शहरामध्ये नदीपात्रामधून जाण्यासाठी महानगरपालिकेने एक रस्ता बनवलेला आहे हा रस्ता मुळातच नदीपात्राचा रस्ता म्हणून पुण्यात प्रसिद्ध आहे तसेच या रस्त्याचा वापर पुणेकर रोजच्या जाण्यायेण्यासाठी करतात त्याचे मुख्य कारण म्हणजे बरेचसे अंतर कमीतकमी वेळामध्ये या रस्त्यामुळे गाठता येते. हाच नदी पात्राचा रस्ता पुण्यातील ऐतिहासिक ओंकारेश्वर मंदिराच्या शेजारून जातो तिथून अगदी थोडे पुढे आलो असता आपण शिंदे पुलाखालून पुढे येतो तिथेच उजवीकडे रस्त्याच्या अगदी कडेला आपल्याला एक सुंदर स्मारक वृंदावन पहावयास मिळते. हे स्मारक वृंदावन राजा केळकर संग्रहालयाचे संस्थापक 'दिनकर गंगाधर केळकर' यांच्या वडिलांचे आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">बऱ्याच वेळेस हे स्मारक नदीकाठावरून जाताना लोकांच्या लक्षात देखील येत नाही त्याचे मुख्य कारण म्हणजे जिथे 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांचे स्मारक आहे तिथे कोणतीही त्यांच्याबद्दल पाटी लावलेली नाही. त्यामुळे 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांचे स्मारक कायमच दुर्लक्षित राहिलेले आहे. ओंकारेश्वर मंदिराच्या अगदी जवळ असलेले 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांचे स्मारक नीट पहावयास गेले तर आपल्याला या स्मारकाच्या मध्यभागी असलेल्या चौकोनी चौथऱ्यावर दोन टप्प्यांच्यामध्ये एक अष्टकोनी आकाराचा चौथरा आणि त्याच्यावर एक शिवपिंडी पहावयास मिळते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUWvWvLuFMFV7rtpJTG6qCyHFsIAWMZK_w1c_Oa671rINbbTAeoRhR_s1oMM98HmNppSslCVtWXr4jfpqGC5tiN1Q0aVZFcjNfwqZX72YnGBEud6Q1rDBhD0AoNkosH5WsygD86oTaQuk/w480-h640/Vishnu+1.jpg" width="480" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">स्मारकाच्या येथील स्तंभावरील विष्णू. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">तसेच शिवपिंडीच्या मार्गाखाली नागाचा फणा देखील पहावयास मिळतो. तसेच या देखण्या स्मारक स्तंभाच्या बाजूंवर आपल्याला ओंकार चिन्हे देखील पहावयास मिळतात आणि या स्मारकावर संगमरवरी माहिती फलक देखील बघायला मिळतो. तसेच हे स्मारक व्यवस्थित न्याहाळून पाहिले तर आपल्याला मुख्य स्तंभाच्या चारही बाजूंना थोडे कमी उंचीचे चार चौकोनी स्तंभ आपल्याला आढळून येतात. त्याच्यावर आपल्याला देवीदेवतांची चित्रे देखील कोरलेली आढळून येतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसे पहायला गेले तर 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांच्या स्मारकाच्या मधल्या स्तंभावर आणि चारही दिशांना असलेल्या उपदिशांना वरच्या टप्प्यामध्ये संगमरवरी पाट्यांवर आपल्याला मजकूर कोरलेला पहावयास मिळतो. यामध्ये उत्तरेकडे आपल्याला <b>"|| श्री || तीर्थस्वरूप, गंगाधर रघुनाथ केळकर, यांचे पुण्यस्मरणार्थ,"</b> असा मजकूर कोरलेला आपल्याला पहावयास मिळतो. तर पश्चिमेला, <b>"जन्मतिथी, शनिवार फाल्गुन शु ५ शके १७७६, तारीख ४ मार्च १८५४"</b> असे कोरलेले आढळून येते. तसेच पूर्वेला आपल्याला <b>"देहावसान स्वगृही पुणे, सोमवार नागपंचमी, निजश्रावण शु. ५ शके १८५०, तारीख २० ऑगस्ट १९२८"</b> असे कोरलेले वाचायला मिळते. तर दक्षिणेस <b>"वास्तव्य, शांतिकुंज, जाईचे गेटाजवळ, सदाशिव पेठ, पुणे शहर"</b> असा मजकूर कोरलेला आपल्याला दिसतो.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5XS4SH5n-_oXw8dMrCoYRyKPPgpX248EFEVczju8TNMk-3KSGi3Xw3RdgALGh5CGjOi6RcdCNK_4WzNLMBHJ26pfjk_mr2shyphenhyphenBix1cFZ2SlcvMmj3KOITD8PfGi2iC0Ah2-MGys86xQw/w480-h640/Maruti.jpg" width="480" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">स्मारकाच्या येथील स्तंभावरील मारुती.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">मुख्य स्मारक स्तंभाच्या वरच्या अष्टकोनामध्ये उपदिशांना जे मजकूर आपल्याला बघायला मिळतात ते पुढीलप्रमाणे:- </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">आग्नेय दिशेस <b>"ॐ, हा स्तूप, भास्कर व दिनकर, यांनी आपल्या वडिलांचे, दहनभूमीवर डिसेंबर १९२८ मध्ये बनविला"</b> असा मजकूर आपल्याला कोरलेला पहावयास मिळतो. तसेच नैऋत्य दिशेस <b>"||श्री|| तीर्थरूप, गंगाधर रघुनाथ केळकर, यांचे पुण्यस्मरणार्थ"</b> असे कोरलेले आहे. तर वायव्य दिशेस <b>"ॐ, परं ब्रम्ह परं धाम, पवित्रं परमं भवान ||, गीता अध्याय १०.१२"</b> असा लेख पहायला मिळतो. तसेच ईशान्य दिशेस <b>"ॐ, नमो नमस्तेऽस्तु सहस्त्र कृत्व:, पुनश्च भूयोऽपि नमो नमस्ते || गीता अध्याय ११-३९"</b> असा मजकूर कोरलेला आढळून येतो. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांच्या स्मारकाच्या आग्नेयेकडे म्हणजेच पाठीमागच्या डावीकडे असलेल्या स्तंभावर आपल्याला उत्तरेला धनुर्धारी(राम), पूर्वेला केशवविष्णू, दक्षिणेकडे गरुड आणि पश्चिमेला रुक्मिणी अश्या मूर्ती कोरलेल्या आपल्याला बघायला मिळतात. तसेच नैऋत्येस म्हणजेच पाठीमागील उजवीकडे असलेल्या स्तंभावर उत्तरेला आपल्याला विठ्ठल, पूर्वेकडे मारुती, दक्षिणेला माधवविष्णू, पश्चिमेला धनुर्धारी अशी सुंदर शिल्पे कोरलेली पहावयास मिळतात. तर वायव्य दिशेस असलेल्या म्हणजेच पुढच्या उजवीकडे असलेल्या स्तंभावर आपल्याला उत्तरेस मुरलीधर(कृष्ण) पूर्वेला गणपती दक्षिणेला धनुर्धारी तर पश्चिमेस विष्णू अशी शिल्पे कोरलेली आढळून येतात. तसेच ईशान्य दिशेस असलेल्या म्हणजेच पुढून डावीकडे असलेल्या स्तंभावर आपल्याला उत्तरेकडे मुरलीधर, पूर्वेकडे माधवविष्णू, तसेच दक्षिणेकडे दोन हात कमरेवर आणि दोन हात वर केलेली मूर्ती आणि पश्चिमेला आपल्याला मोर आणि सरस्वती यांच्या मूर्ती कोरलेल्या पहायला मिळतात. या स्मारकावर केलेले शिल्पांकन अगदी सुबक आणि देखणे आहे.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOXJnsjPpqbRlPGdrOgmgqv4Plz7o2o095CpunghoMoWStkSBnWJMoyWofBSPyuq1zS_ipPXyHwc9WgU-g9qmESFMjIZuCuhzsgdLYlzf9c2_SSRJf92iAGdu-hRuM2J_3JxQZtmj9EL4/w480-h640/Vishnu+and+Garud.jpg" width="480" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">स्मारकाच्या येथील स्तंभावरील गरुड आणि विष्णू .</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">अश्या या 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांच्या दुर्लक्षित स्मारकाच्या समोर जो हौदासारखा भाग आपल्याला पहावयास मिळतो त्याची मधून अधून स्वच्छता सध्या केली जात अन्यथा पूर्वी यामध्ये पाणी साठले जायचे आणि त्यामध्ये डेंग्यू सारख्या डासांचा धोका निर्माण व्हायला लागला म्हणून हे स्मारक सध्या स्वच्छ ठेवले जात आहे. तसेच महाशिवरात्रीला याठिकाणी या 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांच्या स्मारकामध्ये जो मुख्य स्तंभ आहे त्याच्यावर असलेल्या शिवपिंडीची मोठ्या प्रमाणात पूजा देखील केली जाते अनेक भाविक महाशिवरात्रीच्या दिवशी दर्शनाला येथे येतात त्यामुळे मुठा नदीकाठी असलेले 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांचे स्मारक भाविकांच्या गर्दीने गजबजून जाते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="987" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaYRIFWqbSDK_D8EILxOJX_8xYXlhZkZbennZmR_beIVzY8a7tsjfWqt8OXbXNRKj6j9nZsyCLPt10q7tkISCVviAsALTaEGbgOVvVAfAAMPB95yeuPfhzUVUxVEqPwAOEctJOi8qmv-4/w394-h640/Krushna.jpg" width="394" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">स्मारकाच्या येथील स्तंभावरील मुरलीधर (कृष्ण).</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">असे हे पुण्यातील मुठा नदीकाठी असलेले दुर्लक्षित 'गंगाधर रघुनाथ केळकर स्मारक' नक्कीच पुण्यातील नदीपात्रामधून जाता-येता भेट देण्यासारखे आहे. जेव्हा केव्हा पुण्याच्या नदीपात्र परीसरामधून फेरफटका मारायला जाल तेव्हा या 'गंगाधर रघुनाथ केळकर' यांच्या दुर्लक्षित स्मारकाला एकदा तरी भेट नक्की द्या एक आगळेवेगळे स्मारक बघितल्याचे नक्कीच समाधान मिळेल.</p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">१) मुठेकाठचे पुणे:- प्र. के. घाणेकर, स्नेहल प्रकाशन, २०१६. </span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><div><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">_______________________________________________________________________________________</span></p></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><br style="font-family: "Times New Roman"; text-align: left;" /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></span></p></div></div></div></div></div><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-56274867387183000652021-07-22T13:43:00.002+05:302022-03-03T15:17:24.682+05:30हेदवी येथील 'बामणघळ' <p> </p><p style="text-align: justify;">आपल्या महाराष्ट्रामध्ये जश्या ऐतिहासिक गोष्टी आहेत तश्याच भौगोलिक गोष्टींचा देखील वारसा आपल्या महाराष्ट्राला लाभलेला आहे. या महत्वाच्या वारश्यामध्ये महाराष्ट्रातील विविध भौगोलिक आश्चर्ये येतात. मग त्यामध्ये गरम पाण्याचे कुंड असुदे नाहीतर एखादी दुर्मिळ वनस्पती अशी विविध आश्चर्ये आजही महाराष्ट्रामध्ये खूप मोठ्या प्रमाणामध्ये विखुरलेली आपल्याला पहावयास मिळतात. अश्या भौगोलिक आश्चर्यांच्यापैकी एक आश्चर्य कोकणामधील हेदवी गावामध्ये आपल्याला बघावयास मिळते हे भौगोलिक आश्चर्य हेदवी गावामध्ये 'बामणघळ' म्हणून प्रसिद्ध आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">हेदवी हे गाव मुळातच प्रसिद्ध आहे ते गणपती मुळे याच हेदवीच्या गणपती मंदिरापासून साधारणपणे तीन किलोमीटर अंतरावर आपण फिरत आलो असता आपल्याला समुद्रकिनारी 'उमामहेश्वर' मंदिर पहावयास मिळते. अगदी छोटेखानी असलेले 'उमामहेश्वर मंदिर' टुमदार आहे. या 'उमामहेश्वर' मंदिराला चिटकून जवळच एक डोंगरावरून खाली येणारा पाण्याचा ओहोळ असून या ओहोळामधून येणारी पाण्याची धार येथील जवळच्या कुंडामध्ये पडते. इथूनच आपण थोडीशी चढण चढून वर गेलो असता आपल्यासमोर एक कातळपठार आपल्याला पहावयास मिळते. या कातळपठाराच्या वरून दिसणारा समुद्राचा नजारा आपल्या डोळ्याचे पारणे नक्कीच फेडतो.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: center;"><img border="0" data-original-height="613" data-original-width="995" height="394" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgale1_nEhmQc1Q8g1RJJU3dHKKGC3dH0pYWGuKQDvslKk8i1tgagPUpHbSb0H9GdUGWRd_VC77-wcR-DH4_vaeXe-H5OkIAHDcpr3WRNrCk_OB3VOfcRNZc9HsNz2SCziY72b_1wbJ6h0/w640-h394/Uma+Maheshwar+Temple+Hedavi.jpg" width="640" /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">छोटेखानी असलेले टुमदार 'उमामहेश्वर मंदिर'.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">याच कातळ पठारावर आपण व्यवस्थित नजर फिरवली तर आपल्याला अरुंद आणि साधारणपणे एक मीटर रुंदी असलेली आणि जवळपास दहा मीटर लांबीची एक नाळ पहावयास मिळते. दोन्ही बाजुला दिसणाऱ्या कातळाखाली सुमारे ६ फुट लांब, २ फुट रुंद आणि ४ फुट उंच अशी कपार असून जेव्हा समुद्राच्या भरतीच्या वेळेस उधाणाच्या मोठ्या लाटांचे पाणी वेगाने या घळीत शिरते. तेव्हा हा वेग इतका असतो की निमुळत्या घळीतून हे पाणी ३० ते ४० फुट उंच उडते. या उंच उडणाऱ्या पाण्याला जलस्तंभ असे देखील संबोधतात. हेदवी येथील बामण घळी मधून होणाऱ्या तुषार स्नानामुळे हा नजारा अगदी बघत बसावासा वाटतो. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="679" data-original-width="987" height="440" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieV79dKSIIF0HN1zGcH7ZPwkdBHTGh207l1nVOXuPskTMBfjav6vMxdxgkIifTCr0YcWmsDw2Y2iIH14PZ8NFHGh4ENhT2yiReDmdSNcOOyxzN4p2v3alL01iqj76KJCPZXlCETWQKjvo/w640-h440/Bamanghal+Parisar.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">याच कातळपठारावर आपल्याला एक मोठी नैसर्गिक नाळ पहावयास मिळते.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">हेदवी येथील बामणघळीचा ह्या जलस्तंभाचा अनुभव घ्यायचा असेल तर आपण भरतीची वेळ गाठणे कधीही उत्तम. साधारणपणे समुद्राच्या भरतीचे कोष्टक आपण इथे लक्षात ठेवावे. घळीच्या येथील जलस्तंभ अनुभवायचा असल्यास हे समुद्राच्या भरतीचे कोष्टक आपल्याला महत्वाचे ठरते. 'बामणघळ' बघायला जाणार असाल तर ज्यादिवशी तुम्ही 'बामणघळ' याच्या जवळ असाल त्यादिवशीच्या तिथीची पाऊणपट केली असता आपल्याला भरतीची वेळ काढता येते. या भरतीच्या वेळेच्या अगदी थोडे मागे पुढे आले कि आपल्याला बामणघळीच्या जलस्तंभाचा आस्वाद घेता येतो. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">साधारणपणे ऑगस्ट महिन्यानंतर ते दिवाळीपर्यंत अमावास्या, तसेच पौर्णिमेला देखील दुपारी १२ वाजता खात्रीने ही दृष्ये आपल्पयाला पहावयास मिळतात. तसेच त्यानंतर वर्षप्रतिपदेला येणाऱ्या उधाणाच्या भरतीचे वेळीही हा जलस्तंभाचा साक्षात्कार पहाण्याची संधी मिळते. परंतु मे महिन्यात समुद्र शांत असताना हे दृष्य सहसा पहाता येत नाही परंतु एखाद्याचे नशीब जोरात असेल तर क्वचित प्रसंगी हा 'बामणघळ' येथील जलस्तंभ पहावयास मिळतो. 'बामणघळ' येथे फार उन्हामध्ये आपण आलो असता तापलेले खडक इथे थांबणे असह्य करतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="749" data-original-width="574" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAfamPN6gFeULrWGnpEIXTArBpAr_C5kipJE1aMvsB1ZpiMXJnw5NwTY8xETfluwvXmLdthI4pMCBwVVXHXgx3PuF33bce42IdIlcya_zG_F0fKPb_xMy-XzO_6x7N0QP8LKPiMNEbtQc/w490-h640/Bamanghal+Incoming+Water+.jpg" width="490" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">बामणघळ येथे नैसर्गिक घळीमध्ये पाणी भरतीच्या वेळेस पाणी शिरतानाचे छायाचित्र. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">तसेच अष्टमी द्वादशी याच्यादरम्यान येथे आपण भेट दिली असता सकाळी सकाळी आपल्याला जलस्तंभाचा अविष्कार आपल्याला पहावयास मिळतो. तसेच आपण षष्ठीच्या आसपास जर याठिकाणी भेट दिली तर दुपारी ४ नंतर हा अविष्कार नक्कीच बघायला मिळतो. तसेच भरतीच्या आधी सहा तास आणि नंतरच्या सहा तासांनी समुद्राच्या लाटा 'बामणघळ' याठिकाणी पोहचू शकत नाही त्यामुळे हा जलस्तंभ आपल्याला पहावयास मिळणार नाही. त्यामुळे या वेळा पाळणे अत्यंत आवश्यक आहे. जेणेकरून आपल्याला या जलस्तंभाच्या आविष्काराचा मनसोक्त आनंद घेता येईल. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">या घळीचे नाव 'बामणघळ' कसे पडले याबद्दल आजूबाजूच्या पंचक्रोशीमध्ये एक आख्यायिका प्रसिद्ध ती पुढीलप्रमाणे:- </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">कोणी एक ब्राम्हण अंधाऱ्या रात्री या घळीच्या पाउलवाटेने चालला होता तसेच या ब्राम्हणाला या घळीबद्दल काहीही माहिती नव्हती तेव्हा अंधार असल्याने हा ब्राम्हण या घळीमध्ये पडला आणि तेवढ्यात एक जोरदार लाट आली आणि त्या ब्राम्हणाचे शरीर या जोरदार लाटेमुळे अक्षरशः घुसळून निघाले. दुसऱ्या दिवशी त्या ब्राम्हणाच्या कलेवराचे अवशेष आणि रक्त व मांस यांचा चिखल पहावयास मिळाला तेव्हापासून या जागेस बामणघळ असे नाव पडले. आता हा ब्राम्हण कोण होता ? त्याचे नाव काय ? याचे कोणतेही पुरावे किंवा संदर्भ मात्र उपलब्ध नाहीत. हि केवळ एक लोक आख्यायिका आहे असेच आपल्याला तूर्तास म्हणावे लागेल.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="699" data-original-width="511" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1v46VuJPFhTLHeB9xVrj-4AMPzJAOH-w50JNah1aVh5S4XG9K8SlunJbaci0Q7GazaELCL_g1GJI66MLUakOlub4rmuVrsjnOSd2bpmu8ovu1AFKKFbAnayO9xRJhCzU0AFuQEcUG0js/w468-h640/Bamanghal+Jalastambha.jpg" width="468" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">बामणघळ येथील जलस्तंभाचा आविष्कार.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><p style="text-align: justify;">अशी हि 'बामणघळ' हा महाराष्ट्राचा भौगोलिक वारसा असून पाण्याचा जलस्तंभाच्या आविष्काराला अनुभवायचे असेल तर हेदवी येथील 'बामणघळ' आजही आपल्याला साद घालत आहे. अश्या या भौगोलिक आश्चर्याला भेट देऊन आपण आपल्या मुक्कामी परतू शकता आणि या निसर्गनवलाबद्दल इतर लोकांना देखील नक्कीच माहिती सांगू शकता. </p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>कसे जाल:-</b></div><div style="text-align: justify;">पुणे - नसरापूर - भोर - वरंधा घाट - महाड - खेड - चिपळूण - मार्ग ताम्हाणे - हेदवी. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><div dir="auto"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">१) कोकणातील पर्यटन:- प्र. के. घाणेकर, स्नेहल प्रकाशन, २०१२. </span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><div><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">_______________________________________________________________________________________</span></p></div><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><br style="font-family: "Times New Roman"; text-align: left;" /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: "Times New Roman"; text-align: justify;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman"; text-align: justify;"> </span></span></p></div><span><br /></span></div></div></div></div><p style="text-align: justify;"><span style="text-align: center;"> </span></p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-47324475401223748652021-06-25T13:47:00.000+05:302021-06-25T13:47:18.898+05:30पुण्यातील काकासाहेब गाडगीळ पूल किंवा झेड ब्रिज येथील 'राधेचा पुतळा'<p> </p><p style="text-align: justify;">पुणे शहरामध्ये जश्या ऐतिहासिक गोष्टी पहायला मिळतात तसेच शहरातील काही पुतळ्यांना देखील महत्वाचे स्थान मिळालेले आहे. अश्या पुतळ्यांच्या पैकीच एक महत्वाचा पुतळा हा पुणे शहरातील काकासाहेब गाडगीळ पूल किंवा झेड ब्रिज येथे असलेल्या पुतळ्याला देखील अशीच काही पार्श्वभूमी लाभलेली आपल्याल दिसते. काकासाहेब गाडगीळ किंवा झेड ब्रिज येथे असलेला पुतळा हा 'राधेचा पुतळा' म्हणून ओळखला जातो. अश्या या 'राधा' नावाच्या स्त्रीच्या पुतळ्याची पार्श्वभूमी काय आहे हे नक्कीच समजून घेण्यासारखे आहे.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">६० ते ७० दशकामध्ये पुणेकरांचे आकर्षण असलेला एका स्त्रीचा पुतळा पुण्याच्या लकडी पुलाच्या टिळक चौकामध्ये मोठ्या दिमाखात उभा होता. या पुतळ्याचे काही छायाचित्रे तत्कालीन वर्तमानपत्रे आणि मराठी पिक्चर मध्ये देखील पहावयास मिळतात. कमरेवर पाण्याने भरलेली घागर घेतलेल्या कमनीय बांधा असलेल्या आणि ओल्या वस्त्रातील हा स्त्रीचा(राधा) पुतळा हा टिळक चौकातील मध्यवर्ती वाहतूक बेटामध्ये उभारलेला होता. जवळपास २५ ते ३० वर्षे हा पुतळा टिळक चौकामध्ये उभा होता.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJTxIeQf8fyKNrWKEFGAv0xJ0uI4MoEfWR6SWPFaXR8CmF8WxtaOV8KOhtPWv2TL5BccM6seEOm0DXX0LKCBOyhN_cwq1Yx4snhhbvJac4OYqnn_fx23x9XwYxLdM9gMoTdr3DowOywgU/w640-h480/radha.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">६० ते ७० दशकामध्ये पुणेकरांचे आकर्षण असलेला एका स्त्रीचा म्हणजेच 'राधेचा पुतळा'</span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसेच ६० ते ७० च्या दशकामध्ये संथगती वाहतुकीला शिस्त आणि वळण लावण्याचे काम या स्त्रीच्या पुतळ्याने केलेले होते. नंतरच्या काळामध्ये जशी पुणे शहरातील वाहने वाढली त्याच्यानंतर मोठी वाहने वळवताना त्रास होऊ लागला आणि नंतरच्या काळामध्ये हा टिळक चौकामध्ये असलेला स्त्रीचा पुतळा हलवला गेला. जेव्हा हा स्त्रीचा(राधा) पुतळा टिळक चौकातून हलवला गेला तेव्हा त्याकाळात हा पुतळा हलवताना तत्कालीन पुणेकरांनी मोठा विरोध केला होता असे उल्लेख सापडतात. तसेच हा स्त्रीचा पुतळा हलविल्याचे पडसाद हे तत्कालीन वर्तमान पत्रांच्या वाचकांच्या व्यवहारामध्ये देखील छापुन आले होते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">नंतर हा स्त्रीचा पुतळा कधी या चौकात तर कधी त्या चौकात अश्या पद्धतीमध्ये फिरत होता आणि जवळपास १५ वर्षे हालअपेष्टा झाल्यानंतर या स्त्रीच्या(राधा) पुतळ्याचे नशीब मात्र उजळले ते थेट २००२ साली. पुण्यामध्ये जेव्हा गाडगीळ पूल किंवा झेड ब्रिज बांधला गेला तेव्हा या पुलाच्या कोपऱ्यावर या स्त्रीच्या पुतळ्याला व्यवस्थित जागा मिळाली. सध्या 'यशवंत दत्त स्मृतीशिल्प' या रूपाने पाण्याच्या चादरीपुढे पुन्हा कमरेवर असलेल्या घागरीमधून सतत पाणी सांडणारी टिळक चौकातील स्त्री(राधा) सध्या काकासाहेब गाडगीळ पुलाच्या एका कोपऱ्यावर स्थानापन्न झालेली आहे. अश्या सुंदर स्त्री(राधा) शिल्पाचा इतिहास पुणेकरांच्यासाठी नक्कीच महत्वाचा आहे याचे कारण म्हणजे एकेकाळी पुणे शहराची शान असलेले हे स्त्रीचे शिल्प आणि त्याच्याबद्दल केलेला विरोध मात्र सध्याच्या पुणेकरांना नक्कीच माहिती नाही. अश्या या स्त्री(राधा) पुतळ्याचे नाव 'राधा' कधी पडले किंवा कोणी दिले हे मात्र समजत नाही.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheuiOdxRUFDRKPbsYnjB_6wczdH_pCpDuRTbA5zaBni6kRt4yRjZlUXq47VX40X_S72E5ttht12KHRBgIo_cfp1471BW22mYf_-On7jIPwLr22alHlzGUFcbcLt1MsqK-5Zz778L5-52s/w640-h480/radha+1.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">या स्त्री(राधा) पुतळ्याचे नाव 'राधा' कधी पडले किंवा कोणी दिले हे मात्र समजत नाही.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><br /></span></div><p style="text-align: justify;">असा पुणे शहराची शान असलेला 'राधेचा पुतळा' नक्कीच पुणे शहराचा वारसा आहे. पुणे शहराचा हा वारसा जर आपल्याला पहायचा असेल तर काकासाहेब गाडगीळ पूल म्हणजेच पुणेकरांचा लाडका 'झेड ब्रिज' येथे एकेकाळी पुणेकरांची आकर्षण ठरलेली हि 'राधा' आपली वाट पाहत उभी आहे. </p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><div dir="auto" style="text-align: justify;"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="color: #222222;">१) मुठेकाठचे पुणे:- प्र. के. घाणेकर, स्नेहल प्रकाशन, २०१५. </span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span></div></div></div></div><p style="text-align: center;"> <span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="font-family: "times new roman"; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span><span style="text-align: justify;"> </span></p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-42486874323708912012021-06-24T13:15:00.000+05:302021-06-24T13:15:16.458+05:30लोखंडी रस्त्याचे कायदे<p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">लोखंडी रस्त्याचे कायदे नाव ऐकून नक्कीच गंमतीशीर वाटेल परंतु हे 'लोखंडी रस्त्याचे कायदे' म्हणजे दिनांक १६ एप्रिल १८५३ साली भारतामध्ये पहिली <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post.html">रेल्वे</a> धावली आणि महाराष्ट्रातीलच नव्हे भारतीय लोकांचे जीवन बदलले. हळूहळू हे <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post.html">रेल्वेचे</a> जाळे संपूर्ण भारतामध्ये पसरले आणि भारतामध्ये विविध शहरे या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post.html">रेल्वेने</a> जोडली गेली. याच <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post.html">रेल्वेच्या</a> पहिल्या प्रवासानंतर काही कायदे इंग्रज सरकारने बनवले. या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post.html">रेल्वेच्या</a> कायद्यांचे मूळ इंग्रजी भाषेमध्ये लिहिले गेलेले 'अ शॉर्ट अकाऊंट ऑफ रेल्वेज, सिलेक्टेड फ्रॉम लार्डनर्स रेल्वे इकॉनॉमी' या इंग्रजी पुस्तकामध्ये आहे. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">महाराष्ट्रात <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post.html">रेल्वे</a> धावायला लागल्यानंतर आपल्या लोकांना या रेल्वेची माहिती व्यवस्थित मिळावी म्हणून 'अ शॉर्ट अकाऊंट ऑफ रेल्वेज, सिलेक्टेड फ्रॉम लार्डनर्स रेल्वे इकॉनॉमी' या पुस्तकाच्या काही भागाचा मराठी अनुवाद हा 'कृष्णशास्त्री भाटवडेकर' यांनी इ.स.१८५४ साली केला या पुस्तकाचे मराठी मध्ये नाव हे 'लोखंडी रस्त्याचे संक्षिप्त वर्णन' असे आहे. भारतीय <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post.html">'रेल्वे'</a> बद्दल सर्वात जुनी हाताने काढलेली चित्रे आणि रेल्वेमार्गाबद्दल लिहिलेले पहिले पुस्तक. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="545" data-original-width="364" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBuZtuj737OyN4V60AeEtEYCgrkss5hbIL8fFvzV2UsKD6bG_d4h4FjDIsU-NrFgVpyPrrp58m0F-wEPj781D6UjpIWbHpKYINdK-NW9NYGixdQKuxsKO00Rg5GqvFD1jPKxJh2RAzQGI/w428-h640/Front+Cover.jpg" width="428" /></div><span style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;">'अ शॉर्ट अकाऊंट ऑफ रेल्वेज, सिलेक्टेड फ्रॉम लार्डनर्स रेल्वे इकॉनॉमी' या पुस्तकाचे मुखपृष्ठ.</div></span><span style="font-family: inherit;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">'लोखंडी रस्त्याचे संक्षिप्त वर्णन' या पुस्तकामध्ये त्यांनी <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post.html">रेल्वे</a>, <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2020/02/blog-post.html">रेल्वेचे</a> डबे तसेच इंजिन यांना स्थानिक भाषेमध्ये कोणतेही शब्द नसल्याने सोपे शब्द वापरले आहेत. यामध्ये यंत्र या शब्दाला 'डब्यांचा हार' असा गमतीदार शब्द वापरलेला आहे. या रेल्वे बाबत जे कायदे केले त्याला त्यांनी 'लोखंडी रस्त्याचे कायदे' असा शब्द वापरून हे कायदे देखील काय होते ते सांगितले आहेत हे रेल्वेचे इंग्रज सरकारने बनवलेले कायदे पुढीलप्रमाणे:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा १:- </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">आगीची गाडी चालत असता तिची गती कितीही मंद असली तरी आत बसलेल्या मनुष्याने बाहेर निघण्यास झटू नये. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा २:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">जेव्हा गाडी चालत आहे, तेव्हा तिची गती कितीही कमी दिसली तरीही तिच्यामध्ये शिरण्यास झटू नये.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा ३:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">जेथे बसण्यास सांप्रदाय नाही, अश्या कोणत्याही ठिकाणी अथवा भलत्याच आसनाने बसू नये. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="371" data-original-width="579" height="410" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjElSK0pH14JPcMNSliqBZn44R7BupizLa2VCHBC3xcte90vhxdpJs-c1SSA74B-LDoVSbUDDrJZG6qzayxyerrBgDHYx2ASbK6BTqUd9MIRAmrF4Rn2AlKxvJt-iLvGSl8Da0e4Xi6EP8/w640-h410/Railway+1.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">वाफेच्या इंजिनचे काढलेले पुस्चितकातील चित्र.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा ४:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">लोखंडी रस्त्याने मार्गक्रमणामध्ये एक उत्कृष्ट नियम आहे की, जेथे आपल्यास जायचे आहे, तेथे जाऊन पोहोचेपर्यंत कारणावाचून गाडीच्या बाहेर उतरू नये. मलमूत्र विसर्जनार्थ अथवा रोगपीडित असल्यास बाहेर गेल्यावाचून राहवतच नाही अथवा दुसरे एखादे मोठे कारण असेल तर मात्र क्वचीत जावे. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा ५:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">आगीच्या गाडीतून भलत्याच बाजूने बाहेर निघू नये.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा ६:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">लोखंडी रस्त्यावरून एका बाजूकडून दुसरीकडे जाऊ नये, व कदाचित जाण्याची फार जरूर असल्यास परकाष्ठेच्या बंदोबस्ताने जावे. </span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="401" data-original-width="576" height="446" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvPGEghQ_c1GwVYnTiSuHewGsqZtIHeVE_d_whd-_aD3vFaN1uD3puWfE8PmzyuAV3TB3FsCYH8hSdx4cUankrT_oi7ftbeyAiuJ1838arUU64RxZKnhh86Odukfj6a_ir0jn-adMeWjs/w640-h446/Railway+2.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">वाफेच्या इंजिनाची मराठी मधील नावे.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा ७:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">साधारण रांगापेक्षा एक्स्प्रेस ट्रेन (विशेष त्वरेच्या रांगे) पासून फार भय आहे, जे लोक आपल्या जीवाला फार जपतात, त्यांनी जलदीच्या वेळेस मात्र त्या गाड्यातून जावे.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा ८:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">(स्पेशीअल ट्रेन) म्हणजे विशेष त्वरेची रांग, सहल करण्याची रांग, आणि बाकीच्या सर्व अनियमित काळी जाणाऱ्या रांगा, साधारण व सुयंत्र रांगांपेक्षा फार भयंकर आहेत, म्हणून वाटसरुने त्यामध्ये बसून जाऊ नये. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा ९:- </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">तुम्ही ज्या रांगेमध्ये बसून जात आहात, तिला जर एखादा (एकादा) अकल्पित अडथळा होऊन ती काही वेळ भलत्याच ठिकाणी उभी राहिली तर काही काळ गाडीत बसण्यापेक्षा गाडीतून बाहेर उतरावे हे फार हितावह होईल. परंतु गाडी सोडताना १ ला, ५ वा, आणि ६ वा कायदा लक्षात आणावा.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="382" data-original-width="587" height="416" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg7Lln6rp5Myxh15_a18IBpNLFt0DMpnGoNp2QocuTTGM_Spu_5JjAwj3Fq-Qk-GEgTfVE7LHc0g1S802JEJCbcObw2YuSy_DPP-4uaKbS4b0bAW89bXWj4IBkg5a_9f5cq7lrtUyoUg8/w640-h416/boribandar+station.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">बोरीबंदर स्टेशनचे काढलेले तत्कालीन चित्र.</div><br /><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा १०:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">जर गाडीच्या बाहेर तुमचे पागोटे किंवा टोपी उडाली असेल, किंवा एखादे(एकादे)पुडके गळून पडले असेल, आणि ती टोपी वा पुडके घेण्याकरिता गाडी बाहेर उडी टाकावी असे मनात येईल परंतु त्याविषयी सांभाळावे.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा ११:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">तुम्ही लोखंडी रस्त्याने प्रवास करायला निघता, तेव्हा आपला जितका प्रयत्न चालेल तितका करून रांगेची मधली गाडी अथवा तिच्या जवळची तरी बसण्यास निवडून काढा. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा १२:-</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">रांग चालत असता आपल्या हातातला पदार्थ गाडीत बसणाऱ्याच्या हाती देण्याविषयी प्रयत्न करू नका.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="388" data-original-width="578" height="430" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkYB0UnBK9ky-lGp9ebYjS4hVG9dAMNdsYsz_9W61B25FyAA-uZqbKCoUe0SL7mcdpY9Et24JjLn-80ug5EtBoo4AyvIX4L4-WOinRQuZLlt_wsxH-6yJH5khXHnhsmCljX0lkqZeiCog/w640-h430/Bhaykhala+Station.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">भायखळा स्टेशनचे तत्कालीन चित्र</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा १३:- </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">जर तुम्हाला घरची गाडी बरोबर घेऊन जाणे आहे, तर लोखंडी रस्त्याच्या गाडीवर तिला ठेवून तीत बसू नका. लोखंडी रस्त्याच्या चांगल्या व्यवस्थित गाड्यांपैकी एक गाडी पसंत करून तीत बसून जा.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा १४:- </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">साधारण रस्त्यावरून जाताना जेथे लोखंडी रस्ता आडवा आला असेल, तेथे द्वारपालाने खात्रीने जा म्हणून सांगितल्याशिवाय जाऊ नये.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="391" data-original-width="563" height="444" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrRCVXUv-ehOlBja0cmTUzu8g0kMMSs1BIxAYuxZidjVGjkXE21bMkvZx6se_IklXKURGh2Ir7h0y0BGtZc1WKuDOhyphenhyphenKFobMmSRTxQZzhCtHLdSYmMAtLq_OQcDhRZSlw6CvzqHfLSeBc/w640-h444/railway+bridge.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">रेल्वेचा पूल पूर्ण झाल्यावर खाडीच्या पुलावरून जाणारे वाफेच्या इंजिनाचे तत्कालीन चित्र.</div><br /><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">कायदा १५:- </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">लोखंडी रस्त्याने जाणे झाल्यास दिवसास जावे, कारण रात्रीपेक्षा दिवसास जाणे बहुधा निर्भय असते. तसेच दिवसा धुके असल्यास निकडीच्या कामाशिवाय जाऊ नये. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">असे हे लोखंडी रस्त्यावरून जाण्याचे सर्व साधारण कायदे आज नक्कीच गमतीशीर वाटतील परंतु त्याकाळात आपल्या लोकांनी हे कायदे मात्र कसोशीने पाळले देखील दिसतात. असे हे लोखंडी रस्त्याचे कायदे मात्र काळानुसार खूप बदलले आज आपल्याला पाहायला मिळतात आणि रेल्वे देखील मानवी जीवनाचा एक अविभाज्य भाग झालेली आपल्याला पाहायला मिळते. एक मात्र नक्की हे 'लोखंडी रस्त्याचे कायदे' आज मात्र नक्कीच वाचायला गमतीशीर वाटतील.</span></p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><div dir="auto" style="text-align: start;"><span style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">१) </span><span style="text-align: justify;"><span style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">लोखंडी रस्त्याचे संक्षिप्त वर्णन - कृष्णाशास्त्री भाटवडेकर, गणपत कृष्णाजी यांचा छापखाना, १८५४.</span></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span></div><div style="margin: 0in;"><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></div></div></div></div></div></div></div>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-75543781745582380612021-05-03T04:16:00.000+05:302021-05-03T04:16:44.152+05:30मुंबई आणि अहमदनगरचा 'डॉक्टर'<p style="text-align: justify;"> </p><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">पोर्तुगीज खलाशांनी विविध प्रदेश शोधत जगभरात आपला ठसा उमटवला. 'वास्को द गामा' हा भारतामध्ये आला आणि भारताच्या इतिहासाला एक वेगळे वळण मिळाले. जेव्हा पोर्तुगीज लोकांची सत्ता भारतामध्ये स्थिर होत होती तेव्हा इ.स. १५३८ मध्ये 'गार्सीया द ओर्ता' हा पोर्तुगीज 'मुंबई' आणि 'अहमदनगर' येथील डॉक्टर बनला आहे की नाही मजेशीर.</div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">या 'गार्सीया द ओर्ता' चा जन्म हा इ.स. १५०० च्या सुमारास काशतील येथील सीमेला लागून असलेल्या काश्ताल द व्हिड या खेड्यामध्ये झाला. स्पेनमधील सालामांक आणि अलकाला द हेनारिश या त्याकाळातील सर्वात उत्कृष्ट समजल्या जाणाऱ्या विद्यापीठामध्ये त्याचे शिक्षण झाले. शिक्षण संपवून 'गार्सीया द ओर्ता' वैद्यकीय व्यवसाय करण्यासाठी परत पोर्तुगाल येथे आला. गार्सीया द ओर्ता याचे वैद्यकीय कौशल्य इतके उत्तम होते की इ.स. १५३३ मध्ये लिसबन विद्यापीठामध्ये खास त्याच्यासाठी वैद्यकीय अध्यासनाची स्थापना करण्यात आली. परंतु पुढच्याच वर्षी 'इस्तादू दि इंडिया' म्हणजेच पोर्तुगीज ईस्ट इंडिया कंपनी मध्ये नोकरी करण्यासाठी त्याने विद्यापीठामधील नोकरी सोडली. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="413" data-original-width="310" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5aUsDb_kLiuNQUZi-deZTtBgpJpR3lN84mFfCpteNBmyUaECshAljgZx9vpr7gu8N11fNxM5i7saiZbB2CWOZXlF_bevSsxnE23aAX22_X88WJJ6A-rR82jgk7rpFIQ-TqYAdVkn4Onw/w480-h640/Garcia+Da+Orta.jpg" width="480" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">मुंबई आणि अहमदनगरचा डॉक्टर <span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; text-align: justify;">'गार्सीया द ओर्ता'</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">इ.स. १५३४ साली 'मेर्तीम अफॉन्स द सुझा' हा उमराव घरण्यातला योद्धा आणि प्रशासक त्याच्या जहाजांचा ताफा घेऊन गोव्याला निघाला होता तेव्हा त्याचा खासगी डॉक्टर म्हणून 'गार्सीया द ओर्ता' त्याच्या नोकरीमध्ये रुजू झाला. सुझाशी झालेल्या ओळखीमुळे त्याला थेट पोर्तुगीज वसाहतवादाच्या मुख्य धारेत आणून सोडले. भारतामध्ये दिव आणि मलबार येथे झालेल्या मोहिमांच्यामध्ये 'गार्सीया द ओर्ता' याने सुझा याला साथ दिली. अश्या पध्दतीने 'गार्सीया द ओर्ता' हा भारतात आला आणि १५३८ नंतर तो भारतामध्ये वास्तव्य करून राहिला. इ.स. १५४२ मध्ये 'मेर्तीम अफॉन्स द सुझा' याची पोर्तुगीज व्हाइसरॉय म्हणून गोव्यामध्ये नेमणूक झाली तेव्हा 'गार्सीया द ओर्ता' हा सुझा या वरीष्ठ अधिकाऱ्याचा नोकर बनला. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">इ.स. १५५४ साली नव्याने व्हाइसरॉय म्हणून आलेल्या वयस्कर असलेल्या 'पेद्रो मस्कारेन्हास' याच्या सेवेत देखील राहण्यासाठी याचा करार झाला. एक वर्षाच्या आतमध्ये 'पेद्रो मस्कारेन्हास' आजारी पडून निधन पावला. याच 'पेद्रो मस्कारेन्हास' याला 'गार्सीया द ओर्ता' खूप आदराने वागवत असे. या गोष्टीमुळे 'पेद्रो मस्कारेन्हास' याने 'गार्सीया द ओर्ता' याच्या निष्ठेवरती खुश होऊन 'गार्सीया द ओर्ता' याला 'मुंबई बेट' हे भाड्याने दिले. जेव्हा मुंबई बेट 'पेद्रो मस्कारेन्हास' याने ओर्ता याला दिले तेव्हा ते बेट पोर्तुगीजानी नुकतेच जिंकले होते. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="398" data-original-width="294" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihJs-P6Ug_H9dDYdSM6dYrHMI4ts89GidXUluG4WJ0mh4j6dk0nXiMhKlV2f7-3AoyJ12bHJq4cbyZFE8yFpvNOzbEMJFAM4fo3AHSmrgdL9jYZmmclXp3cocLIbBBK1phEF4qDRWXzWc/w472-h640/Garcia+Da+Orta+Book.jpg" width="472" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; text-align: justify;">'गार्सीया द ओर्ता' याने महाराष्ट्रात लिहिलेले पुस्तक </span><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; text-align: justify;">'कोलोक्यूयुश'.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">या गोष्टीवरून 'गार्सीया द ओर्ता' हा डॉक्टर आणि वसाहतीचा नोकर म्हणून पोर्तुगालशी किती निष्ठावंत होता हे समजण्यास मदत होते. याच 'गार्सीया द ओर्ता' याच्या त्याकाळी दोन बागा देखील होत्या एक बाग गोव्यामध्ये तर दुसरी बाग मुंबई मध्ये. इ.स. १५५४ मध्ये मुंबई बेटाचे रूप फार वेगळे होते. सध्याच्या मुंबईचा विस्तार हा त्याकाळात मलबार हिल पासून आत्ताच्या नौदलाच्या वेस्टर्न कमांड पर्यंत होता. त्याच्या पलीकडे कुलाबा बेट होते आणि उत्तरेकडे माझगाव हे लहानसे बेट होते. पोर्तुगीज लोकांनी जेव्हा मुंबईचा ताबा मिळवला तेव्हा त्यांनी 'मुंबई' शहराला 'इल्हा द बोआ विदा' असे नाव दिले. याचा अर्थ जिथे चांगले जीवन जगता येते. परंतु 'गार्सीया द ओर्ता' हा मुंबईचा उल्लेख 'बॉम्बाइम' असा करतो. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">सध्या जो वेस्टर्न नेव्हल कमांडचा भाग आहे तिथे 'गार्सीया द ओर्ता' याचे घर आणि बाग होती. सध्या 'गार्सीया द ओर्ता' याच्या जहागिरीमधील दोन गेट फक्त 'आयएनएस आंग्रे' या नौसेनेच्या तळावर सध्या शिल्लक आहेत. याच काळामध्ये 'गार्सीया द ओर्ता' याने एक ग्रंथ लिहिला त्याचे नाव 'कोलोक्यूयुश' यामध्ये आपल्याला त्याने केलेली सगळी वर्णने आढळतात. ओर्ता याची जी आंब्याची बाग होती त्या बागेमधल्या आंब्याच्या झाडाला खूप आंबे येत असत असे तो वर्णन करतो. या बागेची व्यवस्था सांभाळण्यासाठी 'गार्सीया द ओर्ता' याने 'सिमॉव तोस्काने' नावचा एक पोर्तुगीज माणूस ठेवला होता. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="588" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNPwKWVVlKQgudLBV2YUrogYSMs2NDp-T9aXTCTkXU_SE5H_hySbnUMliXxvhH7i_ZMrJmzbZAw_LOuSgchBHc39eKC8Lv_hLbwiX7e6vqvDD9l693NIJM7ux6prjfHy-oeZf_IS967Ao/w474-h640/Garcia+Da+OrtaPlants.jpg" width="474" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; text-align: justify;">'गार्सीया द ओर्ता' याच्या पुस्तकातील त्याने काढलेली चित्रे.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: center;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">'कोलोक्यूयुश' या आपल्या ग्रंथामध्ये 'गार्सीया द ओर्ता' मुंबईच्या आंब्याचे औषधी गुणधर्म देखील नमूद केले आहेत. 'गार्सीया द ओर्ता' आंब्याला थंड प्रकृतीचे, रसाळ, ओलसर, तरीही आम्लवृत्तीचे फळ आहे असे मानतो. तसेच सडका आंबा खाल्याने ताप, पोटदुखी, रक्तस्राव, अंगावर चट्टे येणे असे आजार होऊ शकतात असे आपल्या ग्रंथामध्ये लिहितो. तसेच आंब्याचे औषधी गुण देखील तो सांगतो याबद्दल तो लिहितो की आंब्याची भाजलेली कोय ही संग्रहणीवर उपयुक्त असते आणि याचा प्रयोग मी स्वतःवर केला आहे असे तो सांगतो. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">हे प्रयोग करण्यासाठी त्याने स्थानिक वैद्य, हकीम या लोकांशी देखील मैत्री केली. 'गार्सीया द ओर्ता' याच्याकडे 'मालूपा' या नावाचा एक हिंदू वैद्य देखील येतो व आलं आणि मातीच्या मिश्रणाने तापामधला दाह कसा कमी करता येतो याबाबत माहिती देतो त्याच्यावर गार्सीया द ओर्ता हा 'मालूपा' याच्यावर खूप खुश देखील झालेला आहे असे तो नमूद करतो. युरोपियन लेखनात उल्लेख झालेला पहिला भारतीय डॉक्टर म्हणजे हा मुंबईमधील 'मालूपा' होय. तसेच ज्या स्थानिक डॉक्टर लोकांच्याकडून वैद्यकीय ज्ञान 'गार्सीया द ओर्ता' याने प्राप्त केले त्यांचे देखील हा उल्लेख आवर्जून आपल्या 'कोलोक्यूयुश' या ग्रंथामध्ये करतो. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="588" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr9nbFQHKQrwU2MiAfLoOCHlReleNpq3sEiL4whoCAb1MMqDXLa1cHxSFa66tZ0s8rnq9aOSLBipyqK_LA33gLhE0oLChBSjqvDoTAnv3q3C9AIg9Q2X9NV1Zn5nX9Db0Kn4lnZkpmJE0/w474-h640/Garcia+Da+OrtaPlants+1.jpg" width="474" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; text-align: justify;">'गार्सीया द ओर्ता' याच्या पुस्तकातील चित्र.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">'कोलोक्यूयुश' मध्ये उल्लेख केलेले बहुतांश डॉक्टर हे हिंदू वैद्य व मुसलमान हकीम आहेत. पाऱ्याचा वापर करून कुष्ठरोग बरा करता येतो हे सांगणाऱ्या हकिमाचा देखील उल्लेख आहे तसेच एक गुजराती डॉक्टर हा अफू आणि जायफळाच्या साहाय्याने हगवण बरी करतो असे देखील नमूद करतो. तसेच अहमदनगर येथील कुणी 'मुला उसेम हा मुल्ला हुसेन' असे नाव असावे हा हकीम संधिवातावर आंबेहळद हा उत्तम उपाय असल्याचे सांगतो असे वर्णन या 'कोलोक्य'युश' ग्रंथात वाचायला मिळते. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">याच 'गार्सीया द ओर्ता' याने जे ज्ञान मिळवले ते मुंबई आणि इतर राज्यांमधून. इ.स. १५०३ ते १५५३ या काळामध्ये 'अहमदनगर' येथे सुलतान 'बुरहान निजामशाह' राज्य करीत होता. याच बुरहान निजामशाह याचा खासगी डॉक्टर म्हणून 'गार्सीया द ओर्ता' याने बरीच वर्षे सेवा केली याच्यावरून याने स्थानिक डॉक्टर लोकांच्याकडून देखील बरेच वैद्यकीय ज्ञान मिळवलेले दिसते. याबाबत 'गार्सीया द ओर्ता' हा अहमदनगर बाबत लिहितो अहमदनगर हे जुन्या गोव्यापासून ४०० किलोमीटर अंतरावर वसलेले असून सीना नदीच्या पश्चिम किनाऱ्यावर वसलेले शहर आहे. 'बुरहान निजामशाह' याचा पिता 'मलिक अहमद' याने इ.स. १४४० च्या दशकात वसवलेले हे शहर अतिशय समृद्ध म्हणून प्रसिद्ध पावलेले आहे. तीव्र घ्राणेंद्रिय असलेला 'गार्सीया द ओर्ता' अहमदनगर येथे असलेल्या वास्तव्यात आपण चंदनाचा गंध दरवळत असलेल्या माडीवर कलावंतीणीच्या कोठ्यावर देखील गेल्याचे नमूद करतो. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="588" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnk2t9bMCVl_o84eQ6idmZuFkzvuUgh-L9iRmmEIQ72RRrSYAUrhyMgTrKON3Li8P0TsiEVKtEqxexK-HUb17orLEQzx_kRjHEEMNItKjBv3443FIpZNNjabFKSi_TV47hzg7Qk2by7Ek/w474-h640/Garcia+Da+OrtaPlants+List.jpg" width="474" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; text-align: justify;">'गार्सीया द ओर्ता' याने त्याच्या पुस्तकात भारतातील औषधी वनस्पतींची केलेली नोंद.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: center;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">वयाच्या सातव्या वर्षी अहमदनगरच्या गादीवर आलेला 'बुरहान निजामशाह' ही एक वेगळी वल्ली होती. नावापुरता शिया असलेल्या 'बुरहाण निजामशाह' याने एका नाचणाऱ्या बाईशी लग्न केले होते तसेच त्याला भांग फार आवडायची आणि तो खूप दारू प्यायचा मात्र त्याच्या कारकिर्दीत व्यापार, कला, संस्कृती भरभराटीस आल्या. त्याचा दरबार देखील बहूसांस्कृतिक होता. या निजामशाहचा तोफ प्रमुख हा 'सांचो पिरिश' हा पोर्तुगीज माणूस असून याच्यावर बुरहाण निजामशाहची त्याच्यावर खास मर्जी होती. पुढे हाच 'सांचो पिराशी' अहमदनगरचा घोडदळप्रमुख झाला. यासाठी तो वरकरणी मुस्लिम देखील झाला आणि त्याचे नाव पुढे 'फिरंगी खान' असे झाले. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">'गार्सीया द ओर्ता' अहमदनगरच्या निजामशाहला कधी भेटला याबाबत उल्लेख सापडत नाही परंतु या बुरहाण निजामशाहने आपल्या पदरी स्वतःसाठी तसेच आपल्या मुलांच्यासाठी अनेक वैद्य-हकीम मंडळी यांचे पथक बाळगले होते. निजामाशाहने 'गार्सीया द ओर्ता' याला भरभक्कम पगार दिला होता. असे 'गार्सीया द ओर्ता' नमूद करतो. याकाळात 'गार्सीया द ओर्ता' याने निजामशाह याच्यावर थरथर ज्वर, अंगावरचे चट्टे अशा विविध रोगांवर उपचार केले 'गार्सीया द ओर्ता' आपल्या 'कोलोक्यूयुश' या ग्रंथात नमूद करतो. या निजामशाहच्या पदरी असताना अनेक प्रसिध्द मुस्लिम हकिमांशी त्याचा संपर्क आला. 'गार्सीया द ओर्ता' असेही नमूद करतो की या सगळ्या हकिमांची एकमेकांशी स्पर्धा चालत असे. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="588" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkcBPYLPduz3NryUHwBGepxwCV94Si2SzlyAeog4b72x1kFGKlYY-EfHfYsJRWXIRIzD6m9yS2McyFgzoIrL1vXzbZ3o4jXTCC8MIhTnWgQ72tgknZejjG94g9BC39kByMS4_5KO8ltVM/w474-h640/Garcia+Da+OrtaPlants+List+1.jpg" width="474" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; text-align: justify;">'गार्सीया द ओर्ता' याने त्याच्या पुस्तकात भारतातील विविध औषधी वनस्पतींची केलेली नोंद.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">तसेच 'गार्सीया द ओर्ता' असेही नमूद करतो की भारतीय औषधे यांच्या बद्दल असलेल्या ज्ञानाबद्दल तो हकीम आणि वैद्य यांचे कौतुक देखील करतो. तसेच निजामशाह हा आपला जवळचा मित्र होता तसेच त्याला स्थानिक औषधांच्या बद्दल ज्ञान होते असे देखील तो नमूद करतो. कधीकधी हे ज्ञान मूर्खपणाचे होते असेही तो नमूद करतो यासाठी त्यामध्ये उदाहरण देखील तो देतो ते उदाहरण म्हणजे "घोड्याच्या शिंगाच्या चूर्णामध्ये तारुण्य परत मिळवून देणारे गुण असतात असा निजामशाह याचा विश्वास असल्याने तो खूप सारे सोने देण्यासाठी तयार होता". असे 'गार्सीया द ओर्ता' आपल्या ग्रंथात नमूद करतो. </div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="795" data-original-width="588" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiirf9-WJhzSTwffkWTzHatfAAZFILAbQVqnbrMF6d40fgY7Ts1xuEXoGR8MBXJc6dLylPJA7pQcS6TNSXbRSKMoYJ7HmqCWO8-BvoSs02ge2yPUtR17SnRHCr5s_JCt39tSAEHNIXYOM/w474-h640/Garcia+Da+Orta+Drug+List.jpg" width="474" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Arial, Helvetica, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; text-align: justify;">'गार्सीया द ओर्ता' याने त्याच्या पुस्तकात भारतीय वनस्पतींपासून बनवलेली औषधे.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: center;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;">असा हा मुंबई आणि अहमदनगर येथील डॉक्टर तसेच मुंबईचा पोर्तुगीज मालक 'गार्सीया द ओर्ता' याने अहमदनगर येथे असताना मुस्लिम मुलीशी लग्न केले पण ते दडवून ठेवले हे दडवण्याचा त्याचा उद्देश कधीच समोर येत नाही याचे कारण काय असावे तर याचे मुळ नाव होते 'अवराम बेन इझाक' नावाचा सेफर्डीक ज्यू होता हे त्याच्या 'कोलोक्यूयुश' ग्रंथात असलेल्या काही गोष्टींमध्ये तो नकळत नमूद करतो. असा हा मुंबई आणि अहमदनगर येथील डॉक्टर 'गार्सीया द ओर्ता' वैद्यकीय गोष्टी शिकण्यासाठी केलेल्या अट्टहसामुळे नक्कीच हुशार ठरतो...!!!</div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><br /></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: justify;"><div style="color: black; font-family: "Times New Roman";">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="color: black; font-family: "Times New Roman"; margin: 0in; text-align: left;"><o:p></o:p></div><div style="color: black; font-family: "Times New Roman"; margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><div dir="auto" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: start;">१) Colloquies on the simples & drugs of India:- Garcia da Orta, Translation by Sir Clement Markham, Henry Sothern and Co., 1913.</div><div dir="auto" style="color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; text-align: start;">२) Origins of Bombay:- Jose Gurson D Cunha, 1900.</div></div></div></div></div><div style="color: black; font-family: "Times New Roman"; margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="color: black; font-family: "Times New Roman"; margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span></div><div style="margin: 0in;"><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></div></div></div></div></div></div></div></div>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-6444486978070991432021-04-15T16:32:00.001+05:302021-04-15T16:32:17.381+05:30पुण्यामधील 'महात्मा फुले संग्रहालय'<p> </p><p style="text-align: justify;">पुण्याची ओळख ही जशी 'ऑक्सफर्ड ऑफ दि ईस्ट' म्हणून आहे तशीच पुण्याची अजून एक ओळख म्हणजे पुणे हे संग्रहलयांचे देखील शहर आहे. पुणे शहरामध्ये जवळपास चाळीस संग्रहालये आहेत. यामध्ये आपल्याला खूप वेगवेगळ्या गोष्टी पहायला मिळतात. पुण्यातील अश्याच एक महत्वाच्या संग्रहालयाची आज आपण माहिती बघणार आहोत ते म्हणजे पुण्यातील 'घोले रोड' येथे असलेले 'महात्मा फुले संग्रहालय'.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">पुण्यामधील प्रसिद्ध असलेला 'जंगली महाराज रस्ता' हा 'घोले रस्ता' याला जेथे छेदतो त्या चौकामधून 'घोले रस्त्यावरून' थोडे पुढे आपण चालत गेलो कि डाव्या बाजूला आपल्याला एक मोठे संग्रहालय पहायला मिळते ते संग्रहालय म्हणजे 'महात्मा फुले संग्रहालय' होय. आज 'महात्मा फुले वस्तूसंग्रहालय' या नावाने प्रसिद्ध असलेल्या या संग्रहालयाचे पूर्वीचे नाव हे 'लॉर्ड रे इंडस्ट्रीयल म्युझियम' असे होते. या 'लॉर्ड रे इंडस्ट्रीयल म्युझियम' याच्या आधी पुण्यामध्ये इ.स. १८७५ मध्ये एक संग्रहालय स्थापन करण्यात आले होते ते पुण्यातील सर्वप्रथम वस्तूसंग्रहालय होते.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="428" data-original-width="873" height="314" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkxgEA89txgJLbdjRCipO55oPxxrm401miojfbZR88jvjXQK9FGVMfSw-CIm1rJpFob56vqXbhgIN0fhJrQG_NPEFb36QY0tGRiZ9PEy51OJDme0XTplqU68hc4urHK_fWj2ny1JO6sIM/w640-h314/fule-sangrahalay-1.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">या 'महात्मा फुले संग्रहालय' याचे पूर्वीचे नाव हे 'लॉर्ड रे इंडस्ट्रीयल म्युझियम'</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">इ. स. १८८५ मध्ये याच पुण्याच्या प्रथम मान मिळालेल्या वस्तूसंग्रहालयाचे नामकरण हे 'लॉर्ड रे इंडस्ट्रीयल म्युझियम' असे करण्यात आले. या पुण्याच्या पहिल्या 'लॉर्ड रे इंडस्ट्रीयल म्युझियम' याचे सगळे व्यवस्थापन हे 'पुणे नगपालिका' यांच्याकडे होते. या पुण्याच्या पहिल्या संग्रहालयाला इंग्रजांनी 'रे मार्केट टॉवर' म्हणजेच सध्याची 'महात्मा फुले मंडई' इथे वरच्या मजल्यावर जागा देण्यात आलेली होती. याच्यापूर्वी या संग्रहालयातील विविध गोष्टी या नानासाहेब पेशवे यांनी उभारलेल्या 'हिराबाग' येथे इंग्रजांच्या काळात उभारलेला 'टाऊन हॉल' मेहेंदळे यांचा वाडा तसेच सध्याच्या लक्ष्मी रोड येथील दगडी 'कॉमन वेल्थ बिल्डिंग' याठिकाणी या वस्तूसंग्रहालयातील गोष्टी प्रदर्शित केल्या जात असत.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">इ. स. १९४७ नंतर महाराष्ट्र राज्य सरकारचा जेव्हा 'महाराष्ट्र औद्योगिक वस्तूसंग्रहालय अधिनियम' हा तयार झाला त्याच्यानंतर या 'लॉर्ड रे इंडस्ट्रीयल म्युझियम' याचे कार्य हे 'महाराष्ट्र औद्योगिक वस्तूसंग्रहालय अधिनियम' याच्या अंतर्गत सुरु झाले. पुढे या संग्रहलायची उपयुक्तता वाढविण्यासाठी या संग्रहलायला इतिहास आणि संस्कृतीची जोड देण्यात यावी ही कल्पना पुढे आली आणि संग्रहालायाचा विस्तार आणि विकास केला गेला. जेव्हा आपण घोले रस्त्याने जातो तेव्हा आपल्याला 'लॉर्ड रे इंडस्ट्रीयल म्युझियम' आत्ताचे 'महात्मा फुले संग्रहालय' पहायला मिळते या संग्रहालयाच्या मुख्य दारातून प्रवेश केला कि तोफगाड्यावर ठेवलेली एक 'पितळी तोफ' आपले लक्ष सर्वप्रथम वेधून घेते. इ. स. १८५९ मध्ये बंगाल राज्यातील काझीपूर येथे ही तोफ तयार करण्यात आली होती. बंगाल मध्ये बनवलेली ही तोफ १२ पौंड वजनाचे गोळे डागू शकत असे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="428" data-original-width="635" height="432" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ6fJjGaUKYgubIwr65MS3q9akWOXndKmynfEDraVw0HiFkViXZuijJwPktfzBTcIZje0rLFLUUqRJwA18WR7X_JUL8DcIlvsA9szIuPLG-XaoDg9-j0awCxHLDqCLSD3KsZDR_S9MytA/w640-h432/mahatma-fule-sangrahalay-2.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">बंगाल मध्ये बनवलेली ही तोफ १२ पौंड वजनाचे गोळे डागू शकत असे.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">इथून पुढे आपण आतमध्ये आलो असता आपल्याला 'महात्मा ज्योतिबा फुले' यांचा अर्धपुतळा आपल्याला बघायला मिळतो. 'महात्मा ज्योतिबा फुले' यांचा पुतळा पाहून पुढे आलो असता आपल्याला इ. स. १८७० मधल्या एका मगरीचे खूप मोठे कातडे पहायला मिळते. तसे पहायला गेले तर या 'महात्मा फुले संग्रहालयामध्ये' खूप दालने आहेत. येथे आपल्याला शरीरशास्त्राचे देखील दालन बघायला मिळते. या दालनामध्ये मानवी शरीरातील अवयव आणि त्यांचे अंतरंग उलगडून दाखवलेले वेगवेगळ्या प्रतिकृतीमधून पहायला मिळतात. तसेच या संग्रहालयात आपल्याला औषधांचे आणि विविध जीवाणू आणि परजीवी तसेच आहार पद्धत यांचे तक्ते देखील बघावयास मिळतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="348" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ098Ite-5Y6G7d-P3A-dod3mX0V-pP0NxO5o_R4zBlSJoIJuKPu7Ujy1Gks5-jp4JfJv4-2a-sCaeTpuyPZRbB5e79YPxxPSEB3IcFNB_UJJiT3_f2ZPWVmCXLJFIUxrtnaSM5WDFB4o/w454-h640/fule-statue.jpg" width="454" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">'महात्मा ज्योतिबा फुले' यांचा पुतळा.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">'महात्मा फुले संग्रहालय' हे मुळातच औद्योगिक संग्रहालय म्हणून स्थापन करण्यात आलेले होते म्हणून या संग्रहालयात आपल्याला कागद, चीनी माती, काच, फायबर तसेच वेगवेगळे उद्योग धंदे यांचे दर्शन आपल्याला घडते. हे संपूर्ण दालन हे मुळातच उद्योग धंद्यांवर आधारलेले आहे त्यामुळे आपल्या महाराष्ट्रात कोणते उद्योग धंदे चालतात त्याबाबत इथे खूप छान माहिती समजायला मदत होते. तसेच आपल्याला काही यंत्रे आणि अभियांत्रिकी वस्तू तसेच औद्योगिक उद्योगांमध्ये वापरले जाणारे विद्युत यंत्रे, हत्यारे, तसेच विविध यंत्र सामुग्री यांच्याशी संबंधित यंत्रे आणि त्यांच्या प्रतिकृती या संग्रहालयात आपल्याला पहायला मिळतात.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="682" data-original-width="1200" height="364" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmV6Obtike2DdyO2nq7O3coYEbGPPSrwcXI8XElaJXT4buaxOivHVBXQYi2b7TQiTTONjatdMOFFmRIx9cZ8dIMh1fo83Bapr7ehtzE9GwoY9e75Z2d4UPOxz6Q-HWu-Yhbja78T-HlaA/w640-h364/Collage+1.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">सिंह, बिबट्या, गोड्या पाण्यातील आणि खाऱ्या पाण्यातील मासे आणि पक्षी यांच्या भुसा भरून ठेवेलेल्या प्रतिकृती.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसेच या 'महात्मा फुले संग्रहालय' इथे आपल्याला वाफेवर चालणाऱ्या इंजीनाशी संबंधित असलेले यंत्रे आपल्याला इथे पहायला मिळतात. औद्योगिक विकासासाठी लागणारा कच्चा माल, खनिजे यांचे देखील आपल्याला दर्शन घडते तसेच अणुशक्तीसाठी लागणारे खनिजे, धातुके, काच - सिमेंट - लोखंड यांच्याशी संबंधित उद्योगधंदे यांच्याशी संबंधित देखील सगळ्या गोष्टी इथे पहायला मिळतात. खडकांच्यामध्ये राहणारे जीवाश्म, प्रवाळ, विविध स्फटिक आणि दगडांचे विविध प्रकार हे देखील आपल्याला नक्कीच आकर्षित करतात.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="356" data-original-width="1200" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJDmXYR0VzDMbdc3anu4TP1g6J3F2Kmo91LR3WXXQBm_abT6cGpVIRKAjCkkG5zqQPqSfLan_XQLf6d-JoObEDBbhSoHfxBD8ZFAm1x9mzqFwYgPwIS0m_xJH2tVm5rMKoenzGnCc55yg/w640-h190/Collage+2.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">एक दालन हे शस्त्रास्त्रे यांचेही बघायला मिळते.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">याच संग्रहालयाच्या एका दालनामध्ये आपल्याला इमारतींच्या बांधकामासाठी लागणारे लाकडांचे प्रकार, लाकडी वस्तू, तसेच वल्कले म्हणजेच झाडांच्या सालीपासून तयार केलेली वस्त्रे, औषधी वनस्पती आणि त्यांच्यापासून केलेल्या वस्तू, तसेच रबर - कागद - बांबू - लाख यांच्यापासून केलेल्या विविध वस्तू नक्कीच बघण्यासारख्या आहेत. तसेच या संग्रहालयामध्ये आपल्याला शेतीवर रोग निर्माण करणारे कीटक, रेशीम किडे, तसेच साप, सिंह, बिबट्या, खवले मांजर, सील, गोड्या पाण्यातील आणि खाऱ्या पाण्यातील विविध मासे यांचे भुसा भरून ठेवेलेल्या प्रतिकृती देखील बघायला मिळतात. 'महात्मा फुले संग्रहालय' इथे आपल्याला एक दालन हे शस्त्रास्त्रे यांचेही बघायला मिळते. या दालनामध्ये आपल्याला शिवपूर्वकालीन शस्त्रात्रे, शिवकालीन शस्त्रात्रे, युरोपातील शस्त्रात्रे, चिलखत, तोफगोळे अशी विविध शस्त्रात्रे आपल्याला मंत्रमुग्ध करतात. विशेष म्हणजे आपल्याला या संग्रहालयामध्ये महाराष्ट्रातील किल्ल्यांची छायाचित्रे देखील पहायला मिळतात. 'महात्मा फुले संग्रहालय' इथे आपल्याला हस्तकला आणि कुटीरउद्योग यांचे देखील एक दालन पहायला मिळते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="414" data-original-width="1200" height="220" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtFSys9glvt4Ef6y9pfiULodw3ov3nrmCViVCtHphh1qs4MePHFaSwjwXrHyLx98BILKmRpIBxZCt2GbU7N0Xq8dvowvmjcrh6GwL6pCCjS3H3Qoaqybc9JlSMMYsWnFDtmNZUBbLF5BI/w640-h220/Collage+3.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">हस्तीदंत याच्या कलाकृती आणि गेटवे ऑफ इंडिया याची प्रतिकृती.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">लाकडी, धातू वापरून, संगमरवरी, चंदन, हस्तीदंत माती, कापड, वनस्पती यांच्यापासून विविध सुंदर गोष्टी बनविलेल्या आपल्याला या दालनामध्ये पहायला मिळतात. या संग्रहालयात आपल्याला कोयना जलविद्युत प्रकल्पाची प्रतिकृती देखील बघायला मिळते. तसेच पुण्याचे भूषण असलेला 'लकडी पूल' याची देखील प्रतिकृती या संग्रहालयात आपल्याला बघावयास मिळते. संग्रहालये महत्वाची का असतात हे आपल्याला नक्कीच 'महात्मा फुले संग्रहालय' बघितले कि समजायला मदत होते. या संग्रहालयांच्या माध्यमातून आपल्याला मानवी संस्कृतीची प्रगती कशी झाली हे समजण्यास नक्कीच मदत होते. असे हे पुण्यातील घोले रस्त्यावर असलेले 'महात्मा फुले संग्रहालय' हे पुण्याचा महत्वाचा वारसा आहे.</p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<span style="text-align: left;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="margin: 0in;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><strong>कसे जाल:-</strong></p><p style="text-align: left;">पुणे - घोले रस्ता - महात्मा फुले संग्रहालय.</p><p><strong>संग्रहालय वेळ:- </strong></p>
<p>सकाळी ८ ते संध्याकाळी ५.</p>
<p><strong>दूरध्वनी क्रमांक:- </strong></p><p>०२० - २५५३२७५०. <span style="text-align: left;"> </span></p></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span></div><div style="margin: 0in;"><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="background-color: white; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="text-align: left;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></div></div></div></div></div></div></div><p>
</p><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-30735340352280404672021-03-01T23:01:00.001+05:302021-03-01T23:01:10.100+05:30'किनकेड साहेबाची' संगम माहुलीची मोटारीने सफर<p> </p><p style="text-align: justify;">जुनी स्थलवर्णने वाचताना नेहमीच मजा येते त्याचे मुख्य कारण म्हणजे त्या काळात एखाद्या ठिकाणी जाण्याच्या सोयीसुविधा तसे वाहने यांची उपलब्धता आपल्याला त्यामधून समजून येते किंवा एखाद्या प्रसिद्ध ठिकाणी करायचा प्रवास किती खडतर असायचा हे देखील समजून येते. आजकाल आपण सगळे 'कार' ने प्रवास मोठ्या प्रमाणात करतो परंतु जवळपास ११२ वर्षांपूर्वी 'मोटर गाडी' हे प्रकरण फारच नवीन होते. याचकाळात 'चार्ल्स अलेक्झांडर किनकेड' हा 'सातारा' शहराचा डिस्ट्रिक्ट जज म्हणून काही काळ सातारा येथे वास्तव्य करून होता. या आपल्या वास्तव्याच्या काळामध्ये 'चार्ल्स किनकेड' याला सातारा हा प्रांत फारच आवडला. याच काळात त्यांनी त्यांच्या एका भारतीय मित्राकडे 'संगम माहुली' पाहण्याची आपली इच्छा व्यक्त केली. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">त्याच दिवशी मित्राशी बोलून त्यांचे 'संगम माहुली' येथे जाण्याचे ठरवले. 'चार्ल्स किनकेड' यांच्या मित्राच्या घरी त्यादिवशी काही पाहुणे हे 'मोटरगाडी' घेऊन आले होते. त्यामुळे या सर्वांनी 'संगम माहुली' इथे मोटरगाडी घेऊन सहलीला जायचे ठरवले. त्याकाळी मोटरगाडी हे प्रकरण नवीन असल्याने आजूबाजूची सगळी लोकं आश्चर्यचकित होऊन मोटरगाडी कुतूहल नजरेने बघत असत. 'संगम माहुली' येथील प्रवास हा अवघ्या तीन मैलांचा होता. या सहलीमध्ये तीन जणांना गुजराथी येत होते तसेच चार जणांना इंग्रजी येत होते तर पाच जणांना मराठी येत होते सगळ्यांच्या सहमतीमुळे मराठी भाषेमध्ये त्यांचे संभाषण या प्रवासामध्ये झालेले आहे. तसेच 'चार्ल्स किनकेड' यांना देखील मराठी उत्तम प्रकारे येत होती. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">'संगम माहुलीचे' या सहलीचे प्रवास वर्णन आपल्याला 'द टेल ऑफ द तुलसी प्लँट अँड अदर स्टडीज' या पुस्तकात 'टू माहुली बाय मोटर' या प्रकरणात वाचता येते. हे प्रवास वर्णन वाचताना आपल्याला एवढे मात्र समजायला मदत होते की जवळपास ११२ वर्षांच्या कालखंडात आपण काय काय गोष्टी बघण्यासाठी मुकलेलो आहोत हे या प्रवासवर्णनावरून समजते. 'चार्ल्स किनकेड' आणि मंडळी जेव्हा 'संगम माहुली' येथे जाऊन पोहोचली त्यानंतर 'चार्ल्स किनकेड' आपल्या वर्णनामध्ये लिहितात की कृष्णा नदी माहुली गावाच्या मधूनच वाहत असल्याने गावचे दोन भाग झालेले आहेत. एक 'श्रीक्षेत्र माहुली' तर दुसरे 'संगम माहुली'. 'संगम माहुली' येथे कृष्णा आणि वेण्णा नद्यांचा संगम होतो. या नदीच्या संगमाचा उल्लेख हा वाल्मिकी रामायणात देखील आहे असे म्हणतात असे 'चार्ल्स किनकेड' यांनी नमूद केलेले आहे. तसेच 'समर्थ रामदास' स्वामी हे देखील विविध प्रसंगी 'माहुली' येथे आल्याचे देखील उल्लेख आहेत असे ते नमूद करतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="597" data-original-width="600" height="636" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAcyKNh4DB7coLGuuWUWsRa4HFx-lR3UzuhGzj7jogVUQ0ul35nGTfyTJ_TIYbnu18oHfhm0TIcN3Xh8NF_1P6C3yhWVqZQbBelzDls6rUjK76OPEsnIkIY4v-THQC4Sw2xYO3pBWvhlc/w640-h636/Tulsi+Plant+Cover.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"> 'द टेल ऑफ द तुलसी प्लँट अँड अदर स्टडीज' या पुस्तकात 'टू माहुली बाय मोटर' या प्रकरणात वाचता येते.</span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">पुढे 'चार्ल्स किनकेड' असे लिहितात की एकदा ग्रहण कालामध्ये छत्रपती शाहू महाराज (पहिले) माहुलीच्या संगमावर स्नान करण्यासाठी आले असताना तिथे संकल्प सांगण्यास कोणीही राजोपाध्ये नव्हते. राजाराम महाराजांनी पंतप्रतिनिधीचे नवे पद तयार केले होते त्या पदावर असलेले श्रीनिवासराव उर्फ श्रीपतराव महाराजांच्या सोबत होते. कुणीही ब्राम्हण उपस्थित नाही म्हणून पंतप्रतिनिधी यांनीच संकल्प सांगितला आणि हा प्रसंग निभावून नेला म्हणून 'संगम माहुली' येथील गावठाण पंतप्रतिनिधी यांना छत्रपती शाहू महाराज यांच्याकडून दक्षिणेच्या रूपाने मिळाली. १२० बिघ्यांची मिळालेली ही दक्षिणा श्रीनिवासराव यांनी स्वतःसाठी न वापरता त्याठिकाणी ६० घरे बांधली आणि चार शाखांच्या दशग्रंथी ब्राम्हणांची तिथे वसती करविली यासाठी त्या भागाला 'वस्ती माहुली' असे देखील म्हटले गेले. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">क्षेत्र माहुली येथील बरीचशी मंदिरे ही पंतप्रतिनिधी यांनी बांधलेली आहेत. यापैकी दहा मंदिरे ही कृष्णेच्या पूर्व काठावर आहेत. कृष्णेच्या पूर्व काठावर राधा-शंकराचे मंदिर आहे. हे मंदिर ज्या घाटावर आहे तो घाट बापूभट गोविंदभट यांनी इ.स. १७८० च्या सुमारास बांधला तर मंदिर हे भोरच्या पंतसचिवांच्यापैकी ताईसाहेबांनी इ.स. १८२५ च्या सुमारास बांधले. याच काठावर असलेले दुसरे देऊळ हे श्रीपतराव पंतप्रतिनिधी यांनी इ.स. १७४२ मध्ये बांधले हे मंदिर 'बिलवेश्वर' मंदिर म्हणून ओळखले जाते. या मंदिराच्या पलीकडे घाटाच्या पायऱ्या इ.स. १७३८ मध्ये आनंदराव भिवराव देशमुख अंगापूरकर यांनी बांधविल्या. तिसरे रामेश्वराचे मंदिर हे त्याही अगोदर म्हणजे इ.स. १७०८ मध्ये देगाव येथील परशुराम नारायण अनगळ यांनी बांधविले होते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">याच्यासमोर पश्चिम काठावर दुसऱ्या बाजीरावाने बांधलेला घाट अपुरा राहिलेला आहे. तसेच पश्चिम घाटावर दत्तात्रेय, शंकर-पार्वती, हनुमान यांची देखील मंदिरे आहेत. बिलवेश्वर मंदिराच्या समोर पश्चिम काठावर संगमेश्वर महादेवाचे हेमाडपंथी मंदिर आहे. हे मंदिर देखील इ.स. १७४० मध्ये श्रीपतरावांनी बांधविले. याशिवाय वेण्णा नदीच्या दक्षिण काठावर सर्वात मोठे असे मंदिर आहे ते विश्वेश्वर महादेवाचे आहे. हे मंदिर देखील श्रीपतरावांनी इ.स. १७३५ मध्ये बांधले. याच ठिकाणी इ.स. १७४४ साली पोर्तुगीजांच्या वसई मोहिमेतून पळवून आणलेली घंटा आहे. दुसरा बाजीराव आणि सर जॉन माल्कम यांची भेट माहुलीस झाल्याचा उल्लेख देखील सापडतो. तसेच माहुली स्थलविशेष या क्षेत्र महात्म्यात आहे. तसेच इ.स. १८६५ मध्ये साताऱ्याच्या राणीसाहेबांनी बांधलेल्या देवळाजवळ आणि घाटाजवळ छत्रपतींच्या घराण्यातील कित्येक व्यक्तींच्या समाध्या आहेत. असे सगळे वर्णन या प्रवास वर्णनात 'चार्ल्स किनकेड' नमूद करतात.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="441" data-original-width="663" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFoDdL3shXJw-L89OE7nT9ytiugbF9cjg9kB5CSIQBdjxjJvdejrM8rPo2nb2ucCVAbgQamGPy4-IMZ0OJNqRtUthEZIHCwFMVfW0OW0B9OoXOqn68LBfrMQl2b4clDCEf33To3Lxyjxk/w640-h426/Satara+Sangam+Mahuli.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">संगम माहुली येथील काशी विश्वेश्वर मंदिर.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसेच 'चार्ल्स किनकेड' यांनी आपल्या या माहुलीच्या सहलीच्या वर्णनात लिहिले आहे की दुसऱ्या शाहू महाराजांच्या निधनानंतर त्यांचा अंत्यविधी हा राजघराण्याच्या शिरस्त्यानुसार माहुली येथेच करण्यात आला. सगुणाबाई या शाहू महाराजांच्या राणीसाहेबांनी इ.स. १८७४ मध्ये शाहूसमाधी बांधून घेतली. या समाधीच्या शेजारी अन्य आप्तांच्या समाध्या आहेत. त्या सर्व समाध्यात एक समाधी आगळी वेगळी आहे. ती आहे शाहू महाराजांच्या प्राणप्रिय खंडया नामक कुत्र्याची. शाहू महाराजांच्या दरबारात या खंड्याच महत्व अनन्यसाधारण होते असे म्हणतात असे 'चार्ल्स किनकेड' आपल्या प्रवास वर्णनात लिहितात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">याबाबत 'चार्ल्स किनकेड' लिहितात की शाहू महाराज खंडयाला आपल्या सोबत घेऊन शिकारीला गेले असता त्यांची नजर दुसरीकडे असताना एक वाघ त्यांच्यावर झडप घालण्याचा प्रयत्न करत असताना त्या खंडया कुत्र्याने मोठंमोठ्याने भुंकून महाराजांना सावध केले आणि त्यांचे प्राण वाचविले. या गोष्टीमुळे शाहू महाराजांनी खंड्याला आपल्या दरबारात एक स्थान दिले तसेच जहागिरी देखील दिली. तसेच खंडयाच्या मृत्यूनंतर त्याच्यावर शासकीय इतमामाने अंत्यसंस्कार करण्यात आले. तसेच त्याच्या अस्थींचे विसर्जन न करता त्या ज्या ठिकाणी पुरल्या तिथे लाल दगडाचे स्मारक उभारण्यात आले. स्वतः 'चार्ल्स किनकेड' यांनी ती प्रतिमा पाहिल्याचे ते नमूद करतात. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="669" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4qth1aqkclEpdQmGbrazkMMjcJAS2a8Pa2L9ZgZjQudMZZMKke6FiJi1Mpf27fKxuLGzhwDd5lJY9wX9exuSkgFr3merkhZk-FFe03CADzBJK4CZ8MoQZ-5sXFLnr3cGgL2rHVZ2NGM8/w446-h640/Tulsi+Plant+Image.jpg" width="446" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">'चार्ल्स अलेक्झांडर किनकेड' यांनी लिहिलेल्या पुस्तकाच्या आतील तुळशीचे पूजन करताना एक स्त्री हे छायाचित्र .</span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">तसेच 'चार्ल्स किनकेड' असे देखील नमूद करतात की छत्रपती शाहू महाराजांची समाधी देखील उन्हापावसाच्या माऱ्यामुळे भग्नावशेष रूपामध्ये पाहायला मिळते. त्या स्मारकावर दोन शिवलिंगे पाहायला मिळतात. याबाबत एक कथा सांगितली जाते असे 'चार्ल्स किनकेड' म्हणतात. छत्रपती शाहू महाराजांच्या समाधीवर सुरुवातीला एक शिवलिंग होते परंतु ते पुराच्या पाण्याबरोबर वाहून गेले म्हणून त्या समाधीवर शिवलिंगाची प्रतिष्ठापना केली गेली. काही कालावधी नंतर वाळूमध्ये नदीच्या पुराबरोबर वाहून गेलेले शिवलिंग सापडले म्हणून त्याची देखील परत प्रतिष्ठापना केली गेली. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">'चार्ल्स किनकेड' लिहितात की इतक्या वर्षांनंतर देखील छत्रपती शाहू महाराजांच्या समाधीच्या शिवलिंगाची षोडशोपचारे पूजा केली जाते हे षोडशोपचार कोणते आहेत ते देखील ते नमूद करतात यामध्ये आवाहन, आसन, पाद्य, अर्घ्य, आचमन, स्नान, वस्त्र, यज्ञोपवित, गंध, पुष्प, धूप, दीप, नैवेद्य, मंत्रपुष्प, प्रदक्षिणा, आणि नमस्कार अश्या पध्दतीने पूजा केली जाते. ही पूजा पहायची 'चार्ल्स किनकेड' यांना फार उत्सुकता होती त्यांनी तेथील पुजारीला विचारले असता तेथील पुजाऱ्याने देखील पूजा पाहण्यासाठी 'चार्ल्स किनकेड' आणि मंडळीला परवानगी दिली. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">या छत्रपती शाहू महाराजांच्या समाधीच्या पूजेचे देखील वर्णन 'चार्ल्स किनकेड' करतात या समाधीच्या इथे आलेल्या दोघा तिघा व्यक्तींच्या हातामध्ये चांदीची मूठ असलेले मोरपिसांचे पंखे होते. पंख्यानी समाधीवरच्या राजचिन्हांना वारा घातला गेला. त्याच्यानंतर गगनभेदी तुतारी वाजवली गेली. पुजाऱ्याने मूर्ती आणि शिवलिंग स्वच्छ धुतले. तसेच त्याच्यावर हळद आणि कुंकू वाहिले. तांदळाचे दाणे त्या दोघांच्या भोजणप्रित्यर्थ उधळले गेले. पुन्हा एकदा वारा घातला गेला, तुताऱ्या वाजवल्या गेल्या तसेच धूप- उदबत्ती यांचा सुगंध संपूर्ण परिसरात दरवळत होता या धुरामुळे अंधार अधिक धुरकट झाला या धुरकट वातावरणात छत्रपती शाहू महाराज यांची प्रतिमा उभी राहिल्याचा भास झाला. असे 'चार्ल्स किनकेड' यांनी आपल्या या प्रवासवर्णनामध्ये नमूद केले आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="461" data-original-width="524" height="564" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVShdE_VO06u_QNWTVMEI87w3tB04CAHsQ_XYF5f2Zdkt4OxxzBUNSrANDLsSj2-K9N3TSgahjCaIcJ7ozYmaPsRdpWjwm9a3s_ElUGM-skU4XfhpSAGw4dSK9oNVGavMCp71oAenDoKc/w640-h564/Shahu++Maharaj+Samadhi.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">छत्रपती शाहू महाराज यांची संगम माहुली येथील समाधी.</div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">जेव्हा तुताऱ्या पुन्हा एकदा वाजल्या तेव्हा 'चार्ल्स किनकेड' भानावर आले समाधीची षोडशोपचारे पूजा झाल्यावर पुजाऱ्याने पोर्तुगीज घंटा देखील वाजवली आणि सगळीकडे फुले उधळली. पुजाऱ्याप्रमाणे या संगम माहुलीच्या सहलीला आलेल्या आम्ही सगळ्यांनी गुढघे खाली टेकवून छत्रपती शाहू महाराजांच्या समाधीला नमस्कार केला.अश्या या भारावलेल्या वातावरणामध्ये आमची 'संगम माहुली' येथील सहल समाप्त झाली. सगळी मंडळी मोटारीत बसली आणि आम्ही सगळे काही वेळात साताऱ्यामध्ये आलो सुद्धा. असे हे 'संगम माहुलीच्या' सहलीचे ११२ वर्षांपूर्वी लिहिलेले वर्णन नक्कीच महत्वाचे ठरते. ११२ वर्षांपूर्वी 'चार्ल्स किनकेड' यांनी पाहिलेल्या कितीतरी गोष्टी काळाच्या ओघामध्ये बदललेल्या आहेत हे आपण जेव्हा 'संगम माहुली' हे स्थान पाहायला जातो तेव्हा नक्कीच समजते. </p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;">१) <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">द टेल ऑफ द तुलसी प्लँट अँड अदर स्टडीज:- C.A.KINCAID, D.B. Taraporwala & Sons, 1916</span></p></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span></div><div style="margin: 0in;"><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="background-color: white; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="text-align: left;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></div></div></div></div></div></div></div>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-12626026067068309032021-02-18T20:36:00.001+05:302021-03-01T21:00:00.593+05:30'बाई साहेबांचा' प्रवास<p> </p><p style="text-align: justify;">'सर रिचर्ड बर्टन' ही व्यक्ती जवळपास सर्वांना परिचित आहे ते म्हणजे एका महत्वाच्या कारणामुळे ते म्हणजे 'अरेबियन नाईट्स' या १६ खंडांच्या पुस्तकांचे इंग्रजी भाषांतर यांनी केले यासाठी म्हणून प्रसिद्ध आहे. परंतु 'सर रिचर्ड बर्टन' हे उत्तम गुप्तहेर देखील होते. या प्रसिद्ध 'सर रिचर्ड बर्टन' यांची पत्नी 'इसाबेल बर्टन' ही इ.स. १८७९ मध्ये 'मुंबई' आणि परिसर बघायला आली होती. या भेटीमध्ये या 'इसाबेल बर्टन' हिने 'मुंबई' आणि 'पुणे' परिसराचे भेटीचे फार उत्तम वर्णन केलेले आपल्याला बघायला मिळते.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">'मुंबई' मधून प्रवास करत या 'मुंबई' भेटी दरम्यान 'इसाबेल बर्टन' हिने 'मुंबई' शहरामध्ये आल्यावर त्याकाळातील 'मुंबई' शहरातील प्रसिद्ध हॉटेल 'वेस्टन्स एस्प्लेनड' मुक्काम केला होता. त्याकाळात मुंबई मधील अत्यंत प्रसिद्ध असे हे हॉटेल होते. नंतर तिने मुंबई मध्ये फेरफटका मारला तेव्हा तेथील लोकांचे राहणीमान याचे देखील वर्णन केलेले आहे. तसेच 'इसाबेल बर्टन' हिने 'एलिफंटा' म्हणजेच 'घारापुरी' लेण्यांना भेट देऊन तेथील हत्तीचे देखील वर्णन करून छायाचित्र देखील काढले आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">'मुंबई' मध्ये फिरल्यानंतर दिनांक २१ फेब्रुवारी १८७९ रोजी तत्कालीन जी.आय.पी. रेल्वेच्या ट्रेनने 'इसाबेल बर्टन' ही 'माथेरान' येथे जाण्यास निघाली तेव्हा तिला वाटेमध्ये भायखळा, चिंचपोकळी(चिंचुगल्ली), परळ, दादर, सायन, कुर्ला, भांडुप, ठाणे, दिवा, ही स्टेशन लागली असे 'इसाबेल बर्टन' आपल्या प्रवास वर्णनामध्ये वर्णन करते. ती या प्रवास वर्णनामध्ये असेही नमूद करते की 'परळ' येथून आम्ही 'मुंबई' येथील अनेक टेकड्या बघितल्या. तसेच 'माहिम' या गावाला जंगलाने वेढलेले दृश्य देखील बघितले. 'ठाणे' शहराबाबत ती लिहिते की "ठाणे हे मोठे खेडे होते परंतु अत्यंत गलिच्छ" तसेच 'ठाणे' येथे आम्हाला निळ्या-काळ्या रंगाचे काही पक्षी बघायला मिळाले तसेच काही पांढरे शुभ्र पक्षी देखील शेतांच्या मध्ये दिसले. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="292" data-original-width="492" height="380" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcrgBWpkpcFWEBV4X9cQ3iDaLEzzKFa35tiOKgb_eN7H3wtXTe_R97wpCf0ybbUEYwOtk6iqn1-SZXOuWuPiajEnidfbrLyjAJZpzr9iZv11SSs2_PAA3HcuEVhxtcL7JvjDqhsR1aONc/w640-h380/FB_IMG_1614610820141.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;">'इसाबेल बर्टन' हिने 'एलिफंटा' म्हणजेच 'घारापुरी' लेण्यांना भेट दिली आणि छायाचित्रे काढली.</span></div><div style="text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">'इसाबेल बर्टन' आपल्या प्रवास वर्णनामध्ये 'कल्याण' बाबत 'कल्याण' हे जंक्शन असल्याचे देखील नमूद करते. असा प्रवास करत 'इसाबेल बर्टन' ही 'नेरळ' येथे पोहोचते. मुंबई ते नेरळ हे अंतर ३३ मैल असल्याचे ती आपल्या प्रवास वर्णनामध्ये लिहून ठेवले आहे. 'नेरळ' बद्दल 'इसाबेल बर्टन' हिने लिहिले आहे की 'नेरळ' हे प्रख्यात 'नाना फडणीस' यांचे जन्मगाव आहे. या 'नेरळ' गावामधून आम्ही वेडेवाकडे रस्ते ओलांडत आम्ही मोठ्या कष्टाने 'माथेरान' येथे पोहोचलो. 'माथेरान' येथील निसर्गाचे दृश्य फारच अप्रतिम होते तसेच 'माथेरान' येथील हवा ही देखील फारच चांगली आहे असे 'इसाबेल बर्टन' आपल्या प्रवास वर्णनात लिहिते. तसेच 'इसाबेल बर्टन' 'माथेरान' बद्दल लिहून ठेवते की 'माथेरान' याठिकाणी यायचे दोन हंगाम आहेत. एक म्हणजे उन्हाळ्यात आणि दुसरे म्हणजे पावसाळ्यानंतर हिरव्यागार वनश्री मध्ये. तसेच 'माथेरान' इथे वाघ, सिंह यांसारखे मोठे प्राणी नाहीत परंतु इतर वन्य श्वापदे आहेत. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">'माथेरान' येथील बाजारपेठे पासून जवळच एक व्यायामशाळा, रोमन कॅथेलीक आणि प्रॉटेस्टंट चर्च आहेत. तसेच माथेरान सारख्या उंच डोंगराच्या जागेवर पोस्ट आणि टेलिग्राफ यासारख्या सुविधा देखील उपलब्ध आहेत. 'माथेरान' येथे ७० बंगले आहेत. तसेच 'माथेरान' येथे 'आलेक्झांड्रा' या नावाचे हॉटेल स्वस्त आहे. असे वर्णन 'माथेरान' बद्द्ल 'इसाबेल बर्टन' करते. दिनांक २२ फेब्रुवारी १८७९ रोजी आम्ही भल्या पहाटे 'माथेरान' येथून निघून थोडे थकलेल्या अवस्थेमध्ये 'नेरळ' स्थानकावर पोहोचलो नंतर आमचा प्रवास 'लोणावळा' येथे जाण्यासाठी सुरू झाला. सकाळी १० वाजता आमची ट्रेन 'नेरळ' स्थानकामध्ये आली आणि आमचा प्रवास सुरु झाला असे 'इसाबेल बर्टन' हिने लिहिलेले आहे.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="298" data-original-width="486" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEbSbkZ3b2Joo3XbAW9pV6t6whQAA78MWEqXlH-F2pMrEvNajZ5swzkqCd9llUytdaBEZnzD3aMNyOeik1Qh2iAhyphenhyphenPZvl0MQLkWrrihDbUL8sdy6-mq1WkZlVA77x9Zt0NVECdyDqoS54/w640-h392/FB_IMG_1614610823003.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">इसाबेल बर्टन हीने माथेरान येथून काढलेले छायाचित्र.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">पुढे 'इसाबेल बर्टन' लिहिते की 'नेरळ 'येथून निघून आम्ही जवळपास 'बोर घाटामधून' तीन तासांचा प्रवास करत 'लोणावळा' येथे पोहोचलो. लोणावळ्याचा उल्लेख 'इसाबेल बर्टन' ही 'लानौळी' असा करते. 'लोणावळा' स्थानक यायच्या आधी 'खंडाळा' गाव आम्हाला लागले या गावामधील हवा ही स्वच्छ आणि आल्हाददायक आहे असे 'इसाबेल बर्टन' म्हणते. तसेच 'इसाबेल बर्टन' असे देखील म्हणते की या भागामध्ये दोन 'किल्ले' देखील आहेत. 'इसाबेल बर्टन' ही लोणावळा इथे पोहोचल्यावर ती एका चांगल्या हॉटेल मध्ये उतरली. या हॉटेलमध्ये असणारा आचारी हा उत्तम स्वयंपाक बनवतो. दुसऱ्या दिवशी सकाळी 'इसाबेल बर्टन' ही 'कार्ला' येथील लेणीला देखील भेट देते. 'कार्ला' लेणीला पोहोचल्यावर ती असेही म्हणते की भारतातील एका सुंदर बौद्ध लेणीला आम्ही भेट दिली आणि तिथे एका गुहेमध्ये 'गौतम बुद्ध' यांचा पुतळा देखील होता. तसेच येथूनच जवळून इंद्रायणी नदी देखील वाहते असे देखील 'इसाबेल बर्टन' हिने आपल्या प्रवासात लिहून ठेवले आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">'कार्ले' येथील लेणी बघून झाल्यानंतर साधारणपणे आम्ही सकाळी ११ च्या सुमारास हॉटेलमध्ये जात असताना आम्हाला काही 'मराठी खेडी' बघायला मिळाली तसेच 'हिंदू' वंशातील लोक फार सुसंस्कृत आहेत. येथील खेड्यातील झोपड्या या शकारलेल्या आहेत. तसेच आम्ही जात असताना एका शेतकऱ्याने मोठ्या अगत्याने घरी बोलवून मला बसायला स्टूल दिला आणि तेथून निघताना मी त्या शेतकऱ्याला १ रुपया दिला असे वर्णन 'इसाबेल बर्टन' करते. पुढे आम्ही हॉटेलमधून ब्रेकफास्ट करून रेल्वे प्रवासासाठी लोणावळा स्थानकावर गेलो तेव्हा तिथे एका 'स्टेशन मास्टरने' एक 'पाणमांजर' मारून तिला टबमध्ये ठेवले होते. इथून पुढे २ तास अंतरावर 'पुणे' होते. पुण्याचा उल्लेख 'इसाबेल बर्टन' ही 'पुनाह' असा करते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="290" data-original-width="484" height="384" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK-uQo3U4inFSKxMl_NYKB1osCgf7L0mjr9eTau94tzpjkMD_tbRyJXOhnop-Wx4jRBGharT3lp75WPY0pPoZE2NPg0u_NtYk2VdOTQHDm5Ob6_krHtLMrEMMMfPdwSdmSrKBVYsbMfkk/w640-h384/FB_IMG_1614610825348.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">इसाबेल बर्टन हीने टिपलेले मुंबई येथील बाजाराचे चित्र.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: justify;">साधारपणे 'इसाबेल बर्टन' ही आपल्या सहकाऱ्यांच्या सह संध्याकाळी ६.३० वाजता पुण्यामध्ये पोहोचली. रेल्वने पुण्यामध्ये पोहोचल्यानंतर पुण्याबाबत 'इसाबेल बर्टन' लिहिते की "पुणे शहर म्हणजे पेशव्यांचा बालेकिल्ला होता." तसेच पुण्यात आल्यावर 'इसाबेल बर्टन' हिने पुण्यातील 'नेपियर हॉटेल' येथे मुक्काम केला. हे एका 'पारशी' माणसाचे हॉटेल होते. त्याने या हॉटेलमध्ये खूप स्वछता ठेवली होती. तसेच हॉटेलमध्ये असलेले फर्निचर देखील खूप सुंदर होते. येथील 'पारशी' जमात खूप आतिथ्यशील आहे आणि बुद्धीमान आहे तसेच त्यांना इंग्रजांबद्दल ममता आहे. या 'पारशी' लोकांची राहणी ही इंडोयुरोपियन आहे. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">'इसाबेल बर्टन' असेही म्हणते की रेल्वे येण्यापूर्वी १९० मैल अंतरावर असलेल्या पुण्याच्या प्रवासासाठी २४ तास लागत असत तेव्हा यासाठी ६ पौंड द्यावे लागत असे. पुढे 'इसाबेल बर्टन' ही पुण्यामध्ये देखील फिरली तेव्हा तिने पेशव्यांच्या शनिवार वाडा येथे देखील भेट दिली त्याबद्दल ती लिहिते की "पेशव्यांच्या या राजवाड्याच्या तळघरात ग्रंथालय आणि वरच्या बाजूस देशी लॉ कोर्ट आहे. तसेच येथे दिवाणखान्यातील पेशव्यांचा दरबार हॉल देखील पाहिला. दुसरा बाजीराव या वाड्यामध्ये राहत होता. दुसरा बाजीराव याच्या सैन्याचा इंग्रजांनी पराभव करून त्याला कैद करण्यापूर्वी त्याने पळ काढला परंतु जॉन माल्कम याला तो शरण गेला. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="672" data-original-width="457" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsmI4m7unJluXyREBvnWT9mXpzLLBB9msoLbSWtmUAhMjTB6eamEAgVoOkEbzudSEY93JJXuveTiVN6KN6HBP0G8n8i6DRdyVGIWQi4ayS0-M-1cKYNeM4VuOAV-X_mcaaeUrT1lwsQag/w436-h640/FB_IMG_1614610827756.jpg" width="436" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">इसाबेल बर्टन हिचे छायाचित्र.</div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">यासाठी इंग्रजांनी त्याला वर्षाचे ८०००० रुपये पेन्शन म्हणून दिले. तसेच पेशव्यांचा या महालामध्ये विष्णू, शंकर आणि विठोबा अशी तीन देवळे देखील होती." असे 'इसाबेल बर्टन' आपल्या या वर्णनामध्ये नमूद करते. याच्यानंतर 'इसाबेल बर्टन' हीचा जवळपास मुक्काम एक आठवडा पुण्यात होता तेव्हा तिने पुण्यात काही इतर ठिकाणे देखील पाहिली आणि त्यानंतर तिने 'हैद्राबाद' येथे निजामाच्या भेटीला जाण्याचे निश्चित केले. एकंदरीतच 'इसाबेल बर्टन' हिच्या वर्णनावरून तत्कालीन मुंबई आणि पुण्याची स्थिती समजण्यास नक्कीच मदत होते आणि 'मुंबई-पुणे' प्रवास याचे एक सुंदर वर्णन देखील वाचायला मिळते. 'इसाबेल बर्टन' हिची 'शनिवार वाड्याला' भेट देणे आणि वर्णन लिहिणे ही गोष्ट देखील नक्कीच महत्वाची ठरते. </p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<br /></div><div style="margin: 0in;"><o:p></o:p></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div style="margin: 0in;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;">१) <span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">The Romance of Isabel, Lady Burton, by Isabel Lady Burton (1831-1896) Volume II.</span></p></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span></div><div style="margin: 0in;"><div style="font-family: "times new roman";"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: center;"><span style="font-family: inherit; text-align: left;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;">लिखाण </span></span></span><span style="background-color: white; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="text-align: left;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span></div></div></div></div></div></div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2428127426937019744.post-32342315682535100172021-01-17T18:57:00.001+05:302021-05-03T00:43:55.694+05:30पालशेत येथील 'प्राचीन बंदर' <p> </p><p style="text-align: justify;">गुहागर आणि त्याचा आजूबाजूचा परिसर मुळातच निसर्गरम्य असून आजही तेथील गर्द वनराई आणि समुद्र किनारा सगळ्यांना आकर्षित करतो. याच गुहागर आणि परिसरामध्ये आजही बरेच ऐतिहासिक अवशेष लपलेले आपल्याला आढळून येतात. गुहागर पासून अगदी हाकेच्या अंतरावर समुद्रकिनारी वसलेले<a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html"> पालशेत</a> गाव आजही जास्त प्रसिद्ध नाही. समुद्र किनाऱ्यावर वसलेले निसर्गरम्य <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> गाव आजही आपल्याला खुणावते तेथील समुद्रकिनाऱ्यामुळे तसेच एवढेच नव्हे तर या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> गावामधील लक्ष्मीकेशव मंदिर हे देखील अत्यंत सुंदर आणि बघण्यासारखे आहे. पेशवे काळातील या मंदिरासोबतच <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> गावामध्ये लपले आहेत ते म्हणजे प्राचीन बंदरांचे अवशेष.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">गुहागर पासून हाकेच्या अंतरावर वसलेल्या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> गावाला मोठा ऐतिहासिक वारसा लाभलेला आहे. <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> गावामध्ये असलेले 'लक्ष्मी नारायण' मंदिर नक्कीच पाहण्यासारखे आहे. हे पेशवे काळातील मंदिर नक्कीच गावातील आकर्षणाचा केंद्रबिंदू असून येथूनच जवळ <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> गावामध्ये २००१ मध्ये प्राचीन बंदराचे अवशेष मिळालेले आहेत. तसे पहायला गेले तर खाडी किंवा नदीकिनारी हे <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेतचे</a> प्राचीन बंदर आपल्याला दिसून येत नाही <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> गावातील 'लक्ष्मी नारायण' मंदिराला लागून आपण निट पाहिले तर आपल्याला <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> येथील पचिन बंदराची भिंत व्यवस्थित पाहता येते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="678" data-original-width="871" height="498" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg36xZfLIKNVx-S7DS_9ZPwKbh0IfjnnJAbVFjStqk4Ml0e4kAPbSD5qddhXUZ2FonQsUFPtVhMK5YW3KajuM7hiZ3pHF-x6ACcJvNcURpoXFXbMWN6fgUPJlmhD541quVH9qa1jd2926I/w640-h498/Palshet+1.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html" style="text-align: justify;">पालशेत</a><span style="text-align: justify;"> गावामध्ये सापडलेले प्राचीन बंदराचे अवशेष.</span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">प्राचीन बंदराची गाडलेली भिंत हि आपल्याला मंदिराच्या मागे जमिनीत गाडलेली गेल्याची पहायला मिळते. <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> येथील 'लक्ष्मी नारायण' मंदिराच्या जवळून साधारणपणे एक किलोमीटर अंतर नदीच्या पात्राच्या बाजूने चालत गेल्यावर आपल्याला <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> येथील प्राचीन बंदरांचे अवशेष आपल्या नजरेस पडतात. प्राचीन <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> बंदराचा शोध घेताना इ.स. १८८४ सालचा कोकणचा नकाशा घेऊन या गावाची पुरातत्व अभ्यासकांच्या कडून स्थाननिश्चिती करण्यात आली आणि शोधकार्य चालू झाले. डॉ. गोगटे यांनी या बंदराच्या उत्खननाचे काम केलेले असून या कामी त्यांना डॉ. प्रकाश जोशी, डॉ श्रीकांत प्रधान, नितीन हडप यांचे सहकार्य हे उत्खनन करताना त्यांना झाले. <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> बंदराचा शोध घेत असताना बंदराच्या सुरक्षेसाठी नदीपात्रामध्ये बांधण्यात आलेली तीन मीटर उंचीची भिंत पहिल्यांदा आढळली त्याच्यानंतर पुढील शोध घेत असताना मातीमध्ये गाडल्या गेलेल्या प्राचीन बंदराच्या खुणा डॉ. गोगटे यांना सापडल्यानंतर येथेच त्यांना विशीष्ट आकाराच्या दगडी खुणा देखील सापडल्या म्हणून या प्राचीन <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> बंदराच्या परिसरात पुढे उत्खनन करण्यात आले. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;">जवळपास नव्वद मीटर लांबीच्या या प्राचीन बंदरामध्ये जहाजे उभी करण्यासाठी चार धक्के आढळून आले. तसेच येथूनच जवळ श्री. भावे यांच्या घराजवळ नदीकाठी जवळपास ८०० वर्ष जुने तीन गोडाऊन देखील आढळून आले. या गोडाऊनचा वापर व्यापारी माल ठेवण्यासाठी देखील करत असावेत. या गोडाऊनच्या अवशेषांपासून समुद्रापर्यंत थेट जवळपास दोन ते अडीच किलोमीटर लांबीचे हे बंदर होते हे येथील अवशेषांच्या वरून समजते. तसे प्राचीन संदर्भ पहायला गेले तर सम्राट अशोकाच्या कालखंडामध्ये गुजरात ते कन्याकुमारी हा समुद्र किनाऱ्यावरून जाणारा व्यापारी मार्ग होता. या प्राचीन मार्गाच्या खुणा या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> म्हणजेच प्राचीन काळातील 'पालपट्टमयी' बंदरामधून वेळणेश्वर येथे जाणाऱ्या मार्गावर पुरातत्व अभ्यासकांना खुणा सापडलेल्या आहेत. तसेच या प्राचीन महामार्गावर पायऱ्या असलेल्या विहिरी तसेच निवाऱ्याची जागा देखील सापडलेली आहे. तसेच या भागाचा प्राचीन व्यापार चीनशी चालत असे याचा पुरावा दर्शवणारा ड्रॅॅगन असलेला एक चीनी जार(जग) देखील सापडलेला आहे.</p><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="613" data-original-width="1003" height="392" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7faWz6WeHIxep15Enz4mzLV2Tk1JU58lWCm9FnPXHaYev75FmkmIXi-ITNRB9z9zndacUodS1RoTtKmukIoeFkUd0pJXeBhlcI6H-60nJ31BRTNy8hqbuM2zBuYNynlFVYHL-o_t9DlE/w640-h392/Palshet+2.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="text-align: justify;"><a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> येथील प्राचीन बंदराचे सर्व बांधकाम हे जांभ्या दगडात केलेले आहे.</span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">सध्या येथील बंदराच्या ठिकाणी नारळी-पोफळीच्या बागा आहेत. तसे पहायला गेले तर <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> येथील प्राचीन बंदराचे आजही जे अवशेष आपल्याला सुंदरी नदीच्या किनारी पहायला मिळतात ते नक्कीच पाहण्यासारखे आहेत. याठिकाणी आपल्याला दगडामध्ये बांधून काढलेल्या बंदराचे अवशेष आणि विहीर देखील आपल्याला पहायला मिळते. हे सर्व बांधकाम हे जांभ्या दगडात केलेले असून बंदराच्या बांधकामासाठी कोणतेही मिश्रण वापरलेले दिसून येत नाही हे विशेष. या प्राचीन बंदरांचे जवळपास दीड मीटर उत्खनन आज झालेले असून याठिकाणी आपल्याला समांतर पायऱ्या तसेच साधारणपणे पाच ते सहा मीटर अंतरावर गोलाकार बुरुज देखील आपल्याला पहायला मिळतात.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="502" data-original-width="817" height="394" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6NbaQMGh_vVPmnpkiYUhLaUoC-xUPmEWBDrrasHEU02OSDScLqCL_vMPU-X3VY16NHA4SfuUCZ8ya0BwGnaSw9-4nLzxHa5mLok21mH5z3DeEQ67Oo2tC1vXGM8AN7l0Uy7E6XdJP1Vk/w640-h394/Palshet+Paper+Scan.jpg" width="640" /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> बंदराबाबत पेपरमध्ये आलेली बातमी.</div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;">याची रचना जर आपण नीट पाहिली तर पाण्याच्या अतिक्रमणाचा कोणताही त्रास होऊ नये आणि बोटी लावणे अत्यंत सोयीचे जावे तसेच मालाची ने आण करणे देखील सोयीचे जावे म्हणून येथे बुरुज बांधलेले असावेत असे वाटते. साधारणपणे बंदराच्या इतिहासाचा मागोवा घेतला तर इ. स. १ ल्या शतकात एक ग्रीक प्रवासी आला होता त्याने आपले सगळे वर्णन 'पेरिप्लस ऑफ द एरीथ्रीयन सी' या ग्रंथामध्ये नोंदवलेले आहे. या 'पेरिप्लस ऑफ द एरीथ्रीयन सी' या ग्रंथाच्या नोंदीप्रमाणे कोकण किनारपट्टीवर अनेक बंदरे होती असे उल्लेख आढळून येतात. या संदर्भावरून इ.स. २ रे शतक ते इ.स. १६ वे शतक यादरम्यान <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> येथे व्यापारी बंदर तसेच प्रशासकीय व्यवस्था होती असे काही संदर्भांच्यावरून तसेच पुराव्यांमधून दिसून येते. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUNm_JCf_JrCP-TrlaQ0zN1gZVXxC2PqKzGhgvu5UC4IG1yYTbpfarTZc80uGH5VuOgbGqJqOopvhIMWRTMG6TfT3xoUw4t4LSo1uDi-aR5N46utRKjv6Xq6SpnZ_djdM3zf9sl2PEud4/s1280/Palshet+3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="394" data-original-width="1280" height="196" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUNm_JCf_JrCP-TrlaQ0zN1gZVXxC2PqKzGhgvu5UC4IG1yYTbpfarTZc80uGH5VuOgbGqJqOopvhIMWRTMG6TfT3xoUw4t4LSo1uDi-aR5N46utRKjv6Xq6SpnZ_djdM3zf9sl2PEud4/w640-h196/Palshet+3.jpg" width="640" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html" style="text-align: justify;">पालशेत</a><span style="text-align: justify;"> बंदराचे प्राचीन नाव हे 'पालपट्टमयी' असे होते.</span></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> बंदराचे प्राचीन नाव हे 'पालपट्टमयी' असे असून या नावाने <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> बंदर ओळखले जात असे. इ.स. १६ व्या शतकापर्यंत वापरात असलेले बंदर हे कालौघात पडलेल्या दुष्काळामुळे तसेच समुद्राचे पाणी नदीत शिरून तयार झालेल्या वाळूच्या गाळाने हे बंदर बुजले असावे. असा पुरातत्व अभ्यासकांचा अंदाज आहे. तसे पहायला गेले तर आजही या बंदराचे अवशेष हे आपल्याला समुद्रापर्यंत पहावयास मिळतात. या बंदरांच्या एकंदरीत व्याप्तीवरून आपल्याला हे बंदर किती मोठे असू शकते याचा अंदाज देखील येतो. पहायला गेले तर या <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> बंदराच्या परिसरात नव्याने उत्खनन झाल्यास अजून काही पुरातत्वीय पुरावे देखील उपलब्ध होतील. अश्या या प्राचीन 'पालपट्टमयी' उर्फ <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> बंदराचे प्राचीन अवशेष पाहण्यासाठी तरी <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a> येथे नक्कीच भेट द्यायला हवी. </p><div style="text-align: justify;">______________________________________________________________________________________________<span style="text-align: left;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="margin: 0in;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><strong>कसे जाल:-</strong></p><p style="text-align: left;">पुणे - स्वारगेट - नसरापूर - सातारा - उंब्रज - पाटण - चिपळूण - शृंगार तळी - <a href="http://www.maharashtrachishodhyatra.com/2021/01/blog-post_15.html">पालशेत</a>.</p><p style="text-align: left;"><br /></p><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div><b style="font-family: inherit;"><b style="font-family: inherit;"><span lang="MR" style="color: #1d2129;">संदर्भग्रंथ:-</span></b></b></div><b style="font-family: inherit;"></b></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;">१) साद सागराची:- पराग पिंपळे, बुकमार्क पब्लिकेशन, २०१४. </p></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0in 0in 0.0001pt; text-align: left;"><b style="font-family: inherit;">महत्वाचे:-</b></div><div style="margin: 0in; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><b><br /></b></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">१) सह्याद्रीमध्ये फिरताना योग्य ती काळजी नक्की घ्या. सह्याद्री हे डोंगरभटक्यांचे घर आहे. </span></div></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">२) कुठल्याही किल्यावर, लेणीमध्ये, प्राचीन मंदिरामध्ये किंवा कोणताही ऐतिहासिक वारसा फिरताना योग्य ते भान ठेवा. </span></div></span></div></div><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px; text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">३) सह्याद्रीमध्ये फिरताना आणि नवीन अनुभव गाठीशी बांधताना हे ध्यानात ठेवा कि त्या ठिकाणी फक्त आपल्या आठवणीच्या पाऊलखुणा ठेवाव्यात.</span></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: times new roman;"><br /></span></div><span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">४) धबधब्या मध्ये जात असाल तर योग्य ती सुरक्षा बाळगा अन्यथा पाण्याचा प्रवाह जर वाढला तर दुर्घटना होण्याची शक्यता जास्त असते त्यामुळे योग्य ती खबरदारी घेऊन धबधब्यात उतरणे चांगले परंतु धबधबा हा थोडे सुरक्षित अंतर ठेऊन पाहिलेला कधीही चांगला.</span></div></span></div></div></div></div></div><div style="margin: 0in;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin: 0px;"><div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><p style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;">______________________________________________________________________________________________</span></p></div><span><span style="text-align: left;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"><div style="font-family: "times new roman";"><span><span style="text-align: left;"><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"><br /></span></span></span></span></div>लिखाण </span></span></span><span style="background-color: white; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;">आणि</span><span style="text-align: left;"><span style="background-color: white; color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: center;"><span style="font-size: 13.3333px;"> छायाचित्रे </span></span></span><span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 13.3333px;"><span face=""tahoma" , sans-serif">© २०२१ <a href="https://maharashtrachishodhyatra.blogspot.in/">महाराष्ट्राची शोधयात्रा</a></span></span><span style="font-family: "Times New Roman"; text-align: justify;"> </span></span></div></div></div></div><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"> </p>महाराष्ट्राची शोधयात्राhttp://www.blogger.com/profile/04214044040305108644noreply@blogger.com0